Az történt ugye, hogy a fiam pénteken beígérte, hogy jövő pénteken bemutatja a barátnőjét, vagyis az "asszonyjelöltet". Örültem, mint majom a farkának. De aztán kiderült, hogy ja nem, nem most pénteken, hanem utána következő pénteken. Vagyis még várnom kell. Az én világomban az, hogy a jövő péntek, az azt jelenti, hogy ami következik, de a fiam meg úgy értette, hogy nem az a péntek, ami most következik, hanem majd az azt követő péntek...
Na mindegy, jó lesz akkor is, csak akkor pont programom van. Mondjuk mivel nem egész délután akarnak a fiatalok nálunk lenni, így elmegyek a barátnős talira, aztán majd megismerkedem a fiam választottjával.
Olyan fura, mert egyébként eddig semmit sem árult el, sem a viselkedésével, sem szóval. Most mikor meg már kiderült és mondtam neki, hogy minden érdekel, de nem akarok tolakodó lenni, akkor azt válaszolta, hogy kérdezzek csak nyugodtan... De mindig csak rövid ideig tudunk valami miatt beszélgetni, szóval sok mindenre még nem derült fény.
Az biztos, hogy egy ideje feljár Budapestre, főleg hétvégente, de ez már évek óta így van, mert vannak ott barátai, akikkel szokott találkozni. Amikor utazott és rákérdeztem akkor mindig elmondta, hogy most moziba megy, vagy beülnek szusizni, vagy ez, vagy az... És fel se merült bennem, hogy barátnő van a dologba, nem a szokásos barátokkal való találkozás.
Na, most mindenesetre kiderült, hogy már a leányzó is járt itt nála (azt nem tudom, hogy hányszor), de a fürdőszobaajtó zárcseréje ezért lett fontos!
A fiam elmesélte (nekem, másnak még nem, ezért a férjemmel se osztom meg addig, míg ezt ők nem mondják el), hogy amikor itt járt a barátnője, nos bezárta a fürdőszoba ajtót és bent ragadt. Nem tudta kizárni. Azt mesélte a fiam, hogy próbálta nyugtatni, és közben kiszabadítani, de elmondása szerint nem könnyen sikerült, így egy ponton már Ő is az érezte, hogy ez bizony nem fog sikerülni. El tudom képzelni, hogy kezdtek bepánikolni, hogy hívni kell valakit, aki majd betöri az ajtót... :) De ennek a történetnek se tudtunk a végére járni, mert végül nem volt idő megkérdezni, hogy mégis kit hívtak volna? Az apját? Esetleg valamelyik haverját? Vagy az öcsémet? Hiszen az övé a lakás... Vagy valaki szakembert? Mindegy is, a lényeg, hogy sikerült kiszabadítani a leányzót.
Mondjuk elgondolkodtam rajta, hogy én soha nem zárom be a fürdőszoba ajtót... De biztos frusztráló, főleg ha egy szál alsóneműbe, vagy akár a nélkül ment be a helyiségbe. Akkor bárkit is hívni... Na jó, a törölköző még mindig ott van, azt magára tudja csavarni... De akkor is úgy gáz lett volna "lebukni"... Több ismerősöm is van, aki wc-be szorult be (van aki otthon, van aki étterembe, pizzériába, benzinkúton), ők mind azt mondták, hogy nagyon ijesztő volt (soknak tűnt az 5-10 perc is, mert jó sokáig nem keresték őket, azt hitték, biztos a nagydolgukat végzik, mégse mennek már utána, szóval általában úgy szabadultak ki, hogy valaki arra járt és szóltak, dörömböltek.) Nos ők azóta telefonnal járnak wc-re (biztos ami biztos).
Kis morzsákat tudok csak a leányzóról, pl. hogy bölcsődébe dolgozik, meg hogy nem túl régen lett önálló, úgy értem nem sokkal korábban költözött el a szüleitől.
Talán ettől is, hogy a fiam ismét ragyog a boldogságtól (ugye ez még a rózsaszín köd időszaka), talán mástól is, de most úgy érzem, hogy felívelő szakasz következik, és szuper jó dolgok fognak történni az elkövetkezőkben.
Na jó, itt nem a gazdasági és politikai helyzetre gondolok, hanem a kis saját életemre. Bár azért politikai téren is látok a távolban egy kis halvány reményt. Nem is titkolom, hogy én változást szeretnék, mert a jelenlegi rendszert már tényleg annyira velejéig romlottnak és korruptnak gondolom, hogy ezen mindenképp változtatni kell. Én már ott voltam a Kossuth téren, 2024 április 6-án is a Parlament előtt, és azóta már "TISZA sziget" tagja is vagyok. Tenni szeretnék valamit azért, hogy ez a jelenlegi helyzet változzon, mert úgy érzem, hogy ami most van, az már veszélyezteti még akár azt is, hogy unokám, unokáim legyenek, vagy ha lesznek is, ebben az országban nevelkedjenek. Nekem ez pedig mindennél fontosabb. A gyermekeim jelene és jövője. A munkám miatt ugyan nem vállalhatok olyan tevékenységet, ahol felvállalom a pártszimpátiámat, de azért a háttérből segíthetek. Rájöttem, hogy nem elég fotelből politizálni, nem elég otthon a tv előtt ülve azt mondani, hogy milyen korrupt a rendszer, milyen nagy bajba vagyunk, változás kellene, stb., hanem bizony ezért tenni is kell. Azt nem mondanám, hogy mindenben egyetértek az "új erővel", sőt talán még annak vezetője sem a szívem csücske, de jelenleg nem látok más alternatívát. És azt látom, hogy az emberek jelentős részének is elege van, talán most jött el az a pont, amikor már azt mondják, eddig és ne tovább!
