Gyors, és rövid bejegyzés lesz.
Az előbb hívott a főni. Jóba vagyunk, de ha tudom kerülöm, mert akár nap közben többször is vannak hangulatingadozásai. Miért fussak bele, ha éppen ingerült? Ha megcsörren a telefon és meglátom a kijelzőn, hogy Ő hív, nem szokott őszinte lenni a mosolyom.
Az előbb is ez történt. Gondoltam ismét egy bírósági ügy... mehetek fel megint hozzá átbeszélni a dolgot, írhatom a véd-beszédet a bíróságra.
De mikor felvettem csupán annyit mondott: Csak szeretném neked megköszönni a reggeli hozzáállásodat. Köszönöm!
Én meg fellélegeztem, hogy ja csak ennyi, hát természetes. :) Aztán el is tereltem erről a szót, és gyorsan mondtam olyan dolgot, amit meg ő oldott meg, hogy én meg azt köszönöm! Na ettől boldog volt, mert így még csak nem is érezte lekötelezve magát, hiszen azzal zártuk a beszélgetést, hogy ő oldott meg valamit :) Így kell ezt :D
Csak nagyon röviden az előzmény: az történt, hogy átszervezés miatt átrendezték az egyik orvosi vizsgáló helyiséget. Ki kellett venni egy nagy félköríves asztalt és betenni helyette egy kisebbet. Nem is lett volna ezzel baj, de a főni úgy gondolta, hogy a szomszédos orvosi vizsgálóba teteti be a munkásokkal, viszont az ott dolgozó asszisztens meg felháborodott és elkezdte mondani, hogy az nem lesz jó, ezért meg azért...
Hallottam, hogy erre válaszul a főnök megemeli a hangját (amúgy is feszült volt már előtte is, ezért ki se mentem az irodámból, már a hangjáról, hanglejtéséről tudom, mikor kell kerülni). A karbantartók meg itt voltak és már pakolták volna a bútorokat, ami még inkább frusztrálhatta, főleg hogy előttük mondott ellent neki a kolléganő. Igazából nem tudom, hogy jó lett volna az asztal oda vagy sem, de úgy döntöttem, mégiscsak kibújok a csigaházból és megelőzöm a "robbanást", hiszen hallottam a beszélgetés hangsúlyából és hangszínéből, hogy itt pillanatokon belül hatalmas balhé készül. Szóval kimentem, köszöntöttem a főnit, ahogy kell "Szia főorvos asszony! Tudok segíteni? Esetleg az én irodámba ha gondolod betehetik az asztalt, én úgyis egyedül vagyok, engem nem zavar."
Jött nagy lendülettel, aztán jóváhagyta, hogy akkor rakják ide az asztalt. Abba biztos vagyok, hogy a kolléganő megnyilvánulását most egy jó időre elraktározta.
Most amúgy is feszült, rebesgetik hogy összevonások lesznek, lehet megint inog a széke, de ha nem, akkor sem tűri, hogy így beszéljenek vele. Másképp kell. Igazat kell neki adni és legfeljebb úgy visszakérdezni, hogy másképp tudjon dönteni.
A lényeg azonban, hogy reggel nem lett balhé, nem ordította le a kolléganőt, és délutánra egy kissé le is csillapodott, ha vette ezért a telefont, hogy megköszönje. Én már rég elfelejtettem, és köszönetet se vártam (meg is lepődtem). Igazából csak a kolléganőt akartam "megmenteni".
Ő még nem tudja, hogy kell kezelni az ilyen helyzeteket.
Robbanásveszély elhárítva!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése