Az elmúlt hétvége minden szempontból elég rendhagyóra sikeredett.
Pénteken rátaláltam a Chat GPT-re.
Persze ez sokaknak már nem újdonság, de nekem az volt. Teljesen rákattantam, de aztán azóta se tértem vissza hozzá. Nyilván én csak az ingyenes verzióját használtam, de tudom, hogy a fizetőssel nagyon komoly dolgokat, akár videókat, képeket lehet készíteni. Érdekelne, de nem annyira, hogy fizessek érte...
Aztán pénteken munka után fodrászhoz mentünk, cseverésztünk mindenféléről és már ott is szóba került, hogy az emberek fogadásokat kötnek arra, hogy N. K. mikor fog lemondani. Bár érezhető volt valahol, hogy ennek így kellene történnie, de mivel egy következmények nélküli ország vagyunk, így annak is megvolt a lehetősége, hogy nem lesz lemondás, majd ezt is elsikálják. Az egyik kedves ismerősöm arra fogadott volna, hogy majd hétfőn, vagyis akkor mond le. De nem így történt. Viszont én hétvégén a szokásostól eltérően nem voltam se net, se tv közelében, így nem is tudtam a dologról, csak mikor ez a kedves ismerős rám írt, hogy N.K. nem várta meg a hétfőt...
Szóval pénteken fodrásznál jártunk és természetesen ismét szuper lett a hajam. De persze ez nem tartott vissza attól, hogy szombaton "szétizzadjam", vagyis mentem konditerembe, hiszen pénteken elmaradt a fodrász miatt. De kezdjük az elejéről. Szombat reggel, ahogy máskor is, korán keltem és mentem a piacra. Csodálatos idő volt, de ennek ellenére alig volt árus. Nem is vettem azt hiszem semmit. Aztán elmentem a fiamért, elvittem dolgozni. Ezek után, mint ahogy szoktam, elmentem anyukámhoz. Ez ilyen szokásos hétvégi rituálé, elmegyek hozzá, iszunk egy kávét és beszélgetünk. Megkérdezem, hogy akar-e menni valamerre vásárolni? Ha igen, akkor a délelőtt általában azzal telik, hogy bevásárolunk neki. De most nem akart menni.
Amint beszélgettünk, valahogy szóba került, hogy van, hogy napokig se megy el semerre, csak esetleg a szomszéd utcába lakó ismerősével sétálni, a közeli parkba, mert egyedül nincs kedve..., pedig most is milyen szép idő van...
Szerintem nem célzásként mondta, de valahogy az pattant ki a fejemből, hogy ha van kedve, akkor jöjjön velem és menjünk valamerre. A piacra nem hívom, mert az nem szereti. Szóval elindultunk, vittük a nem túl régen tőlem kapott nordic walking botját is. Ahol lakom, annak az utcának a végén van egy nagy domb, ami tényleg nagy, mert a mellette lévő csónakázó tónak a kortásából kitermelt földből emelték. 49 méter magas, elég meredek emelkedőn lehet feljutni. A térség legmagasabb pontja. Illetve nem messze van tőlünk az arborétum is, szóval oda is ki lehet menni sétálni, ott is van kilátó, akár oda is fel lehet mászni, stb.
Anyukám egyébként 75. életévét tölti idén. Bár jól bírja magát, azért az évek felette is eljártak. Mindig is fizikai munkát végzett és ez azért másképp viseli meg az embert.
Szóval elvittem és "megmásztuk" a Benkó-dombot.
Nyilván felfelé többször is meg kellett állni, hogy meg tudjon pihenni, de sikerült felérnünk. Élvezte. Élvezte, hogy nincs egyedül, hogy sétál a lányával a jó levegőn, hogy közös programunk van és nem csak a lakásba kávézgatunk. Aztán még szétnéztünk miután lejöttünk a dombról. Megnéztük, hogy milyen ott a szabadidő központba a kültéri "edzőterem", elsétálgattunk a tó partján, stb.
Bár biztos azt gondolta, hogy ezek után hazaviszem, de nem hozzá vittem haza, hanem hozzánk. A férjem már a végső simításokat végezte az ebéddel. Nem volt más dolgunk, mint megebédelni. Aztán beszélgettünk, kávézgattunk, majd 4 óra felé hazavittem. Azt hiszem igencsak elfáradhatott, mert azt mondta, hgoy úgy érzi, nem kell ringatni, el fog aludni. Azért viccesen megbeszéltük, hogy a hiradót még nézze meg, csak azután feküdjön le, mert egyébként nehéz lesz végig aludnia az éjszakát. Én meg fogtam magam és elmentem edzeni. Kb. fél 8 körül értem haza a konditeremből, már éppen készülődtem, hogy megyek a fiamért és hazaviszem, miközben viszek neki ennivalót is, mikor megkaptam az üzenetet, hogy lemondott N.K. Akkor még a másik lemondásról nem is hallottam. A fiam is azt kérdezte, mikor odaértem érte, hogy tényleg igaz, hogy lemondtak?
Másnap, vagyis vasárnap szintén piaccal indítottam, bár szemerkélt az eső, de voltam a zöldségpiacon (vettem házi csuszatésztát) meg ezt-azt, ami a fiamnak korábban beígért túrós csuszához és a harcsapaprikáshoz kell.
A férjem meg nagytételbe főzött bablevest (lóbabból, kolbásszal, füstölt oldalassal, stb.) mert azt meg a lányomék kérték, hogy vinnének ki magukkal Olaszországba lefagyasztva, hiszen pár nap múlva indulnak síelni. Tehát az egyik piac után mentem a másik piacra. Vasárnap se vettem semmi említésre méltót, igazából csak a nézelődés és a 10.000. lépés volt a cél.
Aztán vasárnap is kivittem dolgozni a fiamat, majd onnan ismét anyukámhoz mentem, megnéztem, hogy áll izomláz és egyéb tekintetbe. Ki volt virulva! Azt mondta, hogy egyáltalán nincs izomláza, és áradozott, hogy milyen jó volt tegnap mozogni... Bár épp esett az eső, abba maradtunk, hogy ha eláll, akkor visszajövök érte, és megint megindulunk valamerre közösen. Hazamentem, megfőztem, közben a lányomék hozták a kutyájukat megőrzésre, mert mentek a párja édesanyjához (nekik ez a fix, hogy minden vasárnap ott "kell" ebédelniük). Mikor úgy láttam, hogy talán elállt az eső, akkor ígéretemhez mérten elmentem anyukámért és megint megmásztuk a dombot. Szerintem gyorsabban, mint előző nap, és most csak kétszer álltunk meg, hogy kifújja magát. Lefelé viszont mértem az időt, 8 perc 11 másodperc alatt értünk le. Megbeszéltük, hogy addig csináljuk legalább, míg el nem érjük, hogy felfelé is elég lesz a 8 perc 11 másodperc :) Ki tudja, még az is lehet, hogy egyszer sikerül majd. Persze ezt követően is hozzánk mentünk, ebédeltünk, beszélgettünk, közbe vendégeink is voltak.
Aztán 6 előtt nem sokkal hazavittem anyukámat, és akkor hazahoztam a fiamat. Vitt magának ennivalót, örült a csuszának. Nem sokkal később jöttek a lányomék, de végül úgy alakult, hogy még nem haza indultak, hanem elmentek még az egyik barátjuk falmászó termébe lemozogni amit ettek.
Mikor végeztek, este 8 előtt, sikerült még egy rendőri intézkedésbe is belefolyniuk.
A lányom vezetett és a jelzőlámpa sárga fényénél nem fékezett, hanem gázt adott és áthajtott. Szerencsétlenségére pont rendőrök voltak mögötte, akik azonnal levillogták és félre állították. Biztos megszeppenhetett, mert elmondásuk szerint véletlen még a gázra is rálépett, amitől felbőgött a motor, mikor már az autó mellett állt a rendőr. Igazoltatták, és megkérdezték, hogy tudja-e, miért állították meg? A lányom meg félig viccesen, félig komolyan azt válaszolta, hogy azért mert a "narancssárgán ment át". A rendőrök jó fejek voltak (fiatalok) és félig viccesen ők is elmondták, hogy ez akár 60.000 Ft és 8 büntetőpont is lehetne... De végül csak figyelmeztették és elengedték. Ezek után jöttek hozzánk a kutyáért. Mire mindent kibeszéltünk már késő este volt. Így történt, hogy egész hétvégén nem voltam netközelbe és szinte tv-t se néztem.
Ma is csak azért van erre időm, mert "dolgozok". Megnéztem a Magyar Péterrel készült teljes interjút is, ami több, mint 1 óra 40 perc. Nekem nagyon szimpatikus ez a fiatalember, és ez attól teljesen független, hogy milyen szerepet töltött be az elmúlt években. Szimpatikus a megjelenése, az, ahogy beszél, ahogy dolgokról véleményt mond, az hogy még most se feltétlen a sértettség beszél belőle. És kicsit értem is amit mond, bár én nem éltem meg soha azt, amit Ő. De a riport alatt még inkább megerősödött bennem ez az 1984 filling (George Orwell). De mindezek ellenére tetszik az amit mond, és tetszik az, ahogy mondja és főleg az, hogy volt bátorsága kiállni és elmondani mindezt. És ha bárki azt mondja, hogy persze, eddig miért nem állt ki? Nos az ha megnézi az interjút, akkor erre is megkapja a választ.
Aztán mi is van még? Ja, letettem a kocsit, itt a jó idő, bicajjal járok. Imádom. Nem kell parkolót keresni, nem kell hazafelé a dugóba ülni, gyorsabban hazaérek, mint autóval. Az már csak mellékes, hogy a benzinen is spórolok, na meg közbe még mozgok is. Persze ha munka után kondiba megyek, akkor kocsival jövök, mert este 7 felé, sötétbe, csapzottan nem akarok bicajozni. Majd ha meleg lesz, akkor majd nem lesz gond se a sötét, se az, hogy megfázok vizes fejjel... A fiam is megint begyújtotta a mozgásfaktort. Ma délelőtt írt, hogy "Szerencse, hogy nem vagyok semmilyen formában normális. Így a mai napból kitudom hozni a legtöbbet... Egy kis futás, aztán megyek terembe, utána meg spartan edzés este.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése