Halálosan komoly?

A történet a múlt héten hétfőn kezdődött, amikor a hangom egy oktávval lejjebb csúszott. 

A főnököm amint meglátott hétfő reggel, azonnal mondta, hogy „menj haza, beteg vagy!” Én persze csak mosolyogtam,  ugyan már Főorvos asszony, semmi bajom, csak kicsit mélyebb a hangom..., (mint egy grizzly medvének :) 

Nyilván felnőtt ember vagyok, nem zavart haza, de azért szólt a többi kollégának, hogy inkább kerüljenek, "mert még a szemem se áll jól" :) 

Mértem a testhőmet, de még csak hőemelkedésem se volt soha, így hát maradtam a munkahelyen, bár a torkom egyre jobban fájt, egyre nehezebb volt a nyelés, de semmi más bajom nem volt. 

Aztán elérkezett a szerda. A torokfájásom olyan lett, mintha borotvaéles pengékkel vagdosnák a nyelőcsövemet. Minden korty víz lenyelése gyötrelmes volt. Írtam is annak a pár embernek, akiket be szoktam avatni akkor is a dolgaimba, ha hülyeséget csinálok, hogy "eljött a pillanat, hogy nyelni sem tudok, annyira fáj a torkom. Még a víz se megy, egy kis kortyot is vagy háromszor nyelek, mire lecsúszik. Ááá, nagyon gáz. De közbe meg semmi más bajom, se láz, se rossz közérzet, se orrfolyás, se köhögés, semmi." 

Másnapra még rosszabb lett a helyzet, de láz, hőemelkedés továbbra se, én meg tök cikinek tartottam volna így elmenni dokihoz egy kis "torokfájással". Mint ahogy Bendegúz mondaná: 

Nem tudom, hogy ki mennyire orvoshoz járó, én nem vagyok, főleg nem láz nélkül, torokfájás miatt... Annyira semmiségnek tűnt. Vettem szopogató tablettát, abba van fájdalomcsillapító, fertőtlenítő és baktérium ellenes cucc, meg vettem még tantum verdét is, ittam sok-sok teát és munka után forró fürdő és pihenés. Ki gondolta volna, hogy ez nem lesz elég? De nem lett. Így csütörtökön már eléggé meg voltam ijedve, hogy a helyzet egyre rosszabb, sőt a nyirokcsomóm duzzanata már szabad szemmel is látható volt elég durván. Féltem, hogy jön majd a hétvége, és mi van ha belázasodok, hiszen egyre rosszabb a helyzet. Nem akarok a háziorvosi ügyeletre kerülni, de mivel nem javult a helyzet, így nem volt más, mint mégiscsak orvoshoz fordulni. Persze az én drága orvosom pont akkor nem rendelt, de amikor az asszisztensnek - akivel egyébként nagyon jóba vagyok, elmondtam a bajom, azt mondta, hogy ad egy telefonszámot, és most azonnal telefonáljak a helyettesítőnek, mert nagy a baj! Meglepődtem és mivel jól rám ijesztett, így felhívtam a helyettest és elmondtam neki is a panaszom. Ő is megijesztett azzal, amiket mondott. Elmondta, hogy milyen kimenetelei lehetnek, ha kezeletlenül hagyom a "csak egy kis torokfájásomat". Na, akkor ott bef.stam, de senkivel nem osztottam meg. A családdal főleg nem! De az infók hétvégén eszembe jutottak, mikor már fulladtam is. 

Szóval a doki felírt pár csodaszert, köztük antibiotikumot is, mert bár a torokgyulladást elsősorban vírus okozza, de előfordulhat bakteriális felülfertőződés. A gyógyszer amit kiírt... Mikor kiváltottam... akkora volt, mint egy fém ötvenes. 

Értetlenkedtem, hogy mégis mit nem értett meg abból, hogy nem tudok nyelni??? Hogy gondolta, hiszen a vizet is alig bírom lenyelni, hogyan fogok megküzdeni ezzel a bazi nagy gyógyszerrel? Csütörtök óta nem ettem, max. joghurtot, mert nem tudtam nyelni. Ja tényleg, mikor mondtam a doktornőnek, hogy csak joghurton élek, akkor szólt, hogy az antibiotikum szedése alatt TILOS a tejtermékek fogyasztása. 

Pfff. Pedig torokfájásnál mi a legegyszerűbb? Enni egy joghurtot. De már azt sem lehetett. Innen kezdve vasárnapig nem is sikerült ennem.

A péntek éjjel volt a mélypont, borotvaéles fájdalom, fulladásérzés, légszomj, nem kaptam levegőt. Persze próbáltam tartani magam,  de közben belül pánikoltam. A férjem aludt, nem is szóltam neki, csak reggel mondtam el, hogy nem tudtam aludni, mert amint elaludtam volna és elernyedt a gégém (vagy nem tudom mi), nem tudtam levegőt venni,  fulladtam, így hát felültem az ágyba, és próbáltam ébren maradni egész éjszaka. Nem volt nehéz, mert amint elaludtam volna, azonnal fulladtam, amire rögtön felébredtem. A férjem irányba állított, hogy induljunk az ügyeletre. Persze nem mentem. Akkor bevetette a gyerekeket is. Azok már indultak volna, hogy majd ők "bevisznek". De meggyőztem őket, hogy a kórház kb. 3 perc, tehát ha mégis bármikor úgy érzem, akkor menni fogok, vagy hívok mentőt. Végül nem került rá sor.

Hétfőn az orvos mondta el, mikor beszámoltam neki a hétvégémről, hogy a fulladásos éjszaka nem egyszerű kellemetlenség volt, hanem akár egyenes út is lehetett volna a katasztrófához. 

Én nem tudtam, hogy lehetnek ilyen extrém kimenetelek. Azt mondta, láz nélkül is súlyos életveszélyes állapot tud kialakulni, és bizony előfordulhatott volna légút elzáródás. De lehetett volna az is, hogy a bakteriális fertőzés a véráramba kerül, ami az egész szervezetre kiterjedő gyulladást indíthat el, ami szervleálláshoz is vezethet. Vagy a Streptococcus baktérium ellenanyag-termelése a szívbillentyűket, az ízületeket és a veséket is megtámadhatja. 

Én őszintén soha nem hallottam még erről. Naponta beteg emberekkel dolgozok, de nem gondoltam ilyen súlyosnak a torokfájást. Azt hittem az magától is meggyógyul előbb-utóbb. Hát nem! Nem minden esetben!

Szóval utólag ijedtem meg!

Pénteken tehát nem aludtam, majd szombaton oda jutottam, hogy az étkezési kísérletek csúfos kudarcot vallottak. Mivel nyelni nem tudtam, és már 2-3 napja nem tudtam enni, de a gyógyszereket meg szedtem, így megpróbáltam magamba erőltetni egy Fiber Shaket, hogy valami legyen a gyomromba a gyógyszeren kívül, de nem sokáig maradt bennem. Inni is alig bírtam, hiába fontos ilyenkor a bő folyadékfogyasztás. 4 óránként ettem a fájdalomcsillapítót, és csak azért nem sűrűbben, mert nem szabadott. És igen, éjszaka is. 

Az egyébként mindent elmond arról, hogy milyen beteg voltam, hogy vasárnap nem mentem piacra. Értitek? Nélkülem nem is nyit ki a piac, és én nem mentem!!! (Persze ez csak vicc) 

Kimerült voltam, több napja nem aludtam, nem ettem, csak gyógyszeren éltem. De a lényeg, hogy vasárnap délelőtt eljutottam odáig, hogy egy teába áztatott fél kiflit már meg tudtam enni, 3 nap koplalás után. Nyilván jobb lett volna egy kis tejbe vagy kakaóba áztatni, de ugye a tejtermékek tiltólistásak. Ez akkor a Michelin-csillagos éttermek legfinomabb ételeinek szintjével ért fel számomra. És ami a legjobb volt, hogy végre tudtam aludni. Egész vasárnap aludtam. Nagyon kegyetlen a több napos kialvatlanság állapota.  

Hétfőre a duzzadt nyirokcsomók visszább húzódtak, és a nyelés is már egész jól ment.

A tanulság hogy a „csak egy kis torokfájás” is lehet egy gyorsan romló, életveszélyes állapot, pedig soha nem gondoltam volna. 

Most mindenesetre megtanultam, hogy amikor a vízivás is fáj, és a légzés nehéz, akkor a torokgyulladás is lehet halálosan komoly dolog.