Hűha... Majd egy hónapja volt az utolsó bejegyzés. Na jó, az elmúlt két héten szabadságon voltam, szóval nem foglalkoztam a nettel, nem blogoltam, csak teret engedtem a lazulásnak.
A szabadságom első hetében nagyon rá voltam görcsölve, hogy legalább pár napra el tudjunk menni a férjemmel valahová. De egyrészt ugye itthon volt előtte majd egy hónapig táppénzen, szóval dolgoznia kellett, másrészt meg az egészsége megint nem valami jó, így hát nincs is kedve utazgatni. Vélhetően sarkantyúja van, ami lökésterápiával kezelhető lenne valószínűleg, de mivel reggeltől estig dolgozik, így nem jut el a szakorvoshoz. Az persze már más kérdés, hogy találnánk-e szakorvost, mikorra kapna időpontot, aztán mikor tudna eljárni a kezelésekre. De szerintem megoldható lenne, viszon a hosszú táppénz után most mindenáron dolgozni akar, mert ugye ha nem dolgozik, akkor pénzt is alig kap. Mondjuk múlt hónapba azért jól jött a biztosítás, ami a 30 napos táppénzre egy kis jövedelemkiegészítést azért adott.
Na mindegy, szóval fáj a lába, alig tud rálépni, így nem lehet vele kirándulgatni. Aztán más egészségi problémája miatt nem mehet pl. termálvízbe, megint más miatt nem ajánlották neki a biciklizést se, pedig valamelyik nap rá akartam venni, hogy tekerjünk egy 20-30 km-t. Szóval nem mehet vízbe, nem tud gyalogolni és nem kerékpározhat... Hagyjuk... Így le is mondtam arról, hogy valami wellnessbe menjünk.
A gyerekek nagyon jó fejek voltak, szülinapomra egy ilyen nyaralást akartak ajándékozni közösen, de fentiek miatt lebeszéltem őket erről. Csalódottak voltak, mert azt hitték, hogy milyen jól kitalálták az ajándékomat. Nos, azért megsúgtam nekik, hogy a wellness helyett mit kérek, ha megszervezik. Kiváncsian várták, hogy mit mondok...
Mondtam nekik, hogy én mivel már "öreg" vagyok, így jobban értékelem azokat a dolgokat, amik nem igazán pénzért megvehetőek, hanem inkább élményt adnak. Elmondtam, hogy örülnék egy olyan grillpartynak, ahol mindannyian ott tudnánk lenni, mókáznánk, beszélgetnénk, ennénk-innánk, jól éreznénk magunka. Persze a hozzávalók itt is pénzbe kerülnek, de igazából az élmény az, ami fontos nekem, az, hogy együtt legyünk. Ezt elég nehéz mostanába összehoznunk, mert vagy a fiam nem ér rá vagy a férjem dolgozik, vagy a lányom barátja megy képzére, versenyre, baráti találkozóra, hol anyukám utazik el ide-oda. Szóval nem is olyan könnyű találni egy olyan időpontot, mikor mindenki ráér. De azt mondták megszervezik.
A szülinapom persze meg volt tartva, kaptam isteni finom málnás-pisztáciás sajttortát csokiréteggel, amit a lányom készített, meg virágot, meg köszöntéseket.
Én is csináltam egy tortát, egy pirosgyümölcsös mascarponésat. Igazából ez azért készült, mert ugye minden évben meg szoktuk kóstolni az országtortát. Az utóbbi időben már nem is volt olyan nagy durranás, de most, mikor megláttam, hogy egy szelet 1700 Ft, akkor azt gondoltam, hogy lehet sóher vagyok, de ennyit biza nem ér! Ha csak hatan ülnénk be a cukrászdába (a legszűkebb család), az is több, mint 10.000. Ft. lenne, csupán az 1-1 nagyon vékonyka szelet. Ha meg mindenki meg akarná kóstolni a cukormenteset is, akkor már több, mint 20.000. Ft. Hát bizony, én nem keresek ilyen jól. Nem mondom, hogy nem tudnám megengedni, na de nehogymá.... Ott spórolok, ahol tudok, és ott, amit nem tartok igazán fontosnak. :)
Az idei országtorta evés pont ilyen. Fogtam hát magam és úgy döntöttem, hogy inkább csinálok egy "alternatív" tortát, amiből egy egész kerül annyiba, mint az országtortából kb. 2 szelet. Jaaa, a két szelet... Hát szóval én úgy láttam, hogy biza nem normál szeletek azok, hanem inkább olyan, mint mikor a 16 szeletes tortát 24 szeletre vágják. Vékonyka kis szeletek. Igazából ez volt az, ami miatt úgy dönöttem, hogy nem kóstoljuk meg idén az országtortát. Ha normál szeletet adtak volna, akkor még meggondolom, de így... Na nem...
Jaaa, a címre visszautalva - "lassan vége" - itt a szabadságomra utaltam. Nem tudom, hogy hétfőn miként fogom megélni, hogy két hét szabadság, pihenés, lazulás és semmittevés után vissza kell rázódnom a dolgos mindennapokba. De mint az egyik kedves barátnőm is tanácsolta, most még nem foglalkozom ezzel, még nem akarok ezen pörögni. Elég lesz majd hétfő reggel.
Addig is élvezem a kötetlen semmittevést, azt, hogy semmi se kötelező. Ha itthon akarok mókolászni egyedül, vagy olvasni, zenét hallgatni, filmet nézni, stb. akkor azt is meg tudom tenni, ha el akarok menni valamerre, akkor annak sincs semmi akadálya.
Ma pl. az történt, hogy reggel még az ágyba, kávézás közben pörgettem a tik-tokot, amikor szembe jött egy videó. Eddig nem foglalkoztam ilyennel, de most magam sem tudom, hogy miért, egyszerűen azt éreztem, hogy nekem kell ilyen. Persze az algoritmus is érzékelte, egyre több ilyen videót adott be. Mire megkávéztam és megreggeliztem, eldöntöttem, hogy ma nekem is lesz ilyen. Fura ez tőlem, mert nem túl régen a lányom ajánlgatta, hogy csináltassak migrén vagy Shenmen piercinget. Egyből lesöpörtem az ötletét, egyrészt mert nem igazán hiszek benne (persze ettől még működhet), de legfőképpen azért, mert azt gondolom nincs rá szükségem, még ha működik, akkor se. Ez ami ma jött szembe a neten, nos ebben se hiszek, de tetszik. Jaaa, mert ez elvileg slim piercing. Sok mindent ígér, amiben én nem hiszek, főleg azért, mert az eddig leadott kilókért alaposan megdolgoztam és ebből kifolyólag egyszrűen képtelen vagyok elhinni, hogy egy fülbe szúrt valami majd csodát tesz.
Na szóval reggel ez a videó volt az első, amikor azt gondoltam, ez kell nekem: így készül a slim piercing...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése