Ismeritek azt a pillanatot, amikor megcsörren a telefon, Messenger videóhívás villan fel, a lányod hív külföldről... és hirtelen megáll benned az ütő? 😱
Aki ismeri a lányomat, tudja: nem az a „videótelefonálós” típus. Hacsak nem a piacon lát valami olyan kihagyhatatlan dolgot, amit azonnal meg kell mutatnia, ritkán kezdeményez hívást ebben a formában. A gyomrom azonnal görcsbe rándult: „Úristen, mi történhetett?”
Gyorsan felkaptam a telefont, és ahogy beugrott a kép, megláttam magam a jobb felső sarokban: Jó pár szakvélemény elkészítésén túl voltam már, egy igazi pénteki, mosatlan hajú, „madárijesztő” frizurás meggyötört nő nézett vissza rám, tágra nyílt szemekkel, tiszta idegben várva a rossz hírt. 🧟♀️
A lányom a képernyőn teljes menetfelszerelésben, sisakban és síszemüvegben állt az ausztriai Sölden mínusz 15 fokos hidegében. Egyedül.
Na, ekkor már biztos voltam benne, hogy a párjával, Norbival történt valami... 😰
Feszült idegállapotban, de a nyugalmat magamra erőltetve csak ennyit kérdeztem: „Szia! Na, mizu?”
Erre Barbi hatalmas vigyorral a kamera elé emelte a kezét, és csak ennyit mondott:
„Na, kinek a kezét kérték meg???” 💍
Abban a másodpercben a gyomorgörcs elszállt, és olyan elemi erejű felszabadultság tört fel belőlem, amit csak egy anya érezhet.
Levegő kifúj... persze a szemem azonnal bepárásodott, az arcom rákvörös lett, és csak törölgettem a könnyeimet. A képernyő túloldalán is tisztán látszott: erre aztán nem voltam felkészülve! ❤️😭
Sok-sok éve hallgatjuk már tőlük, hogy „eszünk ágában sincs összeházasodni”. Úgy látszik, a tiroli fagy mégis megtörte a jeget.
Norbi, a leendő vejem, igazi úriemberként viselkedett. Amikor ő is bekapcsolódott a beszélgetésbe, elmesélte, mennyit vívódott a gyűrűválasztással. Bár a nővére tanácsát is kikérte, végül ő döntött, és jelentem: telitalálat!
A méret tökéletes, a stílus pedig pont olyan, mint a lányom: egyszerű, szolid, de egy gyönyörű gyémánt ragyog benne.
Őszintén szólva a könnyeimtől azt sem láttam, mi csillog szebben: a gyűrű vagy a lányom szeme! ✨
Norbi azon is gondolkodott, hogy a régi hagyomány szerint az apjától kéri meg a lány kezét, de aztán győzött a józan ész, végül is nem az apjával akar együtt élni! 😂
Bár Norbi anyukája és nővére be voltak avatva, mindenki mást szándékosan kihagytak a titokból, nehogy valaki elszólja magát. Hát, Norbi, jelentem: a meglepetés 100%-os lett!
Itt akár be is fejeződhetne a történet, de úgy gondoltam: a férjem se ússza meg ilyen könnyen...
Kettőig dolgoztam aztán irány haza. Gondoltam, hogy a férjemet vagy nem hívták, vagy nem érték el, mert rosszabb, mint száz pletykás öregasszony, már biztos telefonált volna, ha tudná. Szóval mikor hazaértem, a férjem még nem volt otthon. Épp a szokásos felülvizsgálatra ment a háziorvoshoz, aztán a táppénzes papírjával a könyvelőhöz. Mikor hazaért, még semmit sem tudott. Láttam rajta. Szóval gondoltam akkor már érezze ő is a törődést. Megkérdeztem, hogy beszélt-e Barbival? Azt mondta, hogy le volt némítva, mivel dokinál volt, így nem tudja, hogy hívták-e? Én pedig, mint aki csak erre várt, elkezdtem adagolni a „híreket”:
„Figyelj, engem hívott a Barbi, valami történt a kezével, de az én telefonomon rossz a kamera... Hívd már fel gyorsan videón, kérdezd már meg, mi történt?!”
Láttam, ahogy az apai szív rögtön kalapálni kezd.
Idegesen hívta a lányát, aki persze először nem vette fel.
Jött a morgolódás: „Beszéltél vele? Mit mondott? Mi történt? Norbi nem tud telefonálni?”
Amint ezt mormogta egyszer csak megcsörrent a telefonja. A lánya volt az. A férjem azonnal nekiesett: „Anyád mondta, hogy baj van! Mi történt? Eltört a kezed?!”
Barbi csak gurgulyázva nevetett, én is dőltem a nevetéstől, a férjem meg csak értetlenkedett. A nagy nevetés közbe azért felhívtam a figyelmét, hogy nem azt mondtam, hogy eltört a keze, hanem azt: "valami történt a kezével" - és ez nem ugyanaz!
A lányom csak kacagott, a férjem tök ideg volt, de aztán elhangzott a nagy mondat: „Az történt, hogy megkérték a kezemet.”
A férjem arca leírhatatlan volt.
Egyszerre volt boldog és dühös, sírt és nevetett, majd csak ennyit mondott nekem: „Menj innen a szemem elől, jól rám hoztad a frászt!”
Naná, érezze ő is a törődést! 😉
Szóval igen: hivatalosan is menyasszony lett a lányunk! 🥂
Hogy mi jön ezután?
Ki tudja? Ha a „soha nem házasodunk meg” kijelentésből eljegyzés lett, akkor mi már bármilyen más bejelentésre is elkezdünk felkészülni 👶🍼
És tudjátok mit? Ha a következő nagy hírnél is madárijesztőként, mosatlan hajjal ér a hívás, akkor is én leszek a legboldogabb ember a világon.
Alig várom, hogy élőben is megölelhessem őket!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése