Mivel régen írtam, így kicsit hosszú lesz...
Jelentem, szeptember sem telt eseménytelenül. Sőt! A legjobbat a végére hagytam, úgyhogy aki csak a csattanóért jött, görgessen le…
Kezdem a legnehezebbel. Norbi ujját sajnos tovább kellett amputálni. Ez nagyon megviselte, és nem is csodálom. De mára szerencsére jobb a helyzet: megvolt a varratszedés, ujjtornára jár, és otthon is lelkesen csinálja a gyakorlatokat.❤️
Na de hogy ne érezze magát egyedül a nyomorúságban, két hete hétvégén kilátogattunk hozzájuk. A férjem lelkesen bevetette a láncfűrészt, hogy összevágja nekik a fát a kazánba, a fiamat meg (mivel pont szabadnapos volt) befogta talicskázni.
Hiba volt. Nagy hiba.
Sikerült ugyanis teljesen megfeledkeznünk a fiam régi, hűséges „barátjáról”: az aranyérről. A fizikai munka és az erőlködés meghozta a gyümölcsét, másnapra olyan szinten bedurrant a dolog, hogy csak na. Szóval Norbi tényleg nem maradt egyedül a nyomorúságban… csak ezt nem így terveztük.
Szerencsére a fiam barátnője, aki egyébként maga is betegeskedett, fogta magát, és még aznap, az éjszaka közepén elment az ügyeletes gyógyszertárba. Kiváltotta a szükséges gyógyszereket, kenőcsöket, hogy azonnal el tudják kezdeni a kezelést, ne szenvedjen és talán már másnap jobb legyen a helyzet, mire mennie kell dolgozni.
Nem akarok én nyomulós anyósjelölt lenni… de a gyűrű már megvan. Mondom, csak szólok. 😉
Szóval történt az elmúlt időkben egy kis fordulat a fiam hozzáállásában, amit senki nem látott előre. Ehhez sok-sok minden hozzájárult. Az elmúlt időszak, a barátnője édesapjának daganatos betegsége, a harc a nehézségekkel, és az a mérhetetlen odaadás, amivel a barátnője mindennap, bármilyen nehézség ellenére támogatja, valamit megmozgatott benne.
A fiam eddig mindig azt mondta, várni akar a házassággal, még úgy 2-3 évet. Most viszont mintha hirtelen ráébredt volna, hogy nincs mire várni. Főleg úgy, hogy a párja már 34 éves, ami (lássuk be) a babavárás szempontjából azért kritikus lehet, ezt nem lehet a végtelenségig húzni. Egy kis családi esküvő és egy közös ebéd talán mégse csak évek múlva lesz. Sőt, még az is lehet, hogy nem túl sokára! Persze, amint látom, nem kapkodja el, de talán már nincs benne az a nagy ellenállás.
Mondjuk náluk esküvő ügyileg pont fordítva áll a helyzet, mint általában: nem a menyasszony ragaszkodna a nagy habos-babos lagzihoz, hanem a fiam. :) De talán elengedi…
Én nem erőltetem. Azt viszont látom, hogy az idő múlásával is imádják, támogatják egymást. Közös szenvedélyük is van, mindenben alkalmazkodnak egymáshoz, szuperjó páros. Mi is imádjuk a párját, és a párja szülei is imádják a fiamat. A barátok is befogadták, és amúgy az se mindegy ám, hogy így már közös barátaik vannak, közösen mennek a baráti programokra.
Más téma: a pletyi parti a csajokkal megvolt, és szuper jó volt! A Frei kávézóba ültünk be, aztán amikor az bezárt, átvonultunk az éttermekhez. Majd amikor már körbetakarítottak minket és minden bezárt, és konkrétan a villanyokat kapcsolták le, akkor hagytuk el a helyet. Mondhatnám, hogy mi zártunk… de inkább minket zártak ki. :D Jól kibeszéltük magunkat, na.
A férjemmel most semmi különös… azon kívül, hogy szegénynek nagyon fáj a lába. A térde is (szerintem előbb-utóbb protézisgyanús lesz), és a trombózisos lába is. Szombaton aztán szólt, hogy adjak neki fájdalomcsillapítót, mert már annyira fáj…
Szétnéztem, mi van itthon. Két olyan is akadt, ami erre is jó lehet. Megkérdeztem őt is, meg a ChatGPT-t is, hogy melyik legyen. Elvileg mindkettő jó… Szóval bekapott egyet, vagyis az egyiket.
Nem sokkal később elkezdte méregetni a vérnyomását. Kérdeztem, miért? Hát azért, mert közben ideges lett, hogy a vérhígító mellé lehet, hogy nem is szabadott volna ilyet bevennie. Na, és az idegeskedéstől a vérnyomása szépen, fokozatosan kúszott felfelé. Klasszikus.
Gyorsan rákerestem, mi a helyzet a fájdalomcsillapító és a vérhígító párosával. Pfff… jól megijedtem én is. Azt írták, hogy együtt szedésük kifejezetten nem javasolt, mert a kettő kombinációja drasztikusan megnöveli a gyomor-bélrendszeri vérzés, a gyomorfekély és más súlyos vérzéses szövődmények kockázatát. A következő 24–48 órában figyelni kell: ha szokatlan gyomortáji fájdalom, szédülés, émelygés, fekete széklet vagy bármilyen vérzés jelentkezik, azonnal orvoshoz kell fordulni.
De ezt neki nem mondtam. Csak annyit, hogy „a vérnyomásra nincs hatással.” Ami igaz is volt, szóval nem hazudtam. Ettől megnyugodott, a vérnyomása normalizálódott, és békésen aludt.
Én nem.
Én figyeltem. Hogy jól van-e, hogy van-e bármi, ami aggodalomra ad okot… Szerencsére nem volt semmi. Neki azóta se mondtam el. Hát, így megy ez nálunk: egyikünk alszik, a másik őrködik.
De van más is. Két ismerősöm jelentkezett a kormánymegbízotti álláspályázatra - ami eddig főispán volt. Elég egyértelmű, hogy a befutó már megvan, és csak kiírták a pályázatot. A beadási határidő szeptember 25. éjfél volt, a nyertes pedig már elsejétől betölti a posztot. Ha ez valóban valós álláskiírás lenne, ennyi idő semmire nem lenne elég. Ez vélhetően nem egykörös interjúsorozat, aztán ott vannak még a különféle átvilágítások, elbeszélgetések, stb. Szóval vélhetően kamu a kiírás. De már csak azért is beadták! (Mindketten kicsit az én noszogatásomra, bevallom.) Ami érdekes, hogy egy ilyen komoly álláspályázat után még csak egy visszaigazoló e-mailt se kaptak, hogy a pályázat beérkezett, vagy bármi...
A jogász ismerősöm időben, ahogy kell. Lett volna még mit finomítani a pályázati anyagán, egy ideig igénybe is vette a segítségemet, aztán azt mondta, úgysincs értelme, beadja úgy, ahogy van.
A másik ismerősöm… na, az külön fejezet. A beadás napjának reggelén felhívtam. Éppen kikapcsolódott egy másik városban, én meg reggel 8-kor felébresztettem a hívásommal. :D Csak rá akartam kérdezni, kell-e neki segítség a pályázat befejezéséhez, eszembe se jutott, hogy még sehogy se áll vele. De akkor derült ki, hogy még neki se fogott. A beadás napján.
Hogy velem mi újság? Nos, rávettem magam egy alapos kivizsgálásra: vérvétel - teljes vérkép, tumormarkerek, pajzsmirígy, stb., InBody, EKG. És ez nem egyszeri dolog, többször is vissza kell mennem, szóval ilyen utánkövetéses móka lesz. Az eredményeimről annyit, hogy az InBody… nem meglepetés. :D A pajzsmirigy és az inzulinrezisztencia értékeim viszont tökéletesek (TSH, HOMA-index stb.).
A munkahelyi fronton is van hír: a főnököm visszaért az európai hajós körútról, és végre kiderült, hogy még egy évig maradhat. Elvileg ugye nekem is jövőre jár le a mandátumom, és nők 40-nel mehetek nyugdíjba… Szóval izgalmas év elé nézünk.
Aztán a fodrászra is készülnöm kellene, mert a rose-gold szín már rég megkopott, és tényleg kezdeni kéne a hajszínemmel valamit. Csak még magam sem tudom, mi legyen. Erről majd legközelebb, ha végre eldöntöm és konzultálok a fodrásszal.
És most jelenleg Nespresso-ügyben vagyok hadműveleti területen. Anyukám gépe tönkrement. Lehetne venni, pontosabban előfizetni: mindössze 1990 Ft a gép, a havidíjat pedig le lehet vásárolni kapszulára vagy egyéb dolgokra. Ez jó is lenne, csakhogy… van egy hatalmas rakás kapszulánk. Nem viccelek, tényleg sok, napi 2 kávéval számolva is két évre elég. :) Mit csinálnánk még több kapszulával? Szóval az előfizetés nem opció. Hogy honnan van ennyi? Hát természetesen a piacról. L'or kapszulák, 8-as és 10-es erősségűek, és koffeinmentes is van köztük (az jó, ha valakire délután jön rá a kávézás…). A közel 1500 kapszulát nem is olyan régen vettem, 10 000 Ft-ért. Ennyit még a bolondnak is megér, hát még nekem! :)
Gépet is kaptam egy ismerőstől azóta, mert nála csak állt, már vagy két éve. Csakhogy mivel nem használta, bekapcsolás után ez sem szívta fel a vizet. Megpróbáltuk a vízkőtelenítő programot is, de azzal sem jártunk sikerrel.
