Új hét, új dolgok...

Hétfő (mai nap)

Ez általában nehéz nekem, mert a hétvégi "mini kikapcsolódás és pihenés" után vissza kell rázódni a hivatali kerékvágásba, a merev, idétlen, rigid szabályokba.

De ma és valamiért a múlt héten se viselt meg a hétfő. Könnyen túllendültem rajta. Van ennél nagyobb bajom is. Pl. az, hogy május elsejétől jelentősen megváltozik a munkám. Vagyis hogy mit és mi alapján, hogy kell csinálnom. Elsejétől egyedül fogom végezni a szakértést, amit eddig ketten csináltunk, hiszen két külön része volt, foglalkoztatási rész és szociális rész. Ez jól elkülönült, hiszen más-más terület. Na most ez úgy fog változni, hogy mindkét részterület marad, de már csak egy szakértő. Vagyis egy ember látja el, az eddig két szakértő munkáját. Azt csak zárójelbe jegyzem meg, hogy nem, nem két fizetését, hanem két ember munkáját egy fizetésért. Nem kapunk semmi pluszt, a plusz munkán kívül. Engem még ez se feltétlen rázna meg, de az, hogy miként kell majd a munkát végezni, az már jobban. Most hétfő van ugye, szerdán elseje (munkaszüneti nap) és csütörtöktől már az új eljárási szabályok szerint kell dolgozni. Annak ellenére, hogy még a mai napig se tudjuk, mik lesznek ezek az eljárási szabályok. 

Múlt péntek: 

Edzeni voltam. Ennek az előzménye, hogy bár hosszú ideje járok konditerembe, de az utóbbi hónapokba "belekényelmesedtem", nem emeltem a terhelést, így fejlődés se volt, csak az időmet töltöttem. Rájöttem, hogy változtatnom kell(ene), de mégse terheltem magamat jobban. De ekkor összefutottam egy régi kollégával, akivel vagy 15 évvel ezelőtt dolgoztunk együtt és elhívott egy Joe Force edzésre. Kipróbáltam, és bejött. Vagyis... először tetszett, úgy az edzés első 40 percében, aztán a végén már csak arra koncentráltam, hogy ne hányjam össze magam. 

Az első gondolatom az edzés első 20 percében: hát ez tök jó, megy ez nekem... 

A következő gondolatom az edzés következő 20 percében: nem rossz, de eddig azért 5 kilós súlyokat emelgettem, azért most meg a saját súlyommal..., de megy, jó lesz ez! Bár biztos izomlázam lesz... 

Az edzés utolsó 20 percében: aztaqrvasz@rokbele hát ez már nem a komforzónám az biztos, bírd ki Ancsa, minjárt vége... Húúú, de szédülök, meg hányingerem is van... Kár volt azt a banánt megenni edzés előtt egy órával...

Az edzés végén: hogy fogok így hazamenni? Szédülök és mindjárt hányok... Biztos nem jövök ide többször! 

Edzés után az edző nagyon kedvesen odajött, megkérdezte, hogy éreztem magam, mi volt jó, mi volt rossz, min változtasson? Én még a történtek hatása alatt voltam, arra koncentráltam, hogy ne hányjak. Ezt el is mondtam neki.

Aztán otthon az edzés után már azon gondolkodtam, hogy nem is a banán miatt (vagy nem csak a miatt) volt hányingerem, hanem a megerőltetés miatt. Sz@rul éreztem magam és úgy is néztem ki, de rájöttem, hogy mindezek ellenére ez az edzés kell nekem! Nem a kis tingli-tangli edzőtermi, ami már nem jelent megerőltetést, hanem bizony ez.  

A gyerekeim is érdeklődtek, mert tudták, hogy pénteken megyek először. Elmondtam nekik, hogy kevés hiányzott ahhoz, hogy kiürítsem a gyomortartalmamat, ami egy banán volt, illetve úgy szédültem, hogyha biciklivel mentem volna az edzésre, akkor nem tudom miként jutottam volna haza, mert fizikailag nem voltam alkalmas a kerékpározásra edzés után.

Mind a két gyerekem megerősített benne, hogy bizony ez lehet a kemény edzés miatt (bár a banán is bejátszhatott). Azt mondták, hogy még pár ilyen edzés és el fog múlni. 

Utánaolvastam a dolognak és ott is azt írják, hogy bizony az edzés utáni rosszullét nem ritka dolog. Gyakran előfordul, hogy a magas intenzitás okoz hányingert vagy szédülést. Ilyenkor a túl keményen végzett gyakorlat vezet ahhoz, hogy szédülni kezdesz vagy hányingered lesz. Ilyenkor az elme egyszerűen felülírja a test tüneteit az edzés alatt, így lehet, hogy nem is érzed közben a problémát, de ahogy megállsz, bajban vagy. Nem kell megijedni, ez csak azt jelenti, hogy keményen küzdöttél! Edzés közben megnövekszik a véráramlás a dolgozó izmokban, az agyban, a tüdőben és a szívben. Ezt a véráramlásnövekedést a vegetatív idegrendszer szimpatikus része irányítja (amely segít szabályozni testünk összes önkéntelen reakcióját, például a szívverést, a vérnyomást és az emésztést). Ezt úgy éri el, hogy kitágítja az artériákat, hogy azok több vért tudjanak szállítani ezekbe a szövetekbe. A szimpatikus idegrendszer azonban, amely általában a "harcolj vagy menekülj" mechanizmusunkat irányítja, ezzel egyidejűleg akár 80%-kal szűkíti a gyomor-bélrendszerünkbe (például a gyomorba) vezető ereket egy megerőltető edzés során. Ezt azért teszi, mert a szervezetben korlátozott mennyiségű vér van, és egyes szövetek megnövekedett oxigénigényét csak úgy lehet kielégíteni, ha megváltoztatjuk a más szövetekbe jutó vér mennyiségét. Ez azt jelenti, hogy csökkenhet a vérellátás azokon a területeken, amelyeknek éppen akkor nincs szükségük annyi oxigénre.

Leegyszerűsítve: amikor túl keményen edzünk, a vérnek az izmokba, a szívbe, a tüdőbe és az agyba kell eljutnia, ami azt jelenti, hogy a véráramlás csökken a kevésbé aktív szövetekben, például a gyomor-bélrendszerben. Amikor a véráramlás csökken ezen a területen, az a bélrendszeri idegeket indítja be, ami aztán szédülést, hányingert okoz(hat).

Na de mi is ez a Joe Force edzés, ahol pénteken voltam? Ez egy saját testsúlyos edzés, TRX és egyéb gyakorlatok, kiscsoportba, hozzáértő edző vezetésével, aki azonnal javítja a tartást, ha nem jól végzem a feladatot, stb. Ennek a funkcionális edzésnek elvileg az az előnye, hogy gyorsítja az anyagcserét, javítja az állóképességet, segít a rehabilitációban, javítja a testtartást, a hagyományos edzésnél több izmot, izomcsoportot mozgat meg egyszerre, ezért még időtakarékos is, javítja a koncentrációt, kiváló alakformáló és a legfontosabb, hogy kortól és nemtől függetlenül bárki végezheti. És az edző bár figyelembe veszi pl. a térdszalag sérülésemet, de nem kímél (nem úgy mint én magamat). Szóval egyelőre szükségem van erre a kívülről kontrollált edzésre. Ami a gondot okozta ugye, az a végén lévő plank és egyéb hasizomgyakorlatok voltak, melyhez én nem voltam hozzászokva.

De kell ez! 

Valójában már az első edzés előtt eldöntöttem, hogy ha jól megy az edzés és élvezni fogom, akkor azért fogok odajárni, ha meg nem megy, akkor azért, hogy fejlődni tudjak.

Nos ez az utóbbi variáció jött be. Fejlődnöm kell. Majd elmondom Józsinak, az edzőnek a következő edzés előtt, hogy mit éltem át, és ha újból előfordul ez, akkor mit javasol, hogy mit tegyek? 

Ami még problémát jelent számomra, hogy heti 3 alkalommal van edzés. Én úgy gondoltam, hogy ki is használom, tehát heti háromszor megyek. De a pénteki nap után át kell ezt gondolnom. Még vasárnap is olyan izomlázam volt, hogy a fésülködés is nehezen ment, vagy pl. a kocsiba a biztonsági öv becsatolása. Akkor egy nap kihagyás után egy újabb edzés hogy menne? Erre még keresem a választ, lehet először csak hétfőn és pénteken fogok edzeni, aztán ha már megy a dolog, akkor váltok heti háromra. 

Most az otthoni dolgokról nem írok, mert nem is igazán van mit. Elvileg holnapután megyek legközelebb edzésre (ha nem jön közbe más program, mert ugye az mégiscsak május elseje), ha így lesz, akkor beszámolok róla...