Mit is lehet erre mondani? Klasszikust idézve egyrészt azt, hogy nem közvélemény kutatást kell nyerni, hanem választást, másrészt azt, hogy "Most van mire szerénynek lenni." Én hiszem és remélem, hogy a TISZA Párt érzi a történelmi felelősségét, és valóban azon dolgozik, hogy olyan csapatot és programot tudjon majd az embereknek kínálni, amivel ismét helyes pályára tudunk állni. Nagy szükség lesz rá, hiszen tavaly kormányunk Európa legmagasabb inflációját hozta össze, miközben sem OV, sem a miniszterei nem vállalták a felelősséget, csak megint ígérgetnek, hogy majd jövőre... De hát miért jövőre??? Miért nem eddig, ha már 14 éve kormányon vannak korlátlan hatalommal? Erre szokták azt mondani, ha a kupleráj nem működik, akkor nem a bútorokat kell kicserélni, hanem tudjuk kiket... Tönkretették a gazdaságot, összeszerelő üzem lett az ország, kínai és még ki tudja milyen hitelekkel tartják fent a költségvetést, miközben megvettük a Vodafone-t, és a repteret, meg a vejkótól a túlárazott irodaházakat, stb. Az egészségügy, a szociális ellátás, a gyermekvédelem, az oktatás, a vasút, stb. soha nem volt talán ennyire mélyen. Soha nem zárt be ennyi szülészet. Értitek??? Szülészeteket sorra zárnak be vidéken. Az egészségügy, a gyermekvédelem, a közszolgáltatások szétestek. A kormányzati korrupció miatt, már az uniós pénzek sem érkeznek. Családbarátnak hazudják magukat, de a családi pótlékot pl. 2008 óta!!! egy forinttal sem emelték, miközben bejelentették, hogy bizonyos adókat inflációkövetővé tesznek. A mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj összege szintén 2008 óta nem változott, és bizony csak 28500 Ft.
Na, elég ennyi, nem erről akartam írni.
Visszatérve arra, hogy reménykedem a felívelő szakaszban...
Szóval a fiam egyelőre boldog (remélem sokáig így marad, még ha a rózsaszín köd majd el is száll).
A férjem dolgozik, már egy hónapja, most fizetést is fog már kapni. (hipp-hipp-hurrá)
A lányom... A kocsija hamarosan elkészül, fullra meg lesz csinálva, és bár nem 2 forintot kell rá költeni, munkadíjra egy forintot se, csak az alkatrészeket kell finanszírozni. A biznisz is talán ismét jobban beindul neki a hideg idő beálltával, hiszen itt a kabát-, snowboard- és síszezon. Ma pl. Chicagoba vitt a futár csomagot, holnap Kaliforniába. Csodálom az üzleti érzékét. És nem csak én, hanem a párja is (na meg az egész család). Ma reggel, mikor a párja hozta a csomagot, hiszen tőlem viszi a futár a városközpontból, szóval akkor mesélte, hogy a mai csomag tartalma egy 400 Ft-ért vásárolt pulóver (márkáját nem tudom, de valami vintidzs darab), amit 70.000. Ft-nak megfelelő euróért adott el. A holnapi csomag tartalma pedig egy szintén vintidzs Nike snowboard cipő lesz, amit hétfőn vettek 2400 Ft-ért, és tegnap kérték a lányomtól 110.000. Ft-ért, de azt mondta, hogy annyiért nem adja! (Nem is értjük, mi sokkal kevesebbért is azonnal odaadtuk volna). Szóval nem adta annyiért, ma meg megvették 127.000. Ft-nak megfelelő euróért, amennyiért hirdette. Egyszerűen csak ámulunk és bámulunk. Honnan ez a kereskedői véna? Jó, jó, apukám kereskedő volt, (az egyetlen a családból) de őt még én se igazán ismertem, mert 8 éves voltam, mikor meghalt, de előtte se igazán foglalkozott velem, szóval a lányom nem ismerhette, hiszen én se ismertem. Nem lehet arról beszélni így, hogy örökölt viselkedésminta...
Velem is nagyjából rendbe vannak a dolgok. Azért csak nagyjából, mert minél inkább görcsöltem azon, hogy tartsam a súlyom, azért csak jött vissza belőle. Hiába nyomtam még akkor is a testmozgást, mikor már nem esett jól. De mikor elengedtem a dolgot, akkor megállt a hízás és most jól érzem magam, de azért a felszedett pár kilót majd szeretném újra szépen lassan leadni, de nem görcsösen. És csupán azért, mert az szerintem az egészségem szempontjából előnyös lenne. A cél, hogy majd ha lesz unokám, akkor le tudjak hajolni hozzá, és tudjak fogócskázni vele.
Jövő héten tali a volt kolléganőkkel, aztán két hét múlva egy másik csapattal,
közbe igyekszünk (más volt kollégákkal) tevékenyen részt venni a helyi politikai sziget munkájában.
A munkahelyen ha a főnök közeledik, mindig gyanakodva figyelem, hogy mikor vesz elő a politikai nézetem miatt (persze ezt csak akkor tenné, ha felülről nyomást gyakorolnának rá, de ki tudja, eljöhet még az az idő is). A jogász kollégával pedig imádok beszélgetni/politizálni. Bár más nézeteket vallunk, egyikünk se elvetemült csőlátó! Imádom, hogy néha már félszavakból értjük egymást. Sokat dicsérgetem (munka miatt, meg a gyermeknevelési dolgai miatt), úgy érzem, hogy szüksége van rá, hogy valaki azt mondja neki: ügyes vagy, vagy azt, hogy jól csinálod!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése