Autóvadászat

Már több, mint 2 hónapja volt az autóbaleset, és a kiképzés után sikerült elintézni a forgalomból való végleges kivonást is. A biztosító fizetett, bár elég szerényen, de mióta nincs autóm, nos azóta is keresgélem azt, ami már remélhetőleg nem közúti baleset áldozata lesz, mint az előző kettő, hanem kiszolgál jó sok évig és majd csak akkor cserélem le, ha akarom, nem akkor, ha összetörik. 

Szóval keresem a leendő autómat, de nem olyan könnyű, ha az ember lánya nem szalonból vásárol új autót. Akkor még nehezebb, ha nem áll rendelkezésre annyi pénz, hogy bármit megvehessen, vagy nem akar hitelre vásárolni. Ami még további nehezítő tényező, hogy vannak elképzelések, hogy mit szeretnék. További szűrő (ami nagyon, nagyon nagy szerencse egyébként), hogy az öcsém autószerelő, így ért az autókhoz. Talán ezért is van, hogy amit eddig kinéztem, azt nem vettem meg, mert mikor átvizsgálta, akkor olyan hibalistát adott, amit az autó árával és a leírásával összehasonlítva egyértelmű volt, hogy nem, nem ez lesz az én autóm. Mivel ragaszkodom hozzá, hogy vásárlás előtt megnézze, így elsősorban a környéken keresgélek. A kereskedések eddig nagy csalódások. A magánszemélynél lévő autó ritkább, ami meg tetszene, azt azonnal el is viszik, vagy a másik véglet, hogy kissé túlárazott, ezért nem kell senkinek. De mivel jóidő van és biciklivel járok dolgozni, így nem annyira idegesít a dolog. Előbb-utóbb meglesz az én autóm, megtaláljuk ami megfelel.

Mivel nincs kocsim, így hétvégente a lányom autóját használom, ha szükséges. A piacozást nem hagyom ki, oda meg bármikor szükséges lehet egy kocsi, hiszen ki tudja, hogy mennyit és mit veszek :) 

Bár mostanában nem igazán vásárolok, sőt a múlt hétvégén a fiam a barátnőjével, és a lányom is eladóként volt a piacon. Én meg segítettem nekik kihurcolni a dolgokat, és közbe nézelődtem is. Mind a ketten 100.000. Ft. felett árultak, pedig a lányom csak ruhákat vitt ki árulni, a fiamék a ruhákon kívül mindenféle háztartásban meglévő számukra felesleges dolgokat is (selejtezés után). Vittek magukkal kempingasztalt és székeket is, így az árnyékba kényelmesen árulhattak (az nem volt eladó - pedig sokan megkérdezték, de arra szoktak kiülni az erkélyen). 

Nem sokan voltak vasárnap sem az árusok, sem a vevők. Biztosan elindultak a hosszú hétvége miatt inkább vízpart felé, vagy csak a rettentő hőség riasztotta el az embereket. De az is lehet, hogy nem gondolták, hogy pünkösd vasárnap nyitva van a piac. 

Mindenesetre így is jó bevétel szerintem ez mindkét gyerkőc számára egy pár órás piaci árusításért. 

És bár nem biztos, hogy menő, vagy lehet gáz... de vasárnap a fiam szülinapjára meglett az ajándék is a piacon. 

Imádja a Szász Endre dolgokat, múlt héten vonattal utazott el egy Pest közeli településre, hogy megvegyen egyet, mert az idős eladó nem tudta (akarta) csomagküldő automatába feladni. Akkor egy rézkarcot vett. Nekem nem igazán tetszenek, elég nyomasztó szerintem a hangulatuk az alkotásoknak, de a fiam imádja, meg szerinte jó befektetés is a mellett, hogy tetszik neki. 

Nos mivel nyitásra mentünk a piacra, hogy jó elárusítóhelyet tudjanak foglalni, így a piacnak nem azon a részén kezdtem ahol szoktam, hanem a másik oldalán. Éppen pakolta ki egy idős cigányasszony a Szász Endre dolgokat (váza, bonbonier, hamutál, tányér) én meg nem akartam hinni a szememnek. Egy pasi nézegette amint rakosgatta óvatosan az eladó, de mivel a pasi nem csapott le rá így én megkérdeztem, hogy mennyi lenne az ára egybe? Húszezer forintot mondott. Kértem, hogy tegye félre 2 percre, szólok a fiamnak mert vélhetően érdekelné. Így is lett. Jött a fiam, csodálkozott és látszott rajta, hogy tetszik neki. Nyilván mivel piac és nem tudta, hogy én fogom kifizetni, így alkudozott is, 16.000. Ft. lett a vége. Nagyon boldog volt, annak meg még jobban örült, hogy végül egy forintjába se került. Én is örültem, mert olyan dolgot kap, aminek örül. Amint elvittük a vásárolt szajrét, rákerestem mennyit is érnek ezek a Hollóházi Szász Endre porcelánok, mert biztos voltam benne, hogy nem annyit, mint amennyiért vettük. És valóban, csak a váza magában többszöröse annak, mint amennyiért az egészet adták. A váza 50-70 ezer Ft. között van, a többi apróság meg kb. 10-20 ezer Ft. darabonként. 

A hétfő "ajándék" volt, hogy nem kellett jönni dolgozni. A férjem a lányoméknál segített, a medencénél lévő tárolón lecserélték a tetőt. Szombaton kezdték, egyik oldal kész is lett, de a hátsó rész hétfőre maradt. Én otthon maradtam, nekifogtam kitakarítani a hűtőt, kipakolni, átnézni a fagyasztót, hogy mi mióta van lefagyasztva, ilyesmi. Meg főztem a "jó munkás embereknek", de akkor jöttem rá, hogy hoppá, nem mentünk boltba, mert nem akartunk a kétnapos boltzár előtt az őrültek házába betársulni, mikor úgy vásárolnak az emberek, mintha világvége lenne. Csak hogy elfogyott az olaj, illetve nagyon kevés volt otthon, így venni kellett. Nem baj, mégiscsak nagyvárosba élünk, van nyitva ilyenkor is maszek bolt, a közelbe is van pár. Fogtam magam, ami a legközelebb van oda lesétáltam papucsba, hiszen pár száz méter csupán. De hiába, mert azt mondták, hogy "elfogyott". Nahát ezek szerint más is járt úgy, mint én, ha elfogyott :) Az utca végén ott a benzinkút, ott van Spar, majd ott lesz. Hát ott se volt. Kezdtem aggódni. Elmentem a közeli kis üzletbe, de az meg zárva volt, pedig minden ünnepkor nyitva szokott lenni. Már éppen azon gondolkodtam, hogy kénytelen leszek bemenni a városközpontba, mikor pár embert láttam egy garázsbolt előtt álldogálni. Gondoltam megpróbálom, hátha itt szerencsém lesz. Azt mondjuk nem értettem, hogy miért állnak az üzlet előtt, de gondoltam egyszerre csak egy vevő mehet be. De nem, hanem ki volt írva, hogy "rögtön jövök". Pont sarkon akartam fordulni, de ekkor megérkezett az eladó. Mielőtt kivártam a sort, megkérdeztem, hogy van-e étolaj, hogy ne várjak feleslegesen. Volt. De megállapítottam, hogy fura emberek vannak. Előttem egy nő állt, telefonált, le se tette a telefont, mintha nagyon fontos ember lenne, gesztikulált, egyfolytában beszélt. Aztán mikor sorra került előttem, akkor csak annyit hallottam, hogy csere lesz. Hát bizony... Egy kis üveges töményet cserélt, és még kért mellé egy dobozos sört. Bizony ilyen ez a fránya alkoholizmus, ünnepnapon is inni kell, mert különben jön az elvonási tünet... Mindenesetre nekem jó tanulópénz volt, hogy több napos boltzár előtt fel kell mérni, hogy minden van-e otthon, ami kell. Jellemzően mindenből többet szoktam venni, és ilyen nem is szokott előfordulni, hogy valami kifogy otthon, de mivel a férjem is sokszor főz, sőőőőt, jóval többször, mint én, viszont nem szokta mondani, ha elfogy valami, vagy fogyóba van, ezért figyelnem kell. Nos ez a figyelem most lankadt, és lám meg is lett a következménye. 

Mi is van még? Ja, ma jelezték az ADVÉD program szervezői, hogy hamarosan hivatalos megkeresést fogunk kapni, hogy vállaljuk-e a kiképzés második részét. 

Húúúú, hát nekem még fogalmam sincs. 

Még mostanra pihentem ki a kiképzést. 

Még csak nemrég jutottam el odáig, hogy éjjelente álmomba nem kiképzésen vagy mentegyakorlaton vagyok. 

Honnan tudnám, hogy mi lesz addig? Ráadásul a leírtak szerint már csak jövőre kerülne rá sor, nem idén ősszel. Mondjuk a lányommal pont a múlt héten beszélgettünk erről, hogy újra megcsinálnám-e, vagy ha lesz folytatás, akkor vállalnám-e? Akkor azt mondtam, hogy talán igen, de fizikailag fejlődnöm kell addig. Persze a férjem vélhetően hallani se akarna róla, ez is megviselte, nem is érti, hogy miért csináltam. De mivel felnőtt ember vagyok és önállóan döntök a magam dolgáról, nyilván duzzogva bár, de elfogadná, hiszen mit is tudna tenni? 

Remélem, ha megérkezik a hivatalos felkérő levél, akkor lesz idő még átgondolni. 

Szerintem bevállalom... :)