Megfogadtuk. Ennyi!

Megfogadtuk, hogy ez a mi évünk lesz. Pont. 

Nem úgy értve, hogy minden sétagalopp (mert az élet nem ilyen kegyes), hanem úgy, hogy bármi jön, azt megoldjuk. Vagy ahogy én szoktam mondani, ha sz@r kerül a palacsintába, nem fintorgunk, hanem jól megcukrozzuk.

Az elmúlt hetek pedig pontosan erről szóltak. Hullámvasút, de a jobbik fajtából!

Kezdjük ott, hogy a férjem november óta itthon volt táppénzen. Aki élt már együtt örökmozgó emberrel, aki nem tud egy helybe maradni egy napig se, majd aki hirtelen a négy fal közé szorul, az tudja, hogy ez nem volt egy fáklyásmenet. De jelentem, hétfőn végre újra munkába áll! Ez az első nagy pipa a listánkon.

Aztán ott volt a lányom kocsija. Amíg ők Ausztriában a felhők felett jártak (megvolt ugye a lánykérés is, erről már meséltem), nálam maradt az autója. És persze, hogy elkezdi hallatni azt a fura hangot... Az öcsém – aki autószerelő, és pikk-pakk megold mindent – csak annyit mondott: "Ezt már évekkel ezelőtt el kellett volna adni."

Kicsit mardosott a lelkiismeret, amikor megmondtam a lányomnak, de ő – a legnagyobb meglepetésemre – megköszönte. Azt mondta, magától addig hajtotta volna, amíg szét nem esik alatta. Aztán a héten szépen kitakarította, körbefényképezte és tegnap megírtuk a hirdetést (őszintén, korrekten, beleírva minden hibát), és mi történt? Amint ma délelőtt meghirdette, pár másodperc alatt felrobbant a telefonja, annyian hívták, hogy rövid időn belül törölte is a hirdetést. Már el is vitték, korrekt áron, mindenki boldog. Közben pedig megérkezett hozzájuk múlt pénteken a Tesla a párjának – szóval a mobilitás kipipálva! A héten már azt próbálgatták, ami szerintem nagyon para, hogy miként vezet az autó emberi beavatkozás nélkül. Követi az utat, az előtte lévő autó távolságára is figyel, meg a táblákra, stb. Városba próbálták ki, pályán félelmetes lehet a nagy sebesség miatt, remélem ott nem vagánykodnak.

A fiam pedig... nos, ő nagyot álmodott erre az évre. Egy eredeti Szász Endre festményt akart. Tudjátok, az ilyesmi aranyárban van, de ő gyűjtött, tervezett és várt. Aztán a sors közbeszólt egy ismerős képében. Egy idős néninél ott lapult a kincs, ami nem is volt hirdetve. Nem ment simán. Első hívás? Lepattintás. A fiam már azt hitte, bukta az egészet. Aztán kiderült a szomorú ok, a néni épp kezelésre ment, azért nem volt alkalmas. Második nekifutásra viszont minden összeállt. Ma végre ott a kép, holnap keretezteti és ott lesz a falon. Öröm és boldogság!

És ha már a fura dolgoknál tartunk... Egy hete élesítettem a Facebook oldalam. Eddig csak magamnak írogattam a politikai dühöngőmbe, de gondoltam, legyen publikus. Erre mi történik? Egy hét alatt több mint ezer követő! Mi? Hogy? Honnan? Fogalmam sincs. A privát profilomon nincs ennyi ismerősöm összesen.

Közben kiderült, hogy amit oda kiírok, az az Instagramon is megjelenik. Hogy hogyan kötöttem össze őket anno? Ne kérdezzétek. Brandépítés? - Ááááá, fogalmam sincs róla, csak csinálom. De a lényeg, hogy van egy hely, ahol kiengedhetem a szelepet, és még társak is vannak hozzá.

Szóval pörögnek az események, és bevallom, nekem is fel kellene már pörögnöm. A következő nagy dobás a mozgás ismételt elkezdése, de jobb lenne inkább a konditerem. Igen. Ha idén minden ilyen jól alakul, akkor az edzésnek is sikerülnie kell!

Mert idén tartjuk magunkat a tervhez: ez a mi évünk. 

És a palacsinta?

Jöhet bármi, a cukor már elő van készítve! Akarom mondani... khm a xilit. A sz@rt az is megízesíti.

Valójában már tegnap is el akartam tekerni anyukámhoz délután, mert olyan szép idő volt (akkor még). Szóltam a férjemnek, hogy ugyan, pumpálja már fel a gumikat. Erre mi derül ki? Valaki a lépcsőházi tárolóban szimplán levágta a szelepet a bringámról. Miért?! Ki tesz ilyet? Na, ennyit a gurulásról, vihetem majd a szervízbe.

De a s.ggem az ülőmunkától nem lesz kisebb, szóval B-terv, hogy a munkahelyemen óránként vagy eleinte akár csak pár alkalommal is, de felmászom a legfelső szintre. Ez 9 emelet. A cél a zerge-üzemmód, de a valóság valószínűleg az lesz, hogy a harmadikon már oxigénpalackért fogok kiáltani, de akkor is végigcsinálom!

Bár a szabadidőpark bezár, mire hazaérek, és a bringámat is megskalpolták, nem adjom fel. Ha idén minden sikerül, a kondim is meglesz. Max. picit több "xilit" kell a palacsintára, de a 9 emeletet akkor is megmászom!