Agyilag zombi...

Nem is tudom, most egy kicsit összetorlódtak a dolgok. A munkahelyen is volt mit csinálni, közbe ugye a Tisza sziget miatt is kell ezt-azt, új programot tanulni, discortot használni,

meg trellót. Abba a vállalt feladatokat elvégezni,

amihez emberekkel kell felvennem a kapcsolatot, ami megint sok időt elvesz, főleg akik nagyon lelkesek, azok valahogy fél-egy órát is úgy elcsicseregnek, hogy pffffff. Persze nyilván ha valahol valakitől segítséget kérek, azt illik viszonozni és az is sok időt vesz el, persze közbe hasznos is, mert így még tovább bővül a közösség, kapcsolatok épülnek. 

Csak most ez így egy kicsit sok volt. 

Úgy érzem, agyilag zombi vagyok. 

Lehet most kellett volna elmenni a konditerembe, és zombi üzemmódba végignyomni, hiszen ott nem kell gondolkodni, csak csinálni. De olyan mértékben elfáradtam agyilag, hogy úgy éreztem, inkább ledőlök egy fél órára, majd elmegyek kondiba holnap, úgyis korán végzek, akár egy kicsit több időt is tudok akkor ott tölteni, mint ma. 

Mivel tényleg zaza vagyok, így ma rövidre fogom és csak az egyik utolsó beteggel történt beszélgetésemet osztanám meg. Ez ilyen sírva nevetős lesz (mint az állapotom).

Szóval a beteg egy ötvenes férfiember, többek között pl. jobb kezén újjak nélkül született, a keze egy csonk valójában. Az interjú során nyilván fel kell mérnem, hogy a megmaradt egészségi állapota alapján mit tud még elvégezni. Ezért meg szoktam kérdezni, hogy pl. otthon a háztartásban van-e amibe besegít, vagy amit szívesen végez, vagy van-e olyan, amit egyáltalán nem tud ellátni?

Ezen kérdésemre eme férfiú a következő választ adta:

Nagyon szeretek mosogatni, ezért azt mindig én csinálom!

Én meg hirtelen felocsúdva a papírok és a leletek közül felpillantottam és csodálkozva visszakérdeztem:

tényleg szeret mosogatni?

Erre ez a derék ember megerősítette:

Igen, szeretek!

A feleségem mondta :D 

Na és akkor agyhalott üzemmódom közbe, ne röhögjem el magam, ugye???