Gyors helyzetjelentés

Hétfő van, de nincs az a tipikus hétfői hangulatom. 

A hétvége gyorsan telt, pénteken nem volt valami jó napom, különböző okok miatt, hiába volt rövid nap. 

De csak eljött a szombat. Ez a nap az izgulásról szólt számomra, mert a fiam Pomázon indult két távon is Spartan versenyen. 

9 -kor a super távon, ami 10 km és 25 akadály,

majd 1 órakor a sprint távon, ami csak 5 km és 20 akadály. Bár nincs miért izgulni, de mégis már csak ilyen az anyai mentalitás, hogy ilyenkor azért odafókuszál, hogy minden rendben legyen, nehogy lesérüljön, nehogy baleset érje az úton, stb. 

A piacon se tudtam felhőtlenül kikapcsolni, így tőlem nem megszokott módon, nem is vettem semmit aznap. 

Persze végül semmi baj nem lett, azon kívül, hogy kissé szomorú volt mikor este hazaért, mert egyetlen perccel (vagyis 59 másodperccel) lecsúsztak a dobogóról a csapatversenyben. Láttam rajta, hogy csalódott, és mondta is, hogy pedig mindent beleadott, és olyan jó lett volna dobogóra állni. 

Vasárnap ismét piac, de ismét nem vettem semmit, legfőképpen azért, mert nem éreztem jól magam. Annyira nem, hogy végig se tudtam járni a piacot, haza kellett mennem, mert annyira fájt a fejem és szédültem és attól féltem, hogy rosszul leszek és oda kell hívni értem egy mentőt, és akkor a gyerekeim meg a férjem se fogja tudni, hogy hol vagyok... Sz@r érzés volt. Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejembe, hogy nem kéne így kocsiba ülnöm és nem kéne vezetnem, de végül győzött az az érzés, hogy hazáig nem lesz baj és otthon már minden jobb lesz. 

Így is történt. Amint hazaértem, az első volt, hogy levetkőztem (letusoltam, hogy bármi lesz is, úgy vigyen a mentő) vettem be gyógyszert és lefeküdtem. Ez tőlem nagyon szokatlan, nap közben még hétvégén sem szoktam lefeküdni, hát még aludni. Nem szóltam senkinek, nem akartam idegesíteni a gyerekeimet. A férjem mikor hazajött, nem is tudta hova tenni a dolgot. Sejtette, hogy nagy lehet a baj, ha én ágyba vagyok. De akkor már kissé jobban voltam, csak még nem tudtam felkelni. Viszont estefelé (délután 4 körül) már teljesen jól lettem. Fel is keltem és nekifogtam a vasárnapi "ebédnek". Bár a férjem mondta, hogy ne főzzek, mert még volt előző napról ennivaló, de úgy megörültem annak, hogy már jól voltam, hogy levest is főztem meg második félét is. 

Kissé féltem tőle, hogy a szinte egész napos ágyban töltött időnek meg lesz a böjtje, vagyis éjszaka majd nem tudok aludni, de tudtam. Sőőőt ma reggel még tovább is tudtam volna...

Aztán mikor beértem a munkahelyre, tőlem nem megszokott módon, egyből mentem a főnökhöz, mert szerdán fodrászhoz megyünk, ezért korábban el kell mennem a munkahelyről, mint ahogy lejárna a munkaidőm. Gondoltam gyorsan letudom, szólok a főnöknek és annyi. De nem volt szerencsém, mert megelőztek, már többen is voltak ott. Mondjuk ez nem csoda, mert a kollégáim jelentős része minden nap úgy kezdi, hogy beköszön (és hazafelé menet is elköszönnek). Nos én nem így szoktam. Én csak akkor megyek, ha szükséges. 

Szóval látta a főnök, hogy ott állok az irodájának az ajtaja előtt, nyugtázta, de mivel nem ért rá, így fogtam magam és a szomszédos irodába bementem pletyizni egy kicsit. Mikor visszamentem, még akkor is voltak nála, megint látott, de megint elmentem és megint visszamentem a szomszéd irodába folytatni a pletyit. Aztán kb. 10-15 perc múlva megint mentem, de akkor már ideges volt, és jelezte, hogy már hívott az irodámba telefonon, hogy mi a baj, de mivel nem vettem fel, így azt hitte, hogy már talán el is mentem haza... 

Haza? 

De miért mentem volna haza? Azt mondta, hogy mivel nem szoktam reggel nála kezdeni, így biztos volt benne, hogy ha ott kezdem a hetet, akkor nagy lehet a baj! Mondtam neki, hogy nincs semmi baj, csak szerdán elmennék korábban egy órával... 

Annyira mókás volt, látszott, hogy nem erre számított, hanem valami teljesen másra (talán, hogy felmondok, vagy hogy otthon történt valami ami miatt azonnal el kell mennem??? ). Aztán szabadkozott, hogy már keresett azóta telefonon párszor, és ha lemegyek az irodámba, akkor ne hívjam vissza, mert csak ezért csörgött rám. Menjek csak nyugodtam amikor kell! Még arra is rákérdezett, hogy biztos elég ha 3-kor elmegyek, nem akarok korábban??? Nagyon vicces volt :) Mondtam neki, hogy persze, elég, csak szólni akartam, hogy ha véletlen aznap nem végeznék (és itt folytattam volna, hogy akkor majd másnap korábban bejövök), de nem hagyta végigmondani, hanem közbevágott "hogy ha nem végeznél, akkor a fene ott egye meg..., menjél ha menned kell." Még azt se kérdezte meg hova megyek... Pedig csak fodrászhoz van időpontom, nem orvoshoz, vagy hivatalos ügyben kell elmennem.