A hét gyorsan elszaladt, köszönhető ez legfőképpen annak, hogy hétfőn szabadságon voltam. Bár többet dolgoztam aznap, mintha a munkahelyemen kellett volna lennem, hiszen a fiamnál rendeztük át a lakást.
Ebből kifolyólag, hogy hétfőn nem dolgoztam, valahogy egy nap csúszásba voltam egész héten. Kedden mentem kondiba, de azt hittem még csak hétfő, nem baj, majd akkor két nap múlva is megyek, gondoltam. Úgy is készültem, vittem magammal az edzőcuccot, de felhívott az egyik barátnőm, hogy szigetgyűlés lesz este, SOS, számítanak rám is. Így nem mentem kondiba, mert utána nyilván hajat is kellett volna mosni, meg el se készültem volna addigra. Mivel a munkaidőm kötött, így csak azt követően tudok menni edzeni, ami azt jelenti, hogy kb. este 7 órára érek haza. Na mindegy is, megígértem, hogy megyek a gyűlésre, és így mentem is. Csak a szűk csapat volt ott, bár még az elején tartunk, de már derült ki disznóság egy (két) emberről, aki nem feltétlenül a cél érdekében teszi a dolgát, inkább a saját érvényesülése, hatalomvágya, törtetése miatt. Úgy gondoltuk, hogy mivel pont az ilyen hozzáállás leváltása a cél, így megbeszéljük, és döntünk arról, hogyan tovább. Ez is történt. Nem volt egyszerű mindent átvizsgálni, körüljárni, bizonyítékot szerezni, az alapján eldönteni, hogy akkor hogyan is tovább? Úgy volt, hogy kb. 1 órás lesz az ülés, de úgy elhúzódott, hogy éjjel fél 12-kor telefonált a férjem, hogy hol vagyok már? És még akkor is ráhúztunk kb. 1 órát. Szóval csütörtökön nem sokat aludtam, kb 3,5 órát. Másnap így mentem dolgozni, és munka után ennyi alvással indultam edzeni. Nem mondom, hogy könnyű volt, de letoltam a kardiót, a súlyokkal való edzést és a szauna is jól esett a végén. Azt nem mondom, hogy mikor a szaunából kijöttem és sétáltam az öltözőszekrény felé, akkor nem ijedtem meg egy pillanatra, mert olyan voltam, mint aki be van rúgva (szédültem, szikrák villóztak a szemem előtt és oda kellett figyelnem, hogy igyekezzek úgy menni, mint ha minden rendben lenne). De aztán gyorsan megettem egy banánt és rendeződött a helyzet.
Pénteken egyébként megkaptuk a nagy béremelést is. Ez az egész egy szégyen. Szégyellem, hogy kaptam, mert az összeg nem sok, de van aki nem kapott, vagy még ennél is kevesebbet kapott. Gusztustalan ez az egész, hogy három év után ennyivel, vagy van akinek egy nagy nullával szúrják ki a szemét, sőt van ugye akinek még azt is belengették, hogy nem csak felfelé lehet a bért rendezni, a jogállásunkról szóló törvény az elvonást is engedélyezi. Hát hurrá! De tényleg!
Pénteken egyébként a legfiatalabb orvosunk szülinapját ünnepeltük. 60 éves lett. Szegény elsírta magát, mikor megköszöntöttük. A tortájából én is ettem, isteni finom volt.
Egy vékony kis félszeletet ettem belőle. Mit is mondhatnék? Isteni volt! Úgy ettem volna még, és kínálták is, de kondi előtt, meg amúgy is... Nem kértem repetát.
A kondi után olyan voltam, mint a mosott sz@r. Szerintem mikor hazaértem talán még be is aludtam egy fél órára. Hiába no, az éjjeli pár óra alvás nem volt elég. Aztán nem sokkal később hívott a fiam, hogy elugranék-e vele bevásárolni, mert jön a barátnője hamarosan, de előtte még feltöltené a hűtőt és ami hiányos azt pótolná. Mondtam neki, hogy már indulok is. Ahhhhha, ahogy én elképzelem. Mentem, de a kocsi nem indult. Egyértelmű volt a probléma, lemerült az aksi. Jelezte is a kis drágám. Mondjuk már az öcsém is mondta, mikor olajat és kereket cserélt október táján, hogy gyenge az aksi. Mondta azt is, hogy mivel csak rövid távon járok a kocsival, nem tud tölteni... De eddig nem volt baj. Viszont most, hogy nem használtam a kocsit, most beadta a kulcsot. Csörgettem egyből a lányom, hogy esetleg itt van-e a közelbe, be tudna-e segíteni az öccse bevásárlásában, de otthon volt. Felajánlotta, hogy behozza a kocsit, használjam az övét, de nem kértem. Aztán szóltam a fiamnak, hogy bocsi, de nem indul a kocsi... Megoldotta kocsi nélkül is, így először a barátnője elé ment el, aztán ketten elmentek bevásárolni. Így már nem kellett szaladnia. Én meg közben pörögtem, hogy honnan szerezzek aksitöltőt? Írtam a közelbe lakó barátnőknek, de nem tudtak segíteni. Aztán csak ráírtam az öcsémre, hogy szerinte az aksi kuka, vagy tölteni kell? Azt mondta, hogy tölteni (mondta már októberbe is), van is 2 töltője, de csak másnap ér rá... Viszont a lányom még aznap este behozta a kocsiját, az enyémet bebikáztuk, aztán elvitte, útközbe az öcsémtől elkérte a töltőt és így kocsim is volt (lányomé) és az enyém is töltődött. Aztán ma reggel cseréltük vissza a piacon.
A piac amúgy már nem csak az én dilim. A fiamék is már hetek óta jönnek velem vasárnap reggelente. Ma végre már jó idő is volt, bár pont most nem vettünk semmit.
Jaaaa, ezt még elmesélem. A lányom nem dicsekedett vele, de a párja büszkén elmesélte... :)
Szóval az történt, hogy csütörtökön a lányom ment a párjáért, hiszen most 6 hétig Bp-en van képzésen, és csak akkor ugrik haza esténként, mikor edzést tart, kedden és csütörtökön, na meg persze hétvégén. Szóval ment a lányom csütörtök este a párjáért az edzésre, hogy utána elvigye a vasútállomásra. A párjának meg az edzőtársa odasúgta: "nézd már azt a fekete hajú fiatal anyukát..., milyen jól néz ki..., nem is láttam még, melyik gyereknek lehet az anyukája???"
A lányom párja odanézett,
majd vissza,
aztán megint oda,
aztán megint vissza
és nevetve megszólalt:
"hülye vagy???
Az a barátnőm!"
A fiatalember meg nem győzött bocsánatot kérni, hogy ne haragudjon már, meg nem úgy gondolta, bocsánat meg minden...
De a lányom párja csak mosolygott, mert igazából bóknak vette, hogy megakadt a párján még az edzőtársának a szeme is... :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése