Úgy tűnik, 2026-ban nálam a péntek az új szerencsenap.
De ugye nem csak péntekből áll a hét. Ott volt például a múlt vasárnap. Minden egy piaci körrel kezdődött. A lányom régi Suzukijával mentünk, míg ők odavoltak a hegyekbe, de az autó útközben fura hangokat adott, amit még én, mint „szőke nő” is észrevettem. De mivel jött-ment, tette a dolgát így nem igazán aggódtam. De aztán csak úgy gondoltam, hogy a biztonság mindennél fontosabb, így felhívtam az öcsémet, aki autószerelő. Bár kicsit álmos volt még, mivel előző nap egy koncertről későn értek haza, de rögtön jött segíteni. Kiderült, hogy amit én gondoltam hibának, az teljes butaság volt (naná... pedig olyan jól elgondotam, hogy ha csak az a baja, akkor milyen egyszerű orvosolni a dolgot... ), de a lényeg, hogy az autó már öreg, nem éri meg rákölteni, inkább le kell cserélni. Az öcsém ezt már kb. 4-5 éve is mondta a lányomnak...
Egyrészt örültem, hogy szakember mondta a lányomnak, hogy inkább adja el, de közben meg egy darabig rosszul is éreztem magam, hogy „beleütöttem az orrom” a dolgaiba és én intézkedtem a szervizről. Persze mindezt azért tettem, mert nagyon jól ismerem a lányom, ő nem szólt volna...
Szóval mikor egy nap álmatlan forgolódás után bocsánatot kértem tőle, hogy ne haragudjon, ígérem, hogy nem fogok beleszólni az életében, és ebbe se kellett volna, megnyugtatott, és annyira cuki volt, mert még meg is köszönte a segítséget, mert ő magától nem szólt volna senkinek (és tényleg... tudom, ismerem), csak hajtotta volna a kocsit, amíg szét nem esik.
Tudtam én, hogy jót akartam, de mégse illik beleavatkozni egy felnőtt ember életébe. De közben meg a gyerekem és az, hogy üzembiztos autóval közlekedjen, felülírta azt, hogy nélküle intézkedtem. Amúgy se voltak itthon, hiszen a hegyekbe örömködtek akkor még, mikor az öcsémet megkértem, nézze át.
Na mindegy. A lényeg, hogy nem csak hogy nem haragudott, hanem még meg is köszönte. És őszinte volt, nem csak úgy tett. És még ha megharagudott volna, akkor is úgy érezném, hogy a biztonsága nekem többet ér. De így, így meg még jó érzéssel is töltött el a dolog.
Aztán jött a mai péntek. A lányom ma már busszal jött a városba, mert a Suzukit letette, ahogy javasolta neki az öcsém, a másik kocsival meg a párja ment dolgozni. De mielőtt hazaindult volna a városközpontból hozzájuk, bejött hozzám a munkahelyemre. Meglepődtem és kérdezni is szerettem volna, hogy mégis miért? De úgy voltam vele, hogy ha csak éppen erre járt és meglátogatott, akkor miért vonjam kérdőre? Ha meg van valami oka, akkor úgyis elmondja. Végül nem sokat időzött, de volt egy kis huncut mosoly az arcán, végig titokzatosan mosolygott. Nem tudtam mire vélni, de gondoltam biztos a múlt heti lánykérés tart még most is, így csak nézegettem ismét a gyűrűjét, és örültem a boldogságának. De nem sokkal később kiderült a titok nyitja, küldtek egy képet az új autójukról! A párjának megérkezett az új autója és most hatalmas az öröm!
És hogy jövő péntekre is jusson valami (a fodrászon kívül) a fiam is nagy dobásra készül! Náluk már van egy szép Szász Endre-gyűjtemény (porcelánok, rézkarcok, nyomatok, stb.), de a fiam nagy álma egy igazi eredeti festmény volt. Aki ismeri az árakat, tudja, hogy ez nem kis befektetés. De talált egy lehetőséget! Volt egy kis bonyodalom egy idős német-magyar nénivel, akié a kép, az első telefonbeszélgetésük elég furára sikeredett... de a lényeg, hogy megvan az időpont, és úgy néz ki, hogy végre megveheti a festményt, amire spórolt!
Szóval, hivatalosan is eldöntöttem: 2026-ban minden péntek tartogat valami jót!
Múlt péntek: Eljegyzés és boldogság. 💍
Ez a péntek: Új autó a gyerekeknek. 🚗
Következő péntek: Jön a várva várt festmény, és egy jó kis fodrászkodás (remélhetőleg eső nélkül!). 🎨💇♀️
És az azt követő pénteken pedig egy baráti találkozó következik olyanokkal, akikkel ilyen felállásba már vagy ezer éve...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése