Hétvége

Jól indult a hétvége.

Pénteken "csajos tali" volt, és mivel a megszokott helyre nem tudtunk beülni, mert bezárt felújítás miatt, így máshova mentünk. Tudtam, hogy az a hely veszélyes, mert én ott mindig olyat teszek, amit egyébként máshol nem szoktam. Ott bizony csokis brownie-t eszek és még évszaktól függően vagy forrócsokit, vagy jegeskávét kérek hozzá. 

Tudtam, hogy ezt így nem lehet, de hát úgy voltam vele, hogy hétfőn indul a nagy csapatverseny a munkahelyen (szerencsére) és így már kénytelen leszek nekifogni jó pár hét kihagyás és jó pár kiló hízás után ismét a rendszeres testmozgásnak.

5 fős csapatokat kellett összeállítani. A jogász kollégám szólt, mondtam, hogy én benne vagyok persze. Aztán még bevettünk két fiatalabb kolléganőt, mondjuk pont egyikük se valami mozgás-fanatikus, sőt egyikük kifejezetten "lusta" saját bevallása szerint is. És megvolt az 5. tag is. Aztán csak felvetettem a jogász kollégának, hogy ha már ez ilyen osztály szintű dolog, akkor nem kellene megkérdezni a főnököt? Vont egyet a vállán és bevállalta, hogy megkérdezi, mert biztosak voltunk egyébként benne, hogy úgyse akar majd részt venni a versenybe. 

Nos tévedtünk! Ezért hát a főnök lett az 5. csapattag. 1 embernek búcsút kellett mondani az addigi csapatból. Őszintén szólva mindenki egyből felajánlotta, hogy majd akkor ő lemond a főnök javára... De végül az a kolléganő maradt ki a csapatból, akinek elég komoly egészségi problémái szoktak lenni. Jaaaaa, a főnök heti 1-szer jógázik. Ennyit tesz hozzá a csapatversenyhez. 

Ebből kifolyólag nekünk kell majd még jobban aktiválni magunkat. Legalábbis azt hittük, mert beleszámít a testmozgásba pl. az otthoni kertészkedés, meg mindenféle mozgásforma, és úgy láttam, hogy a főni tegnap jógázott, meg kertészkedett, ma meg szobabiciklizni fog egy órát. A másik kolléganő most költözik, nála van napi több óra lépcsőzés, súlyemelés, stb. .) A csapatversenybe is elég jól állunk jelenleg, bár nem vagyunk az élen, de az első 10 csapatba benne vagyunk.

Szombaton a fiam is aktivizálta magát. Elindult a domb 42-n. Úgy, hogy hideg volt, aztán változó intenzitással az eső is esett. Mentem volna szurkolni neki, de kifejezetten kérte, hogy ne menjek. Sőt, pénteken még azt is mondta, hogy ne is főzzek neki semmit, mert ha végez hazamegy, lefürdik és lefekszik. Aztán az erőpróba sokadik órájában már írt, hogy mégis főzzek már neki valami levest vagy pörköltet.

Természetesen nem is volt kérdés, azonnal egy jó sűrű ragulevest csináltam neki, úgy ahogy szereti, és második félét is. A forró leves abba a barátságtalan, hideg időbe nagyon jól jött neki. Mikor végzett, írt, én meg vittem az ennivalót. Nagyon-nagyon durván elfáradt, de nem is annyira a fizikai fáradságot láttam rajta, sokkal inkább azt, hogy mentálisan is elfáradt. Szinte bármit is mondtam neki, csak annyit ismételgetett: KÖSZÖNÖM SZÉPEN. Mintha ez beragadt volna nála. Azóta már beszéltem vele, a vasárnapot szinte végigaludta, azt mondta még szombaton, hogy az ennivalót is az ágya mellé teszi, még enni se kel fel :) 

Ezt  küldte át szombat este, mikor már lefürdött és magába tolta a forró ragulevest: 

És így már azt is értem, hogy miért domb 42, mert ennyi km-t mentek fel-le, fel-le, és így tovább... Nekem nyilván már a táv megtétele is problémát okozott volna, főleg a barátságtalan esős szeles, hideg időben, de ugye ez még azzal is nehezítve volt, hogy egy meredek dobra kellett felmenni, ami 49 méter magas (nem a kijelölt kevésbé meredek helyen, hanem az oldalán). De megcsinálta. Délelőtt kezdte, és majdnem besötétedett, mire végzett. Rajta kívül még néhányan teljesítették a kihívást. Egyébként félő volt, hogy esetleg probléma lehet, hogy a domb oldalán mászkálnak, hiszen oda ki van írva, hogy életveszélyes és tilos! De ilyen időbe szerintem rajtuk kívül senki se volt ott. Pedig szép a hely, érdemes kimenni sétálgatni. Itt van az utcánk végén, és egyébként ha valakinek nincs havi bérlete ami 1000 Ft, akkor napi 100 Ft. a belépő ára. 

Hétfőn már dolgozott, és azt mondta, hogy egyáltalán nem érez semmi fizikai problémát, nincs izomláza se, olyan, mintha nem is csinálta volna meg a kihívást. Csak a gyomra. Azt mondta, az olyan fura. Olyan, mintha fájna, vagy mindig éhes lenne. Nem is tudja eldönteni. Mondjuk az, hogy több, mint 4000 kalóriát égetett el, az biztos megviselte a gyomrát. Tegnap délután (hétfőn) írt is nem sokkal azelőtt, hogy végez a munkával, hogy van-e még raguleves? Nyilván nem volt, hiszen az szombaton készült, de ez nem akadályozott meg abban, hogy este 7-kor nekifogjak levest főzni. 

A férjemről annyit, hogy elsején kezdett dolgozni, megint 1 hónapot volt otthon táppénzen, kíváncsi leszek, hogy értek-e valamit a kezelések. Illetve nyilván értek valamit, bár mikor vége lett és felvette az utolsót, akkor még nem érzett jelentős javulást, de azt ígérték neki, hogy jobb lesz pár nap múlva. 

A lányoméknál sincs semmi izgalmas, a biznisze ilyenkor szokott beindulni, a nyár bevételi szempontból nem annyira jó, mint az ősz és a tél, hiszen a nyári holmik nem hoznak olyan nagy hasznot. De indul a kabátszezon, meg a snowboard- és a sícuccok eladása. Ezeken hatalmasat lehet fogni.

Imádok neki "besegíteni". Úgy értem, kincset találni, amit később jóval drágábban el tud adni. Pénzt úgyse fogadna el tőlem, de a megvett cuccokat elfogadja, aztán amit kap értük, az már marad is ott. Most úgyis nagy kiadás előtt áll, mert az autójára sokat kell költenie. Mielőtt nekifogott az öcsém a javításnak, mondta neki, hogy kb. mire számíthat anyagilag, döntse el, hogy belevág-e? De nyilván igen, hiszen bármennyibe is kerül a javítás, az egyrészt csak az anyagköltség, hiszen az autószerelés "ingyen van", azért nem kell fizetnie. Másrészt meg sokkal biztonságosabb úgy költeni egy autóra, hogy tutira meg lesz javítva, hiszen az öcsém felelősnek érzi magát egyrészt azért, hogy a családtagok autói biztonságosak legyenek, másrészt meg ugye ha teljes-körűen meg van javítva, akkor nem kell mindig belepiszkálgatni, javítgatni, így neki is kevesebbet kell ezekkel foglalkoznia. 

Visszatérve a lányomnak való "árubeszerzésre".

Két hete pl. ezt a táskát vettem egy ezresért (annyira új volt, hogy még a vállpántja se volt kibontva, hanem be volt csomagolva a belső zsebébe. Ezt a szerzeményt húszezerért tudta eladni. A márka honlapján egyébként az ára (Rotterdam tartan bag) 30.990 Ft. de már nem kapható. Szóval vélhetően aki megvette, az is örült neki, mert jóval olcsóbban jutott egy új táskához, ami már nem is kapható egyébként. 

Aztán vettem még pl. egy márkás snowboard kabátot nadrággal együtt, 3000 Ft. volt,  37.500-ért tudta eladni. Persze Ő is vásárolgat, meg a párja is. Szóval megy a biznisz. Az egyik szoba csak ilyen dolgokkal van tele náluk, hatalmas állványokon. Csak kabátból több, mint 100 van még most is, pedig az elmúlt héten már eladott jó néhányat.

A fiam nem szereti a használt dolgokat, de vettem a piacon szintén két hete egy Under Armour cipőt, amin nem is látszott, hogy az, mert  nem a megszokott logó volt az oldalán. Csak annyira szép fehér volt a talp része, hogy megakadt rajta a szemem. Mikor kézbe vettem, már az anyagán és a súlyán is lehetett érezni, hogy ez valami jóféle lehet, és a talpán meg is láttam a logót, illetve a belső talprészén is. Rákerestem azonnal a telefonnal, és legnagyobb meglepetésemre több, mint 70.000. Ft-ra írta az új árát (206 dollár). Az eladó 3000 Ft-ra mondta, de mikor mondtam neki, hogy felhívom a fiamat, hogy érdekli-e, egyből engedett az árból (fogalma se volt, hogy mit árul) és azt mondta, hogy vigyem 2000 Ft--ért. Annyiért már nem is telefonáltam, mert eszembe jutott, hogy ha nem kell a fiamnak, akkor majd eladja a lányom :)

Ez az a cipő: 

Szóval megvettem, kimostam, aztán megkérdeztem a fiamtól, hogy érdekli-e? Biztos voltam benne, hogy nem, hiszen nem szokott használt dolgokat elfogadni, inkább gyűjtöget és megveszi. (Na ebből a szempontból nem tudom kire ütött, mert nem ilyen a családunk.) Már írtam is a lányomnak, hogy van egy ilyen cipő és ha nem kell az öccsének, akkor majd adja el.

De legnagyobb meglepetésemre kellett a fiamnak. Sőt azóta már abba nyomja az edzőtermi edzéseket. A belseje nagyon érdekes kialakítású, és igazából úgy van megcsinálva a cipő, hogy akár cipőfűző nélkül is biztos tartást biztosít. Belül a bokarésznél is annyira kipárnázott, hogy már az magába megtartja a lábat. 

A munkahelyen minden OK, holnap és holnapután szabadságon leszek. Azért most, mert holnap megyek a lányommal "beszerző körútra", péntek meg bónusz lesz. Mert most van aki helyettesítsen. Így, hogy nem dolgozom, a kondiba is több időt tudok tölteni, nem kell sietnem, nyugodtan be tudok ülni majd edzés után szaunázni is. A hűvös idő már megvan hozzá.