Na, jelentem, az ünnepi nagyüzem után sem unatkoztam. Ha azt hittem, a Húsvét volt a csúcs, akkor a lányom 34. születésnapja és a választási hétvége simán rátett még egy lapáttal.
Minden a választással indult. Reggel a lányommal mentünk szavazni, aztán elvittük a vak nagybácsit is a másik településre. Ő általában nem oda szavaz, ahova én, de most... A férjem dolgozott aznap, és mikor hazaért nem sokat akart, csak pihenni. De nehogymár... Mondtam neki, hogy fürödjön és elkísérem a szavazóhelyiségbe. Ismer már, tudta, hogy jobb ha azt csinálja amit mondok, így hamarabb szabadul. :)
Este, amikor láttuk, hogy kékül a képernyő és megvan a 2/3, mondtam a férjemnek: „Tölts valamit!” Csodálkozott és meg is kérdezte, hogy mit? Baileys-t? De mondtam neki, hogy nem, inkább valami ütőset... PÁLINKÁT.
Kerekedett a szeme, mert szerintem talán a gyerekek születése előtti időkben látott engem töményet inni utoljára (az meg nem ma volt). A gyerekekkel virtuálisan massengeren koccintottunk, sőt még anyukám is „bejelentkezett”. Bár a felestől nem rúgtam be, de a felfokozott hangulat után úgy aludtam, mint a bunda.
Hétfőn nem mentem dolgozni, már jó előre (hetekkel korábban jeleztem, hogy szabadságra szeretnék menni) – a győzelem utáni eufória és a kis „ünneplés” után jól is jött. Kicsit regenerálódtam, aztán nekiálltam a jövőt építeni: elkezdtem a LinkedIn profilomat összerakni. Hát, bakker, nem 1-2 óra egy ilyet tisztességesen megcsinálni, rámegy 1-2 nap is...
Mindenesetre, hogy ne legyen feltűnő a munkahelyemen a „választás utáni szabi”, a keddet és a szerdát is kivettem, így hivatalosan a szülinapi készülődésre fogtam az egészet, persze mosolyogtak rajta, hitték is meg nem is, de elengedtek.
Kedd este jött a konyhai nagyüzem. Most valami extra tortát akartam, nem olyat, mint amit eddig csináltam. Az alsó réteg mascarponés-nutellás, a felsőt pedig egész málnaszemekkel a krémben álmodtam meg. Na de a piskóta... hát az nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Amikor felvágtam, akkor láttam, hogy ez bizony vékony lesz a rengeteg krémhez. Mérges is voltam magamra, gondoltam nem baj, jó lesz ez egy gyertyafújáshoz, de többet nem vártam tőle.
A szerda volt a csúcspont. Reggel megköszöntettem a lányom egy szívhezszóló, nagyon személyes levéllel, amitől teljesen elérzékenyült. Nagyon boldog volt tőle, azt mondta, ez a legjobb szülinapi ajándék, amit kaphatott. Én azért megjegyeztem: „Remélem azért lesz ennél jobb is!”
Hiszen a java még hátravolt (bár ezt nem tudta). A párja meghívta egy nemrég nyílt étterembe, majd egy menő cukrászdába. Tudtam, hogy csak azután érkeznek. Így is volt tervezve, mert a férjem 5 óráig dolgozott. Már előre megbeszéltem a párjával, hogy adjon nekem egy jelzést, ha végeztek az étteremmel. Meg is jött az üzenet, úgyhogy akcióba léptünk, felhívtuk azzal a szöveggel, hogy „hivatalos levele érkezett a kormányhivataltól, jöjjön érte ha majd ráér!” Így értelemszerű volt, hogy hazafelé beugranak hozzánk. Nem gyanakodott, mert felköszöntöttük már délelőtt és azt hitte majd hétvégére marad a nagyobb köszöntés.
Amikor jöttek, tényleg úgy érezhette, hogy csak a levél miatt kellett felugrani. Persze a párjával meg volt beszélve, hogy ha nem akarja ott kibontani, akkor majd kicsit presszionálja. De mivel kíváncsi volt, nekiállt bontani, nem kellett erőltetni. Odaadtam neki a borítékot – tényleg profin nézett ki a kormányhivatali pecséttel, a nevére szóló címkével és a „díj hitelezve” bélyegzővel.
Elkezdte bontani, de óvatosan, mintha legalábbis egy adóbehajtás vagy egy súlyos büntetés lapulna benne.
Amikor meglátta benne a szöveget, hatalmasat kacagott.
Aztán ott volt a levél mögött a két Bödőcs-jegy, hirtelen megállt a levegő, nagyon boldog volt és mondta is, hogy tudta, hogy bevonzza, mert annyira szerette volna.
Először el sem hitte, aztán jött az a hatalmas öröm, amit látni akartam! A párja addigra le is foglalt egy 3 napos pihenést a környékre az előadás idejére. Mondta is neki: "nahát, micsoda véletlen, hogy pont akkor megyünk arra." :)
Aztán felkerült a tortára a tűzijáték.
Bevallom, nem promotáltam túlságosan. Mivel tudtam, hogy egy menő cukrászdából jönnek, és a piskótám miatt is volt bennem egy kis drukk, csak annyit mondtam: „Vágjuk meg, legalább a kép kedvéért". A tűzijáték megvolt, Barbi pedig kijelentette, hogy ő bizony megkóstolja. Felvágta, és ekkor jött a második meglepetés: a párja konkrétan nem akarta elhinni, hogy ezt én sütöttem otthon! Azt mondta, olyan, mintha egy profi cukrászdából hoztam volna. A mascarponés-nutellás és a málnszemekkel teli réteg végül olyan szuperül összeállt, hogy én magam is elcsodálkoztam.
A legnagyobb elismerés pedig az volt, amikor a lányom közölte, hogy ő bizony vág belőle és visznek is haza (nem igazán esznek ilyeneket). Mondtam neki, hogy ne csak vágjon, vigye az egészet, és adjon belőle a mamájának is. Bólogatott, el is vitte, bár hagyott pár szeletet nekünk is... Aztán mikor másnap beszéltünk bevallotta: mamának nem vitt, de már alig van belőle két szelet :)
Szóval a szerda este feltette a koronát az egész hétre. Ott ültünk együtt, nevettünk, a tréfa/meglepetés is jól sült el, a torta is elfogyott, és láttam a lányomon, hogy tényleg boldog. Ezért érdemes volt azt a sok órát a konyhában tölteni (meg a borítékot hamisítani)! 😉
Csütörtökön mentem dolgozni, de nem esett rosszul, bizots azért, mert tele voltam dopaminnal a választás és a szülinap miatt. Pénteken pedig belefért egy kis megújulás is: irány a fodrász.
Szombaton piac után a fiamnál jártam, megcsináltuk az adóbevallását. Olyan jó volt csak úgy kettesben kávézni, beszélgetni! Ritka az ilyen alkalom, mert nem szeretem őket zavarni, de feltöltött az a kis idő is, amit kettesben töltöttünk. A párja nem volt otthon, mert nyílt nap volt a bölcsibe.
A hétfő is nagyon hajtós volt, épp a nagy papírhegyek között vívtam a harcomat a túlélésért, mikor hívott a fiam. Kaptam tőle egy új telefont. Csak úgy... A régi már 8-9 éves volt, lassú is és a kamerája sem volt valami szuper, de nekem jó volt, nem cseréltem volna le, de őt zavarta. :)
Aztán még aznap munka után volt egy szuper levezetés, elmentünk cukrászdába egy volt kolléganőmmel. Jól kibeszéltük a világ dolgait.
A héten is nagyon sokat dolgoztam, úgy „daráltam” a szakvéleményeket, hogy magam is csodálom. Volt pár peres ügy is, azok kiszívják az energiámat.
Mit is írhatnék így a végére? Lehet, hogy a piskóta néha vékony, a telefon meg régi, de ha a család együtt koccint a rendszerváltás reményében, és a „hivatalos levélben” Bödőcs jegy van, akkor minden a legnagyobb rendben. 😉
Megjegyzések
Megjegyzés küldése