"Homo proponit, Deus disponit"

Így van ez valahogy, hogy az ember ugye tervez, de a sors, az élet, vagy Isten (ki miben hisz) dönti el végül a dolgot... 

Mire megtaláltuk (volna) az autómat, addigra más irányt vett az élet sodra. Szóval mostanában vélhetően nem lesz autóm, járok továbbra is biciklivel, vagy ha nagyon mostoha az időjárás, akkor busszal, mert ez a belengetett 3%-os lakáshitel, elég kihagyhatatlan dolognak tűnik. Nagyon kedvező, nem kell hozzá gyermeket vállalni, házasodni, semmi olyan dolgot nem kell vállalni, ami aztán csak azért lenne fenntartva, mert a lakáskölcsön összetartja. 

Felajánlotta a lehetőséget a lányomnak is, meg a fiamnak is. 

A lányom a párjával él, tehermentes, nagy családi házban, így neki ez nem feltétlen opció, és a hitelképessége sem biztos, hogy megfelelő lenne, mivel átalányadózó vállalkozó. 

Átbeszéltem a fiammal is, hogy tervezi-e esetleg a közeljövőben, hogy megnősül, ezzel összefüggésbe esetleg szóba került-e a gyermekvállalás, stb., mert akkor lehet nem ez lenne a nekik megfelelő dolog, de egyértelműen kijelentette, hogy nem tervez nősülni, pénzért meg főleg nem! Gyermeket sem szeretne csupán azért vállalni x időn belül, mert a bankkal leszerződött. A párkapcsolatáról is úgy nyilatkozott, hogy nagyon szereti a párját, de még friss a kapcsolat, így semmiképp se szeretne közösen lakásvásárlásba fogni. Ha tartós lesz a dolog, akkor csak technikai kérdés, hogy kinek a nevén van, ha meg mégse tartana örökké, akkor meg inkább nem közösködne. Persze mindez a leányzóval is meg van beszélve, nyíltan van kommunikálva, nincs kihagyva belőle, a hitelspecialistához is együtt jönnek átbeszélni a lehetőségeket.

Szóval a lényeg, hogy a megtakarításomat felajánlottam, hogy önerőként fel lehet használni lakás- vagy házvásárlásra. Bár a fiam albérlete elég kedvező, tekintve, hogy a lakás az öcsém tulajdona, így nem piaci bérleti díjat fizet, hanem attól kedvezőbbet. De most itt a lehetőség, hogy talán saját ingatlantulajdonos legyen. Majd kiderül. Amíg nincsenek részletek, addig csak elméleti szinten létezik a dolog.

Pedig már a használtauto.hu-n beállítottam a keresési paramétereket, naponta jött az értesítés, a lányommal jó néhány autót személyesen is megnéztünk, arról nem is beszélve, hogy az öcsém is bevizsgált pár autót, ami úgy nézett ki, hogy szóba jöhet. De műszakilag nem felelt meg egyik se, talán pont azért, mert a sors így akarta.  

A legtöbb ember számára az autóvásárlás egy kézzelfogható, azonnali örömöt jelentő dolog. Egy szép "új" autónak presztízs és státusz szimbóluma is van, nem mellesleg pedig megkönnyíti a mindennapi életet, a bevásárlást, a hazajutást, a "gyerünk el valamerre" dolgot. 

Azonban, ha a megtakarított pénzem sorsáról döntök, és választhatok egy saját autó vagy a gyereke(i)m jövője között, a válasz egyértelmű. Egy autó értéke az idővel csökken, költeni kell rá (üzemanyag, szerviz, biztosítás, stb.), és végső soron egy fogyasztási cikk. Autót később is lehet majd venni, de ezt a lehetőséget, ha megfelelünk a paramétereknek, akkor nem kellene kihagyni. Arról nem is beszélve, hogy az eddigi autóim hogy végezték... 

Ezzel szemben egy ingatlan lehet egy stabil alap, egy befektetés a jövőbe. Egy saját otthon biztonságot, függetlenséget és hosszú távú anyagi stabilitást nyújthat. Ez az otthon nemcsak egy tető lehetne a feje fölött, hanem egy ugródeszka a még önállóbb még felelősségteljesebb élethez. És bár nagyon szerettem volna autót, de az, hogy talán saját ingatlana lehet, sokkal többet ad, mint bármelyik autó valaha is adhatna nekem. 

Ez a döntés egy pár napig őrlődött bennem, de aztán úgy döntöttem, a gyereke(i)m jövője és stabilitása fontosabb. Pedig talán pont meglett volna az autóm is. Az öcsém átküldte a képet róla, egy harmadik generációs Mazda 3 volt. Gyönyörű, a színe is klassz. Nem nőcis autó, hanem elegáns és közben sportos. Egy beszámított autó, ami bár a limitem fölött volt, de talán megvettem volna a sok keresgélés után, ha nem lenne ez az ingatlanvásárlási lehetőség, ahol ez az összeg ugye pont az önerő rész. 

Elméleti szinten felmerült annak a lehetősége is, hogy közösen vegyünk egy többgenerációs kertes családi házat, külön bejáratokkal, külön konyhával, fürdővel és szobákkal. Még nem tudom. Jövő hétre kértem egy időpontot egy hitelspecialistához, aztán majd meglátjuk a lehetőségeket. Ha arra futja, akkor a gyerekeknek lesz egy ingatlan, ha meg belefér, akkor lehet (de egyelőre csak elméleti szinten) hogy átgondoljuk, hogy egy nagyobb családi házba költözzünk. Mindenesetre nem szeretnék erőn felül vállalni semmit, és olyat se szeretnék, ami bárkinek kellemetlen, kényelmetlen lenne. Majd meglátjuk. A gyerekeknek is elmondtam, hogy azt szokták mondani, úgy vegyél házat, hogy anyád/anyósod ne tudjon papucsban átmenni... És ennek van is néha alapja! 

Aztán más téma: mióta "leszereltem", nos azóta a mozgás, úgy értem, hogy a rendszeres testmozgás elmaradt. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy olyan szinten voltam túlterhelve a honvédségnél, hogy hetekig nem tudtam kipihenni a dolgot. Mára ez már nincs, de kifogás az most is van. Most meleg van, erre fogom. De valójában LUSTA DISZNÓ vagyok. Pedig már nagyon nagy szükségem lenne rá, hogy ismét legyen egy rendszerem a testmozgást illetően. Most azt gondolom, hogy ha jövő év elején (tavasszal) lesz a kiképzés második része, akkor talán belevágok. Az emlékek az elmúlt pár hónap alatt megszépültek. Nosztalgiával nézem a videót, ahol az erdőbe lévő alvás után ébresztettek minket, vagy ahogy menetelünk végeláthatatlanul, teljes menetfelszerelésbe, bakancsba, hátizsákkal, fegyverrel. 

Csak a nagyon meleg napokon jut eszembe, hogy ilyen melegbe rohangáltunk beöltözve, sisakba a nyílt terepen, ugráltunk be és ki a lövész árokba a lőgyakorlaton. Néha már elfeledem, hogy mennyire sírhatnékom volt néha, és nem csak nekem. Na mindegy, majd meglátjuk. 

Szóval vissza kell térni a mozgáshoz. A normál étkezésre már figyelek, de mozgás nélkül nekem a kilók megindulnak. Illetve nem is biztos, hogy a kilók, hanem a centik.

Múlt pénteken volt a honvédségi találkozó egyébként Budapesten, pénteken munka után. Én nem mentem. Nem volt kedvem a megbízható MÁV-val utazni, főleg nem éjfél felé hazajönni. Bár volt aki felajánlotta, hogy biztosít szállást. De pénteken munka után... Nem. 

Pénteken munka után fodrászhoz kell menni, vagy itt helyben beülni a volt kollégákkal egy kávézóba. Nekem ez a péntek délutáni program. Így volt ez előző héten is, akkor a munkaügyis csajokkal mentünk a szokásos pletykapartira a Vincentbe, és így lesz ez most pénteken is, mikor fodrászhoz megyünk.

Hát egyelőre ennyi.