A helyzet tehát: kapszula van közel két évre. Használható gép nincs.
A hétvégén persze a piacon figyeltem. Volt is gép! Az egyik nem nyerte el a tetszésemet, a másik már réginek tűnt, és szemlátomást nem kissé volt vízköves. A harmadik… Óóóó, az nagyon klassz volt! Piros, szuper kis gép, a talpazatába építve még egy külön tejhabosítóval. Nagyon tetszett. 8000 Ft-ról sikerült lealkudnom 5000-re.
De!!! Vagyok már olyan rutinos, hogy bármilyen műszaki cikket csak próba után fizetek ki. A próba 100 Ft (kicsit túlárazott, hiszen messze nem fogyaszt annyi áramot egy bedugás, de hát legyen…). Bedugtuk, szépen villogott, aztán… semmi. Ez sem vette fel a vizet. És a tejhabosító sem indult el.
És most jöjjön a hab a tortán. 🥂
Tudjátok, korábban már írtam, hogy beneveztem egy ingyenes online AI-képzésre. Az előadások munka után voltak, heti több alkalommal, este hattól, amikor már amúgy is kiégett az agyam a napi melótól. Ettől a férjem teljesen kiborult. Hogy minek az nekem? És nyilván az is zavarta, hogy munka után nem vele foglalkozom, hanem a képzéssel meg az ott kapott házi feladatokkal.
De a lényeg: szerintem hasznos volt. Bár csak egy apró szeletét tanultam meg annak, mire képes ma a mesterséges intelligencia, a munkámban máris hasznát veszem. Megépítettem például az e-mailjeimre automatikusan válaszoló asszisztenst: nekem már csak át kell olvasnom, és ha minden rendben, nyomhatom a küldés gombot.
Ott sokan befizettek a nagy, fizetős képzésre is, de nekem drágának tűnt. Volt viszont egy nyereményjáték, az AI Munkatárs Kihívás, a sorsolás pedig az utolsó előadás napján volt, élőben. Kihúztak egy nyertest és két pótnyertest azok közül akik az élő előadásokon részt vettek, hozzászóltak és a házifeladatokat is időben elkészítették és az előadásokon elhangzott "jelszót" az instrukciók alapján megírták. A nyertes XY, az első pótnyertes: Anikó (GDPR szerint csak a keresztneveket mondták).
Éreztem, hogy én vagyok, pedig több Anikó is volt! És valamiért azt is éreztem, hogy a nyertes nem fog jelentkezni. Biztos persze nem voltam benne… de éreztem.
Ma pedig jött egy e-mail. A nyertes a szabályzat szerinti hét napon belül nem jelentkezett, így a hely engem illet!
Megnyertem az AI Szakértői Képzés 2. évfolyamának egy teljes értékű résztvevői helyét, ami 349 990 Ft + ÁFA értékű - ami azt jelenti, hogy több, mint 440.000 Ft!
És ami külön jólesett: azt írták, emlékeznek a szeptember 11-i levelemre. Arra, amiben magamat „AI-analfabétának” neveztem, de a felvételből megépítettem a saját skillemet. Szerintük pont jó helyen leszek ezen a képzésen.
Az évfolyam ugyan már szeptember 21-én elindult, de semmiről nem maradok le: minden videó elérhető, az élő alkalmakról felvétel készül, és van beépített felzárkózó hét is. Most már csak vissza kell igazolnom.
Szóval az AI-analfabéta szintet lépett… Lehet, hogy ez a megérzés-dolog is valami rejtett mesterséges intelligencia nálam? :D (A férjem arcát, amikor kiderül, hogy ez most egy hosszabb, 4 hónapos képzés lesz, aminek a végén vizsga és bizonyítvány is lesz, majd legközelebb mesélem…)
Ezt meg kell ünnepelni! Szóval egészségünkre! Norbi ujjára, a fiam… hátsójára, a férjem lábára, egy végre működő kávégépre anyukámnak, a dobozban várakozó karikagyűrűkre és a leendő AI-szakértőre!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése