Szóval előzőleg ott tartottam, hogy készültem szabadságra menni, és reménykedtem, hogy hátha otthon lesz a férjem is még, és akkor végre elmegyünk valamerre kettesbe pár napra.
Nos nem így történt.
Először is ugye, elengedtek szabadságra és a helyettesítésemet remekül meg tudták oldani. Persze, nyilván a főnök azért főnök, hogy találjon hibát... Szóval azért csak belekötött a helyettesembe, de egyébként nem volt semmi gáz, nagyon ügyes(ek) voltak a helyettesítés alatt. Szóval remélhetőleg máskor is el tudok majd menni hosszabb időre. Azért csak remélhetőleg, mert mikor visszajöttem hétfőn a szabadságról, nyilván a főnök magához rendelt, "elpanaszolta", hogy szerinte mit nem csinál jól a kolléga, és bár nem akar beleszólni, de... Én meg ráhagytam, mondam neki, hogy OK, akkor ezután másként lesz, megbeszélem vele... Elfogadta, boldog volt, hogy igaza lett és ekkor csaptam le rá, hogy akkor beszéljük már meg a többi szabadságomat is. Nem éppen úgy alakult azonban ahogy én terveztem, mert azt hittem, hogy azt mondja, OK, persze, amikorra tervezted és van aki helyettesítsen, akkor menjél. E helyett az lett, hogy e hónap 30-ra elengedett 1 napra, mert akkor szállítom a fiamat a baráti társaságával együtt nyaralni. Én nem maradok ott, de elvileg péntek-szombat már mi is mennénk és legalább két napot mi is ott lennénk. Elvileg. Mert hiába kértem, azt mondta a főnök, hogy az még a jövő hónap (augusztus 1-2-3), azzal még nem foglalkozik, szóval nem engedett el (akkor a szombati nap is munkanap lesz, ezért szerettem volna ott legalább péntek-szombatra szabadságot, de ha lehetne, akkor már csütörtökre is). Jó, nem dőlök a kardomba, ha nem mehetek, de már mindenkinek IS! jeleztem, hogy az augusztusi szabadsághoz ragaszkodom, legalábbis a 20-i héten, mert akkor lesz a szülinapom, és ott akkor se jövök be ha nem engednek el. Akkor van az a helyzet, hogy bizony "hasmenésem lesz". Persze ezt nem mondtam, csak magamba elterveztem :) Egyébként meg kaptunk 3 nap plusz szabadságot. Juhhhé! Év elején ugye kaptuk azt, hogy nem kell ledolgozni az ebédidőt, most meg plusz 3 nap. Mindez persze azért, mert mi tényleg egy büdös fillér béremelést se kaptunk, és ezzel próbálják kompenzálni az elmaradt béremelést. Na, mondjuk ez az elvándorlást nem állította meg, alig van olyan kollégám, aki ne keresne állást, ne pályázgatna, ne járna felvételi elbeszélgetésekre. Páran vagyunk csak akik nyugiba vannak, azok akik GYES-re készülnek és azok, akiknek már csak pár év van a nyugdíjig. A többiek gőzerővel próbálkoznak.
Ja, visszatérve a főnökkel való beszélgetésre, elpanaszolta, hogy januártól megint átalakítások várhatóak, összevonások, és szerinte sokaknak nincs biztonságba az állása (én meg azt gondoltam közbe, hogy már ha addig marad itt annyi ember...). Ő is megint elbizonytalanodott, hogy maradjon-e még, hiszen külön engedéllyel van itt, mert már nyugdíjas.
Na szóval visszatérve a szabadságra, meg hogy a férjemmel pár napra elmentünk-e valahova? Hát nem! Mert ez a ... , szóval kiíratta magát dolgozni, mire engem elengedtek szabira. Így történt, hogy pont mikor otthon maradhattam, a férjem pont akkor ment dolgozni. Így nem lett utazás, de őszintén...., nem is bánom. Akkorra jött be a kánikula, a hőségriasztás, és a viszonylag hűvös lakáson kívül máshol nem is lehetett elviselni. A boltba való elmenetel (ami pedig pár száz méterre van csak) az is azzal járt, hogy mire felértem már szakadt rólam a víz, lehetett tusolni. Olyan meleg volt, hogy még a strandra se mentem ki végül, mert úgy éreztem, hogy a lakáson kívül még a vízbe se lehet elviselni ezt a forróságot. Amúgy a nagy melegbe jöttem rá, hogy nem a Balatonhoz meg a Velencei tóhoz kell ilyen dög melegbe elmenni, hanem hűvösebb helyre. Már ki is néztem egy szállást, elvileg elég eldugott, nem felkapott, viszonylag jó az árképzése, szép helyen van és különleges a konyhája is. Terveim közt szerepel, hogy ha lesz rá lehetőség akkor még idén elmegyünk oda.
A múlt heti szabadságra visszatérve: a lányomék hívtak, hogy menjek el velük a Tiszához. De nem mentem. Egyrészt a hőség miatt, másrészt meg azért, mert öreg vagyok én már ahhoz, hogy sátrazzak. De ők jól érezték magukat:
Jaaaa, a másik. A mozgás és az étkezés. Nyilván ilyen melegbe alig eszik az ember. De a baj az, hogy én inni is alig iszok. Most döbbentem rá a héten, hogy egész nap a munkahelyen el se mentem a mosdóba. Nyilván azért, mert nem ittam. Az iroda hűs, úgy állítom a klímát, ahogy nekem jó, hiszen egyedül vagyok, magamra csukom az ajtót és kész. Nem hűtöm le nagyon, 26-27 fokra. Pont kellemes. Munka is sok volt, időm se volt inni, és így, hogy nem szakadt rólam a víz, nem is éreztem, hogy szomjas lennék. Szóval tudatosan oda kell figyelnem az ivásra. Az étkezéssel meg őszintén megmondom, hogy az a bajom, hogy ilyenkor van szezonja a dinnyének és most olyan finom édes dinnyék vannak, csakhát ugye nekem azt se nagyon szabadna... Aztán nyilván fagyi vagy jégkrém szezon is van, azt se kellene. A kukorica meg egyenesen tiltólistás, de hát csak megengedtem magamnak azt is, igaz azt hiszem idén összesen két csövet. Ezek fényében nyilván kénytelen vagyok eljárni edzeni, hogy ezeket a felesleges kalóriákat lemozogjam. Jó-jó, a szabadságom hetébe nem mentem, akkor csak pihentem. De pl. a héten is együtt izzadtam a volt kolléganőimmel, és mindannyian úgy éreztük az edzés előtt, hogy "nem vagyunk normálisak", hogy az egész napos munka után a dög melegbe még eljövünk ide...
De végül az edzés után büszkék voltunk magunkra, hogy megcsináltuk! Hőségriasztás van már múlt hét óta, sorra dölnek meg a melegrekordok, az utcára kimenni is kihívás, nem hogy még egy intervall edzést végignyomjon az ember meló után. De mi csináljuk! Ez pl. a szerdai edzés pulzustartománya:
A márkát amúgy is szeretem, de ennek az a különlegessége, hogy mivel a felsőrésze rugalmas textíl, így abszolút felveszi a láb formáját és olyan érzést kelt, mintha mezítláb lennék. Természetesen a piacon vettem. 1000 Ft. volt. Jó, akkor még nem így nézett ki, de egy kis takarítás és mosás csodát tett. Volt ugyanott egy kék, nagyobb méretű férfi modell is, nyilván azt is megvettem, mert ha nem kell a család férfitagjainak, akkor a lányom majd jól eladja :)
Azt mondta, ha alá is lett volna írva, nem csak hímezve, akkor többszörösét érte volna... Az aláírtat ennyiért árulják:
Én nem értem az embereket... ennyit adni egy használt dologért... De vegyék csak, hisz ebből él a lányom :)
Jó, azért csak áttakarítottam és kimostam, de egy szemernyi kopás se volt rajta tényleg. Ez a cipő is egy ezres volt. Pont azt megelően vett magának egy hasonlót, csak fehér színben, több tízezerért. A méret is pont jó.
Ezt majd azt hiszem az fogja eldönteni, hogy mennyire érzem kényelmesnek. Szóval ilyeneket veszek hétvégente a piacon. Csoda, hogy függő vagyok??? :) A lányomék meg most vettek műfenyőt. De azt a nagyon drága fajtát. Igazuk is van, télen drága lesz, most meg örültek neki az eladók, hogy megszabadultak tőle...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése