Április eddig...

Van itt minden kérem. Jó és rossz, izgalom és csalódottság, megbékélés, félelem és kiállás, változás, stressz, remény és megnyugvás, stb. De hát már csak ilyen az élet.

Hónap elején volt ugye egy tüntetés. 

Mint látszik, én is ott voltam... 

Szerintem a top kép az egész tüntetésről az alábbi: "Ők is ott voltak" 

A kollégáim nem mertek jönni, mert féltik az állásukat, a megélhetésüket, szükségük van a bérükre. Mondjuk ez rám is igaz, szükségem van a fizetésemre, de nem annyira, hogy ezért félve éljek, hogy ne merjek kiállni a mellett, amit igaznak gondolok. Ráadásul a mi fizetésünk... Régen egy prezstizs volt itt dolgozni, most lassan már szégyen lesz. Olyan szégyen, mint a fizetésünk lassan. Senki, de senki nem hiszi el, de nálunk tényleg nem volt fizetésemelés. Egy forint se. Nincs pénz, az elfogyott ilyen-olyan okok miatt. Meg a repteret is meg kell venni ugye. Mi lassan már annyit, vagy annyit se keresünk diplomával és sok-sok év munkatapasztalattal, mint egy Lidl-be pályakezdő, végzettség nélküli dolgozó. Tényleg ma néztem meg. Egy kezdő bére ott 8 osztállyal 533.000. Ft.

Nálunk diplomával és sok-sok év munkatapasztalattal közelíti meg ezt a bért. 

Bár nem politikai blog, de azért ezt a videót meg beillesztem, csak úgy... 

Visszatérve: szóval kell a fizetés, de nem minden áron. Ha kirúgnak, megyek a Lidl-be. Ott még ráadásul egyéb juttatási csomag is van, mint pl. egészségprogram, magánorvosi ellátás, sportolási lehetőségekhez akár 50% kedvezmény, cafateria, egyéb dolgozó kedvezmény, és minden évben béremelés, stb. Szóval lehet szivességet tennének, ha kirúgnának.

Ezzel összefüggésbe - a fiamnak is kell a fizetése, főleg mivel egyedül lakik, ráadásul albérletben és imádja. Imádja, hogy a maga ura, hogy nem kell senkihez se igazodnia (lehet kissé antiszoc???) El se tudja képzelni, hogy hazaköltözzön. Tegnapelőtt a főnöke meghívta mindannyiukat egy elegáns étterembe, munka után. Nem volt kedve menni,  mégiscsak reggel 9-től este 8-ig dolgozott, ráadásul másnap (tegnap) hajnalba 5.30-ra volt időponja egy edzésre. (A korai edzéssel meg tudja oldani, hogy kiérjen a munkahelyére). Nem volt kedve, de nyilván nem volt mit tenni, menni kellett. Aztán éjfél előtt nem sokkal írt nekem, de azt én már csak másnap reggel láttam. A lényege, hogy az üzlet amibe dolgozik, május végén bezár, mert a bérleti szerződést megszüntetik. Ezért akart velük beszélni a főnök, hogy tudjanak róla. Nyilván megpróbálja, hogy akkor máshol nyit még egy üzletet, hogy senkit ne kelljen elküldeni, mert állítólag eddig még soha senkinek se mondott fel. Több üzelete is van és többféle tevékenységet is folytatnak, más városokba is. De most nem tudott mit tenni, mert valami összefonódás van a tulaj és az új üzletet kivevő cég között. A fiam nyilván eléggé összeomlott, mert imád itt dolgozni, szereti a kollégáit, és bár nem sok a pénze, de jól érzi magát. És hát a fizetésére szüksége van, hogy az albérletet meg a mindennapi megélhetését finanszírozni tudja. Na, most ez került veszélybe. És amitől még inkább fél, hogy mostanra lakta be az albit, és miből fogja fenntartani? Mindenesetre próbáltam nyugtatni, hogy egyrészt még nem biztos, hogy nem lesz munkája, lehet tényleg meg tudja oldani a főnöke, hogy máshol bérel helyet, másrészt meg ha mégis váltani kell, arra még van másfél hónapja, hogy felkészüljön. Ráadásul jogosult munkanélkülire is, ha mégse rögtön találna valamit, szóval nem kell feladnia az albit. Persze természetesen felajánlottam, hogy besegítek anyagilag ha kell, de ettől teljesen elzárkózott. Azt mondta, hogy biztos nem fogadja el, hogy ennyi idősen az anyja pénzelje. Egyelőre van B-terv, ha úgy alakul, de szétnéztem a munkaerőpiacon, hogy legyen azért C terv is ha kell. És azt láttam, hogy van munkalehetőség bőven, persze azok nem feltétlen ilyen állások, viszont cserébe jobban kereshetne. Na majd kiderül mi lesz. Talán mintha mára már egy kicsit nyugodtabb lenne. Most munka után elment futni. 10 km-t szokott, de most 20-at fut, mert tegnap nem tudott spartan edzésre menni, mivel dolgozott és ezzel kompenzálja. Holnap reggel meg egy 3 órás terepakadály edzésre megy.

Tegnapelőtt a főnökkel és kollégákkal való találkozás után hajnal 1-kor tudott elaludni, majd 4-kor kelt és ment edzeni 5.30-ra. Nem is tudom, miként tudott ott az edzésre koncentrálni. De azt mondta, hogy élvezte az edzést és tök jó volt, (az edző amúgy egy ismerőse, akit spartan versenyekről ismer). De mivel most abszolút bizonytalannak érzi a továbbiakat, így nem vett bérletet, mert azt mondta, hogy most "nem az edzés a legfontosabb", amire költene, futni ingyen is tud, a hétfői és csütörtöki spartan edzések 500 Ft/ alkalom, szóval a 10 alkalmas bérlet 32.000. Ft-ot most nem ér meg neki. Megértettem, meghallgattam, és felajánlottam, hogy kifizetem, de természetesen visszautasította. Én meg elmentem a terembe délután, és megvettem neki. Bár tudtam, hogy mérges lesz, mert szerinte ez égő, hogy nem magának veszi meg. Na mindegy, majd feldolgozza... :) Egy kis durci után azért csak megköszönte, de persze elmondta sokszor, hogy "nem kellett volna..." Tudom, de olyan jó, mikor adni tudok valamit, ami aztán mégiscsak örömet okoz. 

Aztán még az is történt, hogy az edzőterembe mikor vettem a fiamnak a bérletet, pont összefutottam egy régi kolléganővel. Annyira, de annyira jó volt talizni. Olyan volt, mintha csak nem régen beszéltünk volna, pedig már évekkel ezelőtt történt. Alig változott, fiatalos, lendületes, olyan energiabomba. Ő is oda jár abba a terembe, csak nem edzeni, hanem kinezió tapaszt felrakatni. 

A lányomnak meg hétfőn volt a szülinapja. Kissé szégyellem magam, de évek óta most először nem sütöttem neki tortát. Mentségemre legyen mondva, hogy hétfőn dolgoztam és azért én aznap szoktam a tortát készíteni. Délbe ráírtam a barátjára, hogy munka után mennénk megköszönteni az "öreglányt" és viszünk tortát is. Írta, hogy ne vigyünk, mert Ő csinált, de akkor már mindegy volt, mert addigra megvettem. Őszintén mondom, hogy a cukrászdai torta is finom volt (főzött csokikrém, meggyel), de a nyomába se ér annak, amit a lányom barátja csinált. Az valami isteni volt. Epres mascarpone-s, vékony roppanós fehércsoki réteggel a tetején. Most sültestál se volt évek óta először. És nem anyagi okok miatt, hanem mert azt csak hétvégére csinál, akitől rendelni szoktunk. Előre meg nem illik köszönteni, ezért múlt hétre nem rendeltünk, a most hétvégén még gondolkodom. Jó lenne, de az egész család (a férjem kivételével) konditerembe jár és számolja a kalóriákat. Hát nem is tudom, most akkor mi legyen? Lehet azért mégiscsak rendelünk. Akkor nem kell a férjemnek főzni :) :) :) Igen, a hétvégéken a férjem szokott főzni, míg én a kincseket vadászom a piacon. Úri sorom van. És egyébként szereti is. Szereti, hogy dícsérgetik, hogy milyen finomat főz. És el is várja egyébként (mármint a dicséretet). A probléma csak az továbbra is, hogy még mindig óriási adagokat főz. 4 háztartás (fiam, lányom, anyukám és mi) mellett még jut 1-2 barátjának is, hogy "kóstolják meg" mit főzött. 

Jaa, a férjem. Úgy látom mégis inkább itthon marad és nem vállalja be, hogy sokkal több pénzért Ausztriába dolgozzon. Márciusba még nagyon mehetnékje volt, aztán ahogy tolódott a kimenetel időpontja, úgy bizonytalanodott el, hogy valóban 56 évesen akar-e a család és barátok nélkül lenni egy idegen országba? Én nem bánom egyébként, bár a sok pénzt még jobban el tudnám költeni, vagy többet tudnék belőle spórolni. De mindig is úgy volt, hogy annyit osztottunk be, amennyi volt. Szóval biztos nem kényszerítem bele, hogy márpedig menjen. Szerintem a kollégái és a főnöke is többet kedveskedik neki az utóbbi időben, mert ők is azt szeretnék, hogy maradjon. És így megértem a férjemet is, hogy nehezen vág bele egy ismeretlen országba, ismeretlen emberek között, család és barátok nélkül. Ledolgozta az életét, ennyi öröme legyen már, hogy munka után elmegy egy sört meginni a barátaival vagy beszélget a fiával vagy lányával este, ha azok erre járnak és felugranak hozzánk. Minek a sok pénz, ha aztán meg nem tudná élvezni? 

Az én munkámba is jelentős változás lesz. Május elsejétől jelentősen átalakul a jogszabályi változások miatt. Onnantól már egyedül látom el azt a munkát, amit most ketten csinálunk a kolléganőmmel. A kommunikáció persze nem ez volt fentről, hanem az, hogy kevesebb lesz a munka... Nem tudom miből számolták ki, hiszen ha egy embernek kell ellátnia amit eddig kettő csinált, az logikailag se jön ki úgy, hogy kevesebb. Szóval ismét csak ezt tudom mondani: 

De mivel egy büdös fillért se adnak azért, hogy mostmár két ember munkáját csinálom majd egyedül (és ez lesz a többi szakértői bizottságba is), ezért ez a kommunikáció gondolom, nehogy valakinek eszébe jusson béremelést kérni, ha már kétszer annyit dolgozunk, inkább azt mondják, hogy kevesebb lesz a munka... Hát persze... A májusi változás elég drasztikus lesz amúgy is. Azok a szerencsétlen betegek, akik eddig magasabb összeget kaptak, jellemzően már kevesebb pénzre lesznek jogosultak, mert a jogszabályt úgy alakították át. Nincs lehetőségem, vagy szinte alig, hogy magasabb összegre való jogosultságot tudjak nekik meghatározni. Helyette kitalálták, hogy kevesebb pénzt kapnak, de lesz egy mentor, aki segít nekik. Nos ez lesz a volt kollégnőm. El nem tudom képzelni, hogy ez valós segítség lenne. Na mindegy. A lényeg, hogy május másodikától már az új szabályok szerint kell a munkámat végezni, de az ehhez szükséges iránymutatást/módszertant nem kaptuk meg, azt mondták, hogy majd április 30-án várható, mert még egyeztetés alatt van a minisztériumba! Hát erről ennyit! Egy nem hivatalos verziót láttunk, azon elszörnyűlködtünk! Mikor rákérdeztünk, hogy fel vannak-e készülve a tömeges perekre e miatt? Úgy néztek ránk, mint aki nem érti. Pedig a beteg helyébe én is bíróságra mennék, hogy ha eddig ez volt, és az állapotom nem változott, akkor most miért lett mégis kevesebb a pénz? Na ezért is elégedetlenkedek sok minden mellett, mikor a beteg és valóban szegény emberektől a kevésből is még elvesznek, miközben bizonyos körök meg sorra nyerik a felesleges és túlárazott beruházásokat. Miközben a LADY MRD-t még nagyobbra cserélik, miközben már minden egy bizonyos kör kezében van. Az már csak egy apró nyüansz, hogy mikor rákérdeztünk, hogy pl. be van-e építve az utiköltség térítés a betegnek, csak néztek nagy szemekkel. Elfelejtették. Milliárdokat nyertek egy tök felesleges és a betegeket vélhetően hátrányosan érintő dologra, de olyan apróságra pl. nem gondoltak, hogy megtérítsék az utiköltséget. Gáz az egész! Csak nézzük a mi vármegyénket, mely a legnagyobb ugye, nem fog valaki csak azért utazni oda-vissza akár 150 km-t, hogy "önként" igénybe vegye a mentori segítséget, sőt a pár tízerer forintjából még utiköltséget is fizessen, amit nem térítenek neki vissza, miközben ennivalóra vagy gyógyszerre sincs pénze. De mivel a mentorálásra nyertek pénzforrást, nem is keveset, hát egy darabig biztos ez lesz. Szerencsések azok a betegek, akiket még áprilisba vagy előtte vizsgáltunk. A májusba és azt követően jövők pedig megszívják. A jogász kollégámnak azt hiszem nagyon-nagyon sok munkája lesz a peres ügyek miatt. Amúgy volt olyan jó fej, hogy vállalta a helyettesítésemet, mikor távol leszek. Azért a szabadság ugye nekem is jár, még ha beteg nem is szoktam lenni. És valakinek meg kell akkor majd csinálni a munkát. Ő meg bevállalta. 

Még egy - két gondolat. Hétfőn mikor a lányoméknál voltunk felköszönteni szülinapja alkalmából, olyan érzésem támadt, hogy babát vár. Nem tudom miért éreztem ezt, talán azért mert olyan kisimult volt, mosolygós és boldog. Önfeledten kacarászott, ami egyébként nem jellemző rá. Lehet a délelőtt elfogyasztott pezsgőtől... Szóval másnap csak rákérdeztem, hogy van-e rá esély, hogy állapotos? De azt mondta, hogy nem tud róla. Jaaa, erről jut eszembe. A párja mondta neki, hogy elviszi valami puccos helyre szülinapja alkalmából. Ő meg nyafogott, hogy jaj ne már... Erre a párja: hát arra gondoltam pedig, hogy elvinnélek az agroker étkezdébe... 😊😁 Erre a lányom: jaaa, az jó, ott finom a rántotthús... Szóval az én lányomból nem lesz aranyásó, az már biztos, egy aranyásó soha nem érné be az agroker büféjével. Na jó, persze végül nem oda mentek, hanem egy valamivel jobb helyre, ami még a hírekbe is bekerült, hogy az országba itt készítik a legjobb pizzát. Az itteni séfek képviseli majd Magyarországot Pármában, a Pizza Világbajnokságon. És a pizza mellé már délelőtt kapott egy kis üveg pezsgőt is, aztán gondolom már az megadta neki a hangulatot.  

Aztán természetesen a piacról is ejtenék pár szót. Imádok kijárni. Imádom mikor kincsket találok. Pl. múlt hétvégén a lányomnak sikerült egy nagyon dizájnos Spider snowboard dzsekit és hozzá való nadrágot megvennem, amit kb. 52.000. Ft-ért lehet eladni. Aztán ugyanott találtam még egy swarovki szemüvegtokot is, azt csak úgy ajándékba adta az árus. Vettem még ott under armour pólót, férjemnek egy-két dolgot, és mindenért összesen fizettem 3500 Ft-ot. De nem ez volt a legjobb vétel vasárnap. Hanem egy under armour sporttáska

amit egyéb ruhákkal együtt vettem, 300 Ft/darab áron. Mikor pakoltam ki a kocsiba, akkor vettem észre, hogy a táskába van 1500 Ft. Tehát még fizettek is érte, hogy megvettem.

A lányomék is vásároltak ezt  -azt és természetesen vettek a kutyájuknak is "pár" játékot: 

De persze a "régi", megunt játékaival is kezdeni kellene valamit: