Egyre jobb...

Hogy mennyire gyorsan telik az idő...

Már megint kb. 3 hete írtam utoljára.

Nem is emlékszem, hogy mi minden történt azóta. Hiába no! Öregszem :)

Azt tudom, hogy voltam a múlt héten szabadságon, négy napot. Nem a múlt héten akartam volna menni, de hát akkor tudtak helyettesíteni, így két választásom volt. Vagy elmegyek akkor, vagy majd egyszer, ha megint lesz aki helyettesítsen.

Végül hétfőtől-csütörtökig odavoltam. Pénteken már jöttem dolgozni, és mindenki azzal fogadott, hogy a jogász kollégám, milyen férfihisztit csapott előző nap. Mert sok volt a munka... A főnök se volt, így jól megkavarta, hogy ki, hol, és mit csináljon, hogy ne egyedül kelljen dolgoznia, hanem a másik kolléganővel kettesbe helyettesítsen. Na mindegy, a végén megoldódott, csak a kollégákat akasztotta ki. Nem bírják, ha egy férfi hisztizik :) 

Szóval a múlt hét...

Elég sz@rul indult, mert bár otthon voltam, így hát millió dolog is el lett tervezve, hogy melyik nap mit csinálok. 

Hétfőn a lányommal mentem "árubeszerző" körútra, majd haza és nekiálltam a lakás nagytakarításának, pakolásnak, stb. majd kora délután, mivel az öcsémnek aznap volt a szülinapja, így egy tortával és anyukámmal felturbózva megleptük a munkahelyén és felköszöntöttük. 

Aztán már jó előre le volt beszélve, hogy anyukámat elviszem szemüveget csináltatni, mert előző héten véletlen vettem észre, hogy már nem használja a szemüvegét, hanem nagyítót használ.

Rákérdeztem, hogy miért? Mire elárulta, hogy a szemüveggel már nem lát. No hát úgyis október a látás hónapja, így foglaltam időpontot az Ofotért egyik üzletébe és a családdal is megbeszéltük, hogy csináltatunk neki egy szemüveget szülinapjára, ami egyébként szerdán volt. Jó ötletnek tartotta ezt mindenki, a gyerekeim, az öcsém, stb és úgy beszéltük meg, hogy bármennyibe is kerül majd, összedobjuk és kérünk mindenféle extrát rá. Aztán hétfőn volt még az is, hogy elvittem anyukámnak a fiam "régi" gamer gépét, mert csak otthon állt nálunk (bár arra volt kötve a router, onnan volt wifi, de senki nem használta, anyukám gépe meg már olyan lassú volt, hogy bekapcsolta, lefőzött egy kávét, és mire megitta, kb. akkorra kapcsolat be. Na jó. lehet ez kissé túlzás, de tényleg nagyon lassú volt. Szóval fogtam a gépet, elvittem neki, és össze is raktam. Boldog volt, most már gyorsan tudja nyomni a facebookot :) 

Visszatérve a szemüvegre... Foglaltam időpontot, csak anyukám nem tudott róla, hogy mire készülünk. Az öcsém köszöntése után, vittem a szemvizsgálatra. Mivel még volt időnk, így előtte meghívtam egy kis sütizésre. Kecskeméti barackos kölestortát ettünk, ez 2011-ben volt az év tortája. 

Annyit tudott csak, hogy 3 órakor be kell ugranom az Ofotértba, mert időpontom van, azt nem tudta, hogy nem az én időpontom, hanem az övé. Szóval mentünk, majd mikor kiderült, hogy valójában az Ő szemét vizsgálják, látszott, hogy titokba örül.

Aztán jött a feketeleves. Behívtak engem is a vizsgálóba. Sokkal rosszabb volt a helyzet, mint gondoltam/gondoltuk. Egy 20 centis betűt se látott kb. 5 méterről. Közelre viszonylag még jól tudott olvasni. Jött a diagnózis: mindkét szemén szürkehályog van, szóval szemészt kell felkeresni... Engem nagyon pofán b@szott a dolog, de az öcsémet aznap nem hívtam fel, mert mégiscsak szülinapja volt, gondoltam nem rontom el neki egy ilyen hírrel. 

Hazamentem, eléggé magam alatt voltam, gondoltam rákeresek a neten, hogy mit is lehet tenni, van-e valami csodaszer? De nem működött az internet... 

Na még ez is... Aztán rájöttem, hogy mivel elvittem a számítógépet, amire rá volt kötve a router, ami szórta a wifit, ezért nincs internet. Nem baj, összekötöttem a laptoppal. Semmi. Nincs net. Próbáltam így, próbáltam úgy, közvetlen a laptopba az internetkábelt, semmi, routerba, semmi. Már szinte sírhatnékom volt (bár nyilván elsősorban anyukám miatt). Végül felhívtam a szolgáltatót. Egy hölgy vette fel, segített, hogy legalább közvetlen internet kapcsolat legyen, azt mondta, hogy a lakáson belüli wifi nem rájuk tartozik, csak addig míg a lakásba bejön a net. De a lényeg, hogy végül sikerült, lett internet.

Aztán volt még más is ami miatt idegeskedtem. A lányomat érintette, de nyilván ami a gyerekemnek nem jó, az nekem se. Szóval szegénykém rendelt külföldről dolgokat nem kevés pénzért, a csomag viszonylag gyorsan meg is érkezett Magyarországra, azonnal meg is kellett fizetnie a vámot, majd pár nap múlva már a helyi postán volt, azonban hiába várta, várta, várta, csak nem jött az értesítés, csupán a nyomkövetéssel látta a dolgot. Néhány hét után felvette a kapcsolatot a postával (először bement személyesen, keresték a csomagot ragszám alapján, de nem találták), azt mondták neki, menjen haza és írjon egy hivatalos levelet... Nem értem, ha már ott volt személyesen, akkor miért is nem vették fel a jegyzőkönyvet az elveszett csomagról, miért neki kell írnia? Na mindegy. Megírta. 

Pár nap múlva kapott egy semmitmondó választ... Szegény nagyon el volt keseredve, és így én is. Pörögtem a témán, hogy mit is lehetne tenni? Aztán végigkérdeztem minden ismerősömet, akinek valamilyen kapcsolata van a postával. Az egyiknek a tesója volt postás, és ő mondta a tutit. (Persze nem értem, hogy ezt pl. a semmitmondó válasz helyett, miért nem a posta írta meg?) Szóval a dolog lényege, hogy a lányom semmit sem tud intézni, hiszen neki hivatalosan nincs kapcsolata a postával, hanem a csomag feladója tud intézkedni, hiszen ő áll szerződéses kapcsolatba a kiszállítás miatt, és ha nem lesz meg a csomag, akkor vagy másikat kell küldenie, vagy vissza kell térítenie a csomag árát. Persze ő is kérheti a kártérítést - hiszen a posta veszítette el a csomagot, tehát nem teljesítette a szerződésben vállaltakat. Ez már legalább biztató volt, bár nem sok reményt fűzött hozzá a lányom, de azért írt a feladónak. Az eladó pedig korrekt módon annyit válaszolt, hogy kérne egy hét türelmet, hogy utána járjon és ha addig se lesz meg a csomag, akkor visszatéríti a pénzt. Nos így is lett. Így ez is megoldódott.

Kedden is takarítottam, pakoltam, és mikor meg akartam pihenni pár percre és megnézni, hogy írt-e valaki messengeren, vagy mi történt a nagyvilágba, akkor szembesültem vele, hogy már megint nincs net. Ahogy előző nap csináltuk, megint végigpróbáltam a dolgokat, hogy megoldjam a helyzetet, de nem sikerült. Így megint hívtam a szolgáltatót, megint elmondtam, hogy már tegnap is gond volt, és ma sincs net. Nem kevés idő alatt, de ismét sikerült visszaállítani. Aznap már nem is csináltam semmit.

Szerdán anyukám szülinapja volt, a lányommal közösen mentünk köszönteni, és kapott Sacher tortát is.

A szeme miatt még mindig rosszkedvű voltam, de ő látszólag feldolgozta a helyzetet. A lányom csinált videót és képeket is, kértem, hogyha hazaér, küldje át. Amint hazaértem, gondoltam megnézem a képeket, de mit az isten? Megint nem volt internet. Fásultan fogtam bele megint az előző napi, illetve az azt megelőző procedúrába, de hiába. Így megint telefonáltam. Aki felvette a telefont, érezhető volt, hogy nincs a csúcson, mert többet tudtam én, mint ő. De végül kért segítséget valakitől, így megint lett internetem.

Csütörtökön reggel megint otthon ténykedtem, ablakot pucoltam, függönyt mostam és a lányom segítségével selejteztem.

A ruhákat elvittük egy adományboltba, de mint kiderült decemberig ruhastop van, nem tudták átvenni. Így marad az a verzió, hogy ruhakonténerbe pakoltuk. El se tudom mondani, hogy mennyi hely lett a szekrénybe (mondjuk, ahogy magamat ismerem, sajnos újra tele fogom tölteni). Este mikor megpihentem volna és pihenésképp megnéztem volna hogy mi történt a nagyvilágba, nem fogjátok kitalálni... Megint nem volt internet. Már csomó volt a gyomromba, de megint telefonáltam, megint kb. fél óra procedúra után lett net. Felhívtam a vonal másik végén lévőnek a figyelmét, hogy hétfő óta ez már így van, és szerintem ez nem normális, de azt mondta, hogy mivel sikerült megoldani, és ma is lett végül internet, így ha ragaszkodom a hibabejelentéshez, akkor felveszi, de ez azzal jár, hogy ha kijönnek a szerelők és akkor éppen lesz internet, akkor tizenegynéhány ezer forint kiszállási költséget kell fizetnem. Szóval lebeszélt róla, hogy bejelentést tegyek. 

Pénteken pedig már dolgoztam. És miután hazaértem, ha hiszitek, ha nem, megint nem volt internet. Már igazából nevettem kínomba, mikor felhívtam őket. De pénteken szerencsém volt. Egy nagyon profinak tűnő fiatalember vette fel a telefont. Olyan dolgokat mondott, hogy miként lehetne megoldani a dolgot, hogy mondtam neki: "bocsi, egy kicsit lassabban és úgy mondja, hogy egy nagyon szőke nő vagyok!". Hallottam a hangján, hogy mosolyog, és mondta, hogy mindent úgy fog mondani, hogy értsem. Nos, azóta van internet! Hiába, az élethez szerencse is kell! Meg az se árt, ha valaki olyan ül az ügyfélszolgálaton, aki ért is ahhoz, ami a dolga...

A fiatalember hozzáértése, kedvessége jót tett a kedvemnek is és péntek estére úgy éreztem, hogy a hétfői mélyponthoz hasonlítva már nagyon felfelé ível a dolog. Amilyen sz@rul indult a hét, ahhoz képest úgy tűnt, hogy jó irányba haladnak a történések. 

És még csak ezután következett a hétvége, természetesen voltam piacon is, bár vasárnap csak rövid időre, mert anyukámnak családi meglepetés ebédet szerveztünk. Nagyon jól sikerült, az ennivalót én vittem, finom volt és elég, a tortát a lányomék csinálták. 

A piacon is hozzájutottam pár jó dologhoz és megint összehaverkodtam az egyik árussal, aki bejelölt ismerősnek és mondta, hogy küldjem el neki, hogy mi érdekelne, és ha tud szerez nekem olyan árut. (Persze nem nekem kell, hanem a lányomnak, de írtam neki és küldtem képeket is, hogy kb. mi kellene.) 

Ma meg már kedd van, holnap ünnepnap, talán egy kicsit tudok pihenni is, mert a piac miatt hétvégén is korán kelek, általában 5 óra körül, de holnap lustálkodni fogok, még az is lehet, hogy csak 7 óra körül kelek ki az ágyból. 

Aztán a holnapi tervem a nap további részére: lassú ébredés után hosszú és kényelmes kávézás, aztán főzök a családnak túrós csuszát harcsapaprikással, viszek anyukámnak, a fiamnak és a lányoméknak is. A terveim közt szerepel továbbá, hogy elmegyek a városi ünnepségre, természetesen nem a kormánypárt színeiben.

Aztán még az is lehet, hogy az ünnepség után fogom magam és elmegyek kondiba majd szaunázok egyet. 

Egyelőre ennyi.