Nahát annyiszor leírtam, hogy 3 éve kaptunk utoljára béremelést, hogy tegnap, mikor szabadságon voltam, pont akkor hívták össze az osztályt ez ügyben.
Az új főosztályvezető még a mai napig sem tisztelte meg az osztályt a bemutatkozásával, pedig csak két emeletet kellene letipegnie, illetve bocsánat, lift is van. De ennyibe néz minket...
Tegnap a főni bejelentette, hogy van egy keret minden osztálynak, és az osztályvezetők döntik el, hogy ki-mennyit kap. Na itt ne arra gondoljatok, hogy tényleges béremelés lesz. Nálunk ez azt jelenti, hogy 3 év után adnak mindenkinek bruttó tízezer forintot... Értitek? Ez kb. havi 6600 Ft. Na ezzel még egy közepes bevásárlást se tudok intézni. Nem baj, ha összegyűjtöm, akkor 4 havonta talán kifutja az endokrinológust, talán. Ha már az állami ellátásba úgyse lehet bejutni, pedig én aztán egész életemben fizettem a tb-t, de kihasználni nem igazán tudom, mert ahova menni kellene, oda nem lehet bejutni.
Tegnap egyébként nem dolgoztam, és nem is tudtam még, mikor "kényszerből" kivettem a hétfőt, mennyire hasznos lesz, mert nálunk se volt orvos, így vizsgálat se... Így én is feleslegesen ültem volna itt tegnap. Szóval tegnap még nem is gondoltam, milyen hasznosan fog telni a napom. Úgy terveztem, hogy reggel sokáig lustálkodok, aztán pakolok, takarítok egy kicsit, majd elmegyek kondiba. Nahát nem így lett. Reggel hiába akartam, nem tudtam lustálkodni. Egyszerűen nem tudok csak úgy feküdni az ágyba, ha már felébredtem, akkor késztetést érzek arra, hogy csináljak valamit. Szóval felkeltem, tettem vettem, aztán egyszer csak hívott a gyámhivatalba dolgozó barátnőm. Elpanaszolta, hogy náluk azok kaptak béremelést, akiknek nagyon alacsony volt a bérük, akiknek valamivel magasabb, akár azért, mert már nyugdíj előtt állnak, vagy azért, mert tényleg kimagasló munkát végeznek és ezért emeltek nekik eddig, nos ők nem kaptak. Fel voltak háborodva, teljesen jogosan!
Hallottam olyat is, ahol a nyelvcsapások száma befolyásolta az emelés mértékét. Tehát van ahol nem egységes ennek a megalázó kis valaminek az összege, hanem az kap, aki jobban tud nyalni. Őszintén mondom, ha a főni megkérdezett volna, hogy havi 6600 Ft-al lehet magasabb a bérem, vagy megkaphatja pl. olyan kolléganő, aki tudom, hogy nagyon nehéz helyzetbe van, én felajánlottam volna az én részem.
Levonva fentiekből a következtetést: 1, nálunk senki sem nyal elég jól; 2, a főni nem meri felvállalni, hogy bizonyos szempont szerint jutalmazzon.
A jogász az előbb volt itt nálam. Ma jött először, mióta áthelyezték. Látszik, hogy nem gondolták komolyan, hogy át fog oda menni, mert tök üres az irodája, se telefon, se számítógép összerakva, olyan szobát kapott, ahol se fűtés, se hűtés, reggel mikor bement, látta a leheletét... Na szóval az előbb volt itt nálam. Ő nem kapott még bruttó tízezres se. Annyira gáz ez a munkahely, pont ma fogalmaztam meg, hogy szégyellem néha, hogy itt dolgozok...
Tegnap egyébként a kondiba sem jutottam el. A fiaméknál átrendeztük a lakást, este 8 előtt végeztünk egy kicsivel.
Ugye ha nő áll a házhoz, az bizonyos változtatásokat indikál. Itt is ilyesmi történt. Amíg maga volt a fiam, nem kellett neki más, mint a kisszobába a hatalmas főnöki tárgyaló, monitorokkal és az épített számítógépével, valamint egy ágy. Most már ketten vannak, még ha egyelőre főleg csak hétvégén is, de így már nagyobb tér kell. Ezért úgy gondolták, hogy átrendezik a lakást. A nagyobb szobába átköltöznek, átpakolják a bútorokat, mert a nagy tárgyalót a monitorokkal vinni kell, de akkor meg kell bontani az másik szobába lévő szekrénysort is, stb.
Az elképzelés se volt meg igazán, hogy miként is férnének el a bútorok, de nekiláttak. A szekrényekből kipakoltak, legalábbis a könyveket, mütyüröket, poharakat, italos üvegeket, stb. Aztán mikor odaértem, leszedtük a lebegő polcokat, kibontottuk a két szoba közti ajtót, ami nyithatatlan volt több okból is, de végül sikerült megoldani. Aztán a bútorok mozgatásánál szembesültünk újabb felmerülő problémákkal, amiket meg kellett oldani. A legnagyobb gond az volt, hogy a nagy szekrénysort át szerették volna vinni a kisebb szobába, de ott bukott meg a dolog, hogy a sarokszekrény nem fért ki egyik ajtón se, azt csak úgy lehetett volna, ha lapokra szétszedik, de közbe meg a tiplik bele voltak ragasztva, szóval amit szét lehetett csavarozni, azt szétcsavarta a fiam, de utána vissza kellett, mert a tiplik a ragasztó miatt törtek volna, azt meg nem akarták.
