Tényleg. Most kezdek felocsúdni, hogy biztos ezt szerettem volna? Még mindig nem értem, hogy miként lehetséges az, hogy én alkalmas lettem (öregen, kövéren), miközben 4 embernek azt mondták, hogy alkalmatlan? Egy csomó kérdés merült fel bennem azóta. Értetlenkedem, elbizonytalanodtam, kétségeim vannak. Nem értem...
Azóta is eszembe jut naponta többször, hogy: meg fogom tudni csinálni? Addig még van 3 rosta, teljesíteni tudom őket? Mert ugye, mint korábban is írtam, én ilyen kis tingli-tangli dologra gondoltam, hogy hivatalban dolgozó nőknek löknek valami "katonásdit", valami elméletet, talán egy kis jobbra át, meg ilyesmi, de nem gondoltam volna, hogy kő kemény, tényleges kiképzés lesz.
A bevonulás előtt 3 csapatösszevonás lesz, ahol egyre nehezebb és egyre hosszabb távokat, feladatokat kell teljesíteni. Lesz pl. a hegyekbe menetgyakorlat a BAKANCS-ba. Közben online képzés, vizsgákkal. Az utolsó csapatösszevonás alkalmával spartan pályán kell teljesíteni. Kizárt, hogy meg tudom csinálni.
Bár azt mondták, hogy nem lesz időkorlát, és "csak" 30 méter lesz a szintkülönbség a pályán. Hát nem tudom... Aztán ha minden megvan, akkor bevonulás két hétre. Azt gondolom, ha addig elérek, akkor ott már nem lesz gond.
Mindenesetre a közös csetbe feltöltöttem egy képet:
Na mindegy, az még soká van, de a felkészülés érdekében hétvégén elkezdtem betörni a bakancsot. Hiszen mondták, hogy nagyon kemény a talpa és az egész lábbeli, feltörheti a lábat. Kemény a szára is, így a sípcsont is meg fog fájdulni. Most, hogy pár napig már használtam, azt tudom mondani, hogy valóban nagyon stramm, előbb lesz nyílt lábszárcsont törésem, mint bokaficamom :)
Na mindegy is, szóval nem mentem messzire, csak az utca végén lévő szabadidőparkba, ott is az 52 méteres dombot másztam meg párszor.
A bakancs meglepően nem annyira kényelmetlen, mint mondták és mint gondoltam, viszont a bal lábam egy ponton nagyon fáj benne. A bal talpam a talppárna részen. Úgy 3 km dombra való fel- és lemászkálás után éreztem először, égette a talpam, aztán már görcsölt is, de nem hagytam abba, próbáltam megmozgatni a lábam a merev bakancsba, aztán mentem tovább. Egy idő után jobb lett, mintha nem éreztem volna annyira, aztán megint nagyon fájt. Kell valami szuper talpbetétet szereznem. A többi cipőbe nincs ilyen problémám, szóval nem a lábammal van baj elvileg, hanem a cipővel. Azt írják, hogy ilyenkor le kell cserélni a cipőt... Ha-ha-ha. Hát ezt pont nem lehet. Ebbe kell nyomulni. Mindegy, van még közel 3 hetem, igyekszem megtalálni addig a megoldást. És persze próbálom betörni, hátha...
Tegnap egy mágneses talpbetétet próbáltam, az nem jött be. Ma egy zselés talpbetétbe nyomulok, ez jónak tűnik, de így meg a bakancs felső része jobban szorít, szóval azt kell puhítani, tágítani (bevetem majd a vizes zokni trükköt, de nyilván nem most és itt a munkahelyen) legközelebb (talán holnap) meg a memóriahabos talpbetétet próbálom, ezek vannak otthon. Valamelyik csak jó lesz...
Hétvégén jöttem rá arra is, hogy nem kellett volna kondibérletre beruháznom, mert biza a vízműdombra való fel- és lejárás elég jó edzés. Terheli a lábat, a popsit, ha nordic walking bottal megyek, akkor a felsőtest is edzésbe van. Az 5 km. alatt jóval több kalóriát égettem (az okosórám szerint), mint a konditerembe a futógépen, és még anyagilag is sokkal olcsóbb, hiszen csak 100 Ft. a belépő.
Most egyelőre úgy tervezem, hogy heti 2-3 nap konditerem (mert azért kell a súlyzós edzés is) de legfőképp a szauna, ami jutalom számomra az elvégzett egész napos munka és edzés után. Aztán a többi napon meg ha nem is többet, de egy órát masírozok a bakancsba a dombra fel és le (mert munka után csak ennyi fér bele, hiszen 6-kor zárják a kaput), vagy a másik részmegoldás, hogy mint ma is, amikor belefér az időmbe felmasírozok benne a legfelső emeletre itt a munkahelyen a lépcsőn, ez 9 emelet. Persze ezt is csak akkor tudom megtenni, ha éppen nincs beteg, mert ha van, akkor pisilni sincs időm kimenni...
Ha sikerül megtalálni a bakancshoz azt a megoldást, amivel a 15 km-es terepgyakorlatot is meg tudom csinálni, és valóban végig tudom csinálni amit elvárnak, akkor OK, ha meg nem, akkor legalább megpróbáltam. Nem fog összedőlni a világ akkor se, ha útközben kirostálódok, de nagyon büszke leszek magamra, ha meg tudom csinálni. Néha eszembe jut, hogy talán jobb lett volna, ha az első alkalommal mégis azt mondják, hogy alkalmatlan vagyok. Főleg ha megnézem a többiek facés képeit. 80% - fiatal 30 év alatti, 90 % fitt, vékony, sportos. Van aki versenyekre jár, vagy a hegyekbe lakik, nekik kisujjgyakorlat az, amitől én már meghalok. Nem értem, egyszerűen nem értem, hogy miért nem szűrtek ki? Ha csak azért, mert én leszek a "nehezítő tényező". Mert mint tudjuk: "no man left behind" . Vélhetően én leszek az az ember, akit nem hagyhatnak hátra.
Ha mégis sikerül, akkor meg biztos, hogy a B oldal egyik meghatározó élménye lesz számomra. Pont ma írta egy volt kolléganőm: "jó lesz az, tudod azt mondják, hogy élj úgy, hogy legyen mit mesélni az unokáknak!"
Én igyekszem, amint az ábra is mutatja, rajtam nem múlik, feszegetem a határaimat, már csak az unokák hiányoznak.
Na mindegy, őszintén mondom, hogy még most is naponta elbizonytalanodom... Főleg ha megnézem a többieket akik jelentkeztek. Fiatalok, fittek, energikusak, sportosak, rajtam kívül nincs egy kövér se.
De hát innen szép nyerni!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése