Na ezt jól megkaptam...

Na jó, mondjuk ezt magamtól is tudtam, meg hát ha én mondom magamról, annak azért más éle van, de ma reggel megkaptam a kolléganőmtől, hogy DAGADT DISZNÓ vagyok!

Upssz! Köszi b.zdmeg, ez sz@rul esett! Nem tagadom, nem vagyok éppen sovány, mindig is kövér vagy túlsúlyos voltam, bár sokat tettem és teszek érte, hogy ez ne így legyen! Meg aztán ezt mégse szokták így az ember arcába vágni. Ráadásul én jelenleg nem is érzem magam annak! Szóval pont lesz@rnám amit mondott, még a dagadt disznó se zavarna, ha nen azért mondta volna, hogy megbántson. 

Amikor jeleztem neki, hogy bunkó dolog volt tőle, hogy így minősített és amit mondott az sértő, (ráadásul nem jellemző rám, de most még meg is sértődtem) akkor egy idő után már próbált volna jópofizni, meg hogy "nem is úgy értette...". De akkor már mindegy volt. Szóval most mosolyszünet van, néha próbál kommunikálni velem, de én meg most nem akarok vele. Főleg úgy, hogy szempillarebegtetve megkérdezi, hogy most mi a bajod? 

Azt mindenesetre elmondtam neki, hogy elég bunkó dolognak tartom, hogy "ledagadtdisznózott", de nem az a baj, hogy így minősített, hanem az, hogy direkt bántani akart. Ezért én most nem akarok vele beszélgetni, kívánom, hogy ne legyen ilyen betegsége és örüljön neki, hogy nincs ilyen problémája. Ilyet már többször csinált, bár lehet észre se veszi. Pl. mikor az egyik fiatal nő ügyfél kerekesszékes volt, teljesen kiakadt rajta, hogy a párja kísérte el. (Azon méltatlankodott, hogy lehet ilyen jóképű párja egy kerekesszékes csajnak?) De több ilyen is volt, pl. milyen az arcbőre a betegnek, hogy néz már ki, vagy milyen felelőtlen, hogy SM beteg férfiként mert gyereket vállalni, stb.

Amúgy az egész történet ma tök banális, ártatlan dolognak indult. 

Szokás szerint amint beért, megcsinálta a rituáléját, wc, sminkelés, internet, majd nekifogott enni, miközben hozták az első beteg iratait, akiről tudtuk, hogy sürgősen kell megcsinálni a szakértői minősítést, mert a doki elmegy 1-2 órán belül és addigra kész kellene lenni. Ebből kifolyólag voltam olyan hülye, hogy megkérdeztem akarja-e csinálni először a szakértést, vagy csináljam én, amíg reggelizik? Erre elkezdett fejhangon kiabálni és kikérte magának, hogy szerinte az tök rendbe van, hogy ha beér akkor eszik. Mondtam neki, hogy persze, teljesen rendbe van, tudom, hogy korán indul otthonról, és nyilván nincs ideje otthon enni. Ez olaj volt a tűzre, mert még jobban rákezdett, hogy igenis eszik otthon, de az nagyon korán van, ezért nyilván akkor is eszik ha ide beér, mert ez így normális, és valószínűleg mások is szoktak enni... Én meg csak néztem ki a fejemből és annyit mondtam, OK ne haragudj, nem akartalak bántani, tök jóindulatúlag kérdeztem. Erre még jobban kifakadt és fejhangon elkezdett kioktatni, hogy mint mondta, igenis reggelizik otthon, de az még 5 óra előtt van, és nyilván ha majd Ő is dagadt disznó lesz, akkor Ő is kevesebbet fog enni! 

Ekkor egy pillanatra megfagyott a levegő, mert Ő is pontosan érezte, hogy túllőtt a célon, és én is abszolút éreztem, hogy ez nekem szólt. 

A pillanatnyi csend után amikor magamhoz tértem, csak megkérdeztem, tőle: "Hogy micsoda???? Most ledagadtdisznóztál"? Hirtelen nem tudta lereagálni, mert igen, ezt tette. Először nem is tagadta, de aztán később rájött, hogy megsértett, ezért elkezdte magyarázni, hogy nem úgy gondolta, meg nem is azt mondta... De elismételtem neki amit mondott.  Erre Ő: lehet, hogy azt mondtam, de akkor meg nem úgy gondoltam. (De igen, sajnos úgy gondolta, és még ez se lenne baj, ha viccesen tette volna, de direkt bántani akart.) Sikerült neki. 

Na szóval most ülünk itt egymással szembe, és nem akarok vele beszélgetni, mert nagy csalódás számomra. Főleg azért, mert mindig is védtem és kipártoltam mindenkivel szemben. Az fáj igazán, hogy csalódtam benne. Aztán az is eszembe jutott, ha a szemembe is így mondja amikor elveszti a kontrollt, akkor a hátam mögött hogy beszélhet rólam? Vajon a családja hogy ismer engem az elmondásaiból, ez lehet a "becenevem"? 

Amúgy nem tartom magam sértődősnek, ha valaki viccel vagy nem bántó módon véletlenül félreérthetően fogalmaz, vagy mond ilyesmit, nem érint meg a dolog. De direkt bántani akart és tőle pont nem vártam, ez fáj igazán, nem az amit mondott. 

Persze nyilván van valami, amit nem tudok, történhetett vele valami, valami olyan, ami frusztrálja, de nehogymá én mentegessem... Tudom, hogy sokat ismerkedik neten, nem sokat beszél róla, csak hogy most egy szolnoki informatikussal találkoztam vagy most egy pesti pasival, aki hetente jár pszcihológushoz és heti 22.000 Ft-ot hagy ott, ami havi 88.000, vagy most Győrből írt egy pasi és anyukám azt mondta, hogy találkozzak vele, ne kelet magyarországon öregedjek meg. Szóval ezekből az elszólásaiból tudom, hogy randizgat. Nyilván 50 fölött ez nem könnyű. Az is lehet, hogy megint csalódott és ez váltotta ki nála a dolgot. Vagy az is lehet, hogy hiába próbál elhelyezkedni máshol, megint nem jött össze, lehet onnan kapott elutasítást, vagy reggel a vonaton történt valami. Valami biztos történhetett. De ha azt mondta volna reggel, hogy sz@r napom van, nem akarok róla beszélni, de ma ilyen leszek, még akkor se sértődtem volna meg a dagadt disznón (se). De így igen...

A kolégákkal nem osztottam meg a történteket, mert nem akarom hogy eljusson a főnökhöz a történet, mert az valószínűleg negatívan befolyásolná az amúgy se túl jó viszonyukat. Szóval itt nem tudják. Azt lehet észre veszik majd, hogy csönd van és nem beszélgetünk, de nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni.

Viszont vannak akiknek elmondtam, mert ventillálnom kellett. Nyilván először a családnak, aztán azoknak akikkel őszintén meg merem beszélni a dolgaimat. Szóval szerintük egyáltalán nem vagyok dagadt disznó 😊 

A legmérgesebb a családom (férjem és a gyerekeim voltak - akik a sztori hallatán egyből fizikai retorziót indítottak volna, de a legcukibb az egyik volt kolléganőm, (akit barátomnak tartok, és mindig olyan jó dolgokat mond). Ő ezt írta: "Micsoda?!?! Nem is vagy dagadt disznó. Ez teljesen hülye. Bassza meg, mindjárt veszem a kabátom, és bemegyek eligazítani azt a hülye picsát. De ilyet! Fúúú, nagyon ideges lettem."

Amúgy a lényeg szerintem, hogy én se érzem magam dagadt disznónak! 

Van rajtam túlsúly, de így 50 felett inkább felszedni szoktak plusz kilókat, nekem meg sikerült leadni nem is keveset. Ráadásul délután is megyek konditerembe, és ezt az egész mai napi elmebajt a futógépen szépen kiizzadom magamból. 

Jó lenne, ha holnap vagy hamarosan túl tudnám ezen tenni magam, mert rajtam kívül nem igen van itt, aki segíti, elfogadja és ha így marad a helyzet... De azért bízom magamba, hogy le tudom győzni ezt. Viszont az már biztos, hogy nem lesz ugyanolyan a viszonyunk, mint a mai reggel előtt. De azt is tudom, hogy ha rendeződne a helyzet, az nem "neki adott ajándék" lenne, hanem a saját jelenlegi rossz kedvem, frusztráltságom, szomorúságom, csalódottságom letétele. És az kellene ahhoz, hogy ismét jókedvű tudjak lenni a társaságában. Szóval hajrá! Szurkolok magamnak!