Ekkor a két szoba már úgy nézett ki, mint egy atomvillanás utáni állapotban leledző lak. Minden, mindennek a hegyén hátán, a bútorok a szoba közepén, az ülőgarnitúrára, fotelra, ágyra meg minden mindenre pakolva, a szekrények tartalma kint, de a szekrények össze-vissza. Elég kaotikus volt.
A fiam egy ponton úgy tűnt, hogy feladja. De aztán nyilván ő is belátta, hogy így nem maradhat, hát nekifogott és folytatta. Közben megérkezett az öcsém is, pont jókor, be tudott ő is segíteni. Végül minden a helyére került, este 8 előtt rendezett lett a terep, felporszívózva, felmosva, lepókhálózva a szekrények mögött is.
A nagyszoba erkély előtti részen lett egy "társalgó rész" fotellal, 2 személyes kanapéval és egy kis üvegasztallal. Van két babzsák is, ha olyan vendégek érkeznek, lazulhatnak. A szoba középső része lett az egyik oldalon a számítógépes sziget, a kétméteres L alakú főnöki tárgyaló asztallal, rajta a monitorok (nem tévéznek), vele szemben a nagy kinyitható kanapé, ami éjszaka ágyként funkcionál és pont rálátni a monitorra (sorozatok, stb. miatt). A sarokba pedig pár szekrény az emlegetett sarokszekrénnyel. A másik szobába is pont el lehetett rendezni a bútorokat, nincs "raktár" jellege, inkább úgy néz ki így, hogy ki lett nyitva a két szoba közti ajtó, mintha gardróbszoba lenne, bár van benne egy kanapé is. A délutáni elkeseredettségből estére boldogság lett. A lehető legjobb lett kihozva a lehetőségekből. A leányzó is megnyugodott, otthonosabbnak érzi.
Hja tényleg... szerintem szombaton egy kicsit durci lett, de nem mondta, viszont én abszolút levettem... A fiam szerintem nem is gondolt rá, hogy bármi probléma, sértődés van, hiába no, férfiból van, amit nem mondanak neki, az nincs.
Az történt, hogy eltalálta a kislány, ami egyébként jó ötlet, hogy sokat dobna a szobán ahova átköltöznek, ha új függöny lenne, sötétítő függönnyel együtt.
Szombaton este megkértek, hogy elvinném-e őket a yisk-be, de mivel korán zárt a bolt, így nem igazán tudtak nézelődni, meg nem is volt olyan függöny, ami tetszett nekik. Innen átmentünk a Mömax-ba, mert az még nyitva volt. Nos azt se volt egyszerű bejárni, ott ugye a berendezett szobák közt elnézelődtek, mire a függönyökhöz értünk, már kevés idő volt, ráadásul amit kinéztek, az nem is volt csomagolva, csak kiállítási darab valamelyik szobán. A leányzó mindenáron függönyt akart, viszont a fiam így elengedte a dolgot. Éreztem mikor mentünk ki az áruházból, hogy a fiam nem érzékeli a problémát, én meg abszolút átláttam, ezért felajánlottam, hogy ha gondolják, akkor másnap visszaviszem őket, és ha nincs más, akkor a kiállítási darabot levetetjük, vagy megrendeljük.
Ez szemlátomást enyhítette a feszkót, amiről a fiam nem is tudott. Másnap jöttek velem a piacra, aztán mondták, hogy kanyarodjunk már az üzlet felé a függöny miatt. Mentünk is, de még nem volt 10 óra, így nem volt még nyitva... Mivel tudtam, hogy itt függönynek kell lenni, ha törik ha szakad, így felajánlottam, hogy délután visszaviszem őket, addig elmentem anyukámhoz, intéztem a dolgomat stb. Így is történt. 4 óra körül mentünk vissza (6-ig van nyitva az üzlet), de a fiam megint úgy nézelődött, mint aki még nem járt ott. Amúgy cuki volt... Végül lett függöny is. De mire kiválasztották... Több kör volt. Más volt az elképzelése mindkettőnek. Bár hasonló, de más. Kompromisszumot kellett kötni. A lényeg, hogy végül sikerült és mindenki boldog volt, de már vihogtunk annyira komikus volt.
Most van függöny, át van rendezve a lakás úgy, ahogy nekik tetszik, még a mütyüröket a fiam a héten elpakolássza a helyére, aztán már kisebb projektek lesznek csak.
És ami fontos számomra, hogy úgy tűnik, a leányzó motivált az ideköltözésben, szóba került ez is.
Egyelőre ennyi, kis alamizsna, új függöny, és motiváció az összeköltözésre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése