Háááááát, kiderült valahogy a munkahelyen, hogy a kolléganőm beszólt nekem két hete. Én pedig nem mondtam el senkinek, nem akartam, hogy a főnök megtudja, de ahogy sikerült visszafelé felgöngyölítenem az ügyet, ez úgy történhetett, hogy az eset ugye az irodánkba történt, ami egy L alakú folyosó végén van. Az ajtót mi soha nem csukjuk, mindig nyitva van és tőlünk nem messze van a fénymásoló. Nos amikor az ominózus eset történt, vagyis amikor a kolléganő le "dagadt disznózott", akkor ugye csak megemeltem vélhetően a hangom mikor számonkértem, illetve amikor elmondtam neki, hogy ezek után nem akarok vele a továbbiakba kommunikálni. Szóval volt valaki a fénymásolónál és hallott mindent. Tudom is ki (így utólag rá is kérdeztem tőle és nem tagadta). Ő elmondta a szobatársának, az elmondta egy harmadik személynek, aki a főnök titkárnőjének, aki meg a főnöknek.
Ezek után a főnök a múlt hét második felében egyik reggel elkapott, és azt tudakolta, hogy hogy vagyok? Hogy érzem magam, minden rendben van-e? Van-e neki valami teendője?
Először nem értettem mit akar... De aztán csak addig csűrte-csavarta, míg rájöttem, hogy miről is van szó.
Nem mentem volna bele a dologba, de mint kiderült, mire a főnökhöz eljutott a hír, addigra már egy kicsit túl volt tolva és dramatizálva (ő már úgy tudta, hogy egész nap sírtam és zokogtam), szóval inkább elmeséltem neki. És megint olyan hülye helyzetbe kerültem, hogy még én mentegettem a kolléganőmet, hogy "biztos valami történt aznap reggel, azért volt ilyen..." Mondjuk arra a kérdésére, hogy legalább bocsánatot kért-e? Nyilván megmondtam az igazat, hogy nem! Én ugyanis azt, hogy "nem is azt mondtam", meg "ha azt is mondtam, akkor nem úgy gondoltam", szóval azt nem gondolom bocsánat kérésnek.
A főnök megkérdezte, hogy van-e neki teeendője? Nem értettem, de igazából arra volt kiváncsi, hogy tudok-e tovább dolgozni a kolléganővel? Mondtam, hogy én tudok, sőt a munkával kapcsolatos dolgokat meg is beszélem vele, ha segítséget kér, segítek neki.
Aztán meg azt akarta megtudakolni, hogy "nem akar még felmondani, nem keres állást?" A főnök szerint nem normális, hogy naponta 3 órát utazgat, miközben egy hetvenezer fős nagyvárosba lakik. Ott is biztos lenne munkalehetőség... De megbeszéltük, hogy ott már dolgozott, és ismerik, tehát ott valószínűleg már nem tartanak rá igényt. Sok munkára a munkatempója és a személyisége, valamint a furcsa dolgai miatt nem alkalmas, a szociális területen meg már ismerik, és ott se tudna csak bizonyos munkaköröket betölteni. Pl. családgondozónak, vagy gyámnak, nevelőnek, stb. nem alkalmas.
Komolyan mondom, itt, ezen a ponton még jobban megsajnáltam. Pedig nincs semmi sajnálatra méltó rajta. 50 éves múlt, megvan "mindene" lakás, kocsi, egzisztencia, csak magára kell költenie, nem kell alkalmazkodnia senkihez, de közbe meg pont ez az, ami miatt egybe sajnálatra méltó is. Hiába van meg "mindene" (még sincs). Nincsenek hús-vér barátai, nincs gyereke, nincs párkapcsolata, bár sokat próbál ismerkedni, 1-2 randinál megakad a dolog mindig. Ide is azért jött dolgozni (elvileg), mert volt itt egy párkapcsolata és azt hitte, ha itt dolgozik, akkor azt mondja majd a pasi, hogy ne ingázzon, költözzenek össze. De nem ez lett, helyette inkább dobta a pasi. Nincs gyereke, és ha csak ösze nem jön egy kisgyerekes pasival, nem nagyon lesz olyan akire esetleg majd számíthatna idős korában. Hiába van ideje, mégsincs semmi olyan elfoglaltsága ami boldoggá tenné. Vagyis van, olvas, filmeket és podcastokat néz, de ezek is mind magányos tevékenységek, vagyis egyedül csinálja. Az online könyv- és filmklub az, ami a társaságot jelenti neki. Hús-vér emberekkel nem tud normál, úgy értem hosszútávú kapcsotatot működtetni. Én nagyon magányosan érezném így magam, ezért sajnálom, mert azt hiszem, hogy ez neki is nehéz lehet. De lehet, hogy neki ez így jó, és nem is értené, hogy miről beszélek, ha mondanám neki...
Na mindegy. Tegnap azt hittem, hogy felmond, mert nagyon írkált valamit, aztán nyomtatott, és felment a főnökhöz... Gondoltam a felmondása... De aztán kiderült délután, hogy csupán azért ment fel, hogy minden nap 5 perccel hamarabb elmehessen, mert úgy érné el a vonatát, az új munkaidő miatt. De a főnök "egész nap nem ért rá", szóval nem sokkal munkaidő előtt telefonált a titkárnő, hogy nem tudja fogadni...
Aztán ma regel fogadta..., de mint kiderült, abba se volt sok köszönet. Vagyis hát. Szóval engedélyezte, vagyis kérelmet íratott vele az 5 perc miatt, de az orra alá dugta a jogszabály módosítás tervezetét is a főnök, hogy olvasgassa a kolléganő, és kíváncsi rá, hogy hogy értelmezi. Én láttam a tervezetet, de megmondom őszintén, csak azzal a résszel foglalkoztam, ami rám vonatkozik. De a tervezetbe van egy szócsere, amit nem is vettem figyelembe... A "négy" szót, "három"-ra cserélik. Ez jelenleg így szól: "A szakértői bizottság komplex minősítés esetén legalább négy tagból áll. A szakértői bizottságban a nem orvosszakértő tagok száma nem haladhatja meg az orvosszakértő tagok számát."
Behelyettesítve a jogszabály szövegébe ez azt jelenti, hogy nem lesz a továbbiakban szociális szakértő. Két orvosszakértő lesz és egy foglalkoztatási szakértő, vagyis amit most én csinálok. Viszont a jogszabály beszél "rehabilitációs mentorról, amire majd én, mint fogi szakértő javaslatot tehetek, hogy az ügyfél vegye igénybe. Szóval május elsejétől valószínűleg megszűnik a kollganő státusza, vagy más munkakörbe alkalmazzák, vagy ???
Ami fura, hogy én tök szívesen csinálnám ezt a rehab. mentor munkát, de nem kormányhivatali keretek között. És itt ez szerintem nem is lesz megvalósítható, de mivel még semmit nem lehet tudni, hogy miként tervezik megvalósítani mindezt, így azt se lehet tudni, hogy akkor a szakértőből lesz mentor, vagy a jelenleg ezt a munkakört is ellátó rehab. ügyintézőkből? Azt hiszem tényleg egyre jobban sajnálom a kolléganőt, mert azt tudom, hogy a bizonytalan sokkal roszabb, mint akár a biztos rossz. De elvileg a főnök se tudja, vagy nem akarja... Lehet Ő pontosan tudja, azért mégiscsak minisztériumi szinten is forgolódik, de vélhetően azt szeretné, ha a kolléganő gyorsan keresne magának valami más állást (még mielőtt kiderül ez az egész). Bár egyrészt szegény ugye nem a gyorsaságáról híres, na meg ugye keresgél ő már vagy egy éve, mióta a pasija dobta, de nem talál(t). Nem hiszem, hogy ez most felgyorsul...
Más téma: Én a héten voltam mammográfián. Ezt csak azért írom, mert szerintem ez az új rendszer, hogy nem küldenek ki időpontot, hanem csak egy levelet, ami alapján mindenkinek magának kell időpontot kérni, szóval ez szerintem oda fog vezetni, hogy még kevesebben járnak majd szűrésre. Én is csak annak köszönhetem, hogy elmentem, hogy szóba került egy baráti csevegés alkalmával, és akkor eszméltem, hogy hoppá, nem kértem időpontot, csak betettem a fiókba a levelet és el is feledkeztem róla.
Jaaa, a háziorvosom meg a múlt héten az én segítségemet kérte. Annyira meglepődtem, mikor a portás bejött és csak annyit mondott, hogy a Márton doktornő keres. Hirtelen nem is tudtam mire vélni. De aztán kiderült, hogy a főnökömmel akar beszélni (visszamenőleges táppénz miatt kellett az engedélye) és csak ebbe kéri a segítségemet, hogy bejusson hozzá. Na hát ezen aztán nem múlt, felvittem a főnökhöz, bekopogtam és beprotezsáltam a doktornőt. Bár látszólag nagyon nem ért rá a főnök, de azért sikeült elintézni a dolgot.
Most meg majdnem nekünk lett a doktornőre szükségünk, mert a fiam már múlt hét szombat óta fosott. Tudom írhatnám szebben, másképp is, de a lényeg akkor se változik. De tegnapra (szerda) rendeződött a helyzet. A hasmenése nagyon valószínű, hogy abból adódott, hogy szombaton futni volt (spartan edzés), ami nem lenne gond, de mivel terepen futottak, így vitte magával a futómellényét is, amibe a vizes zsákja van. Elmondása szerint mosogatógépbe kimosta, de vélhetően ez nem volt elég. Vagy másik zsákot kellett volna vennie, vagy ki kellett volna főzni, mert előzőleg ugye olyan helyen használta, ahol egy tóba és több pocsolyába is bele kellett mennie. és ott bizony kerülhetett valami olyan bele, ami most meggyorsította nála a purgációt :)
Szegény, hiába főzött az apja vasárnap isteni töltött káposztát, nem tudott enni. Hétfőn így is elment dolgozni, bár elég sűrűn be kellett zárnia az üzletet. Annyit kért, hogy egy kis levest főzzek már neki, mert szombattól-hétfőig nem igazán evett. Kedden is csak levest kért, bár megemlítette, hogy úgy enne egy kis túrós csuszát... Mondtam neki, hogy ha meggyógyul, akkor hétvégén meglesz a csusza harcsapaprikással.
Szerdára meggyógyult, ami azért is jó, mert szerda-csütörtök-péntek szabadnapos, így már el tudott menni edzeni tegnap. Vett bérletet és küldte az üzenetet, hogy a héten bérletet vásárlók valami szerencse kereket pörgethetnek, ahol a legmagasabb kedvezmény 50%, és neki sikerült kipörgetnie. "Végre nyertem valamit életembe...!"
Neki nem meséltem el, de mikor ezt írta, kb. akkor járt nálam egy fiatalember, aki pár hónappal még fiatalabb is, mint a fiam, hát Ő nem nyert... Legalábbis az élet nevű játék elég rossz lapokat adott neki. Szegény hiába 30 éves, kb. 50-55-nek nézett ki a betegsége miatt, és ha még ez nem lenne elég, a sok baj mellett még a péniszét is le kellett amputálni. Azt hiszem, hogy ilyenkor tudom igazán értékelni, hogy egészségesek vagyunk. Eléggé megviselt a dolog. Mindig megvisel, ha olyan korú betegekkel találkozom, mint a gyerekeim. Annyira igazságtalannak tartom. Persze az is mindig megvisel, amikor olyan betegek jönnek, akiknek az egész élete egyetlen pillanat alatt ment tönkre.
És amint ezt írom, most szólt a lányom, hogy a párjával a sürgősségin vannak, mert jégkorong edzésen beverte a fejét a kapuba és az eszméletét is elvesztette pár pillanatra... Viszont szerencsére nincs nagy baj, nem találtak semmit, hazaengedték őket. Viszont azt is megemlítette, hogy a betegfelvételnél azt mondták neki, hogy kb. este-éjszaka fog sor kerülni rájuk a sürgősségin. De szerencsére 40 perc alatt végeztek. Szóval gyorsan megvan a baj, de szerencsére itt nagyobb volt az ijedség, csupán pihennie kell.
Ennyi rossz után azért mégiscsak valami jóval kellene zárni a bejegyzést. Bár mint tudjuk, az élet nem mindig játék és mese, bizony vannak olyan élethelyzetek, olyan ciklusok, időszakok, mikor lent van az ember. Ilyenkor arra szoktam gondolni, hogy
NEM MINDEN NAP JÓ, DE AZÉRT MINDEN NAPBAN LEHET VALAMI JÓ!
És a lényeg, hogy egészségesek vagyunk, a többit majd megoldjuk!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése