December

Bakker már egy hónapja, hogy írtam ide. Hogy rohan az idő... Már december van. Mikulás. Amúgy semmi extra nem történt az elmúlt időszakban, a család jól van, mindenki egészséges és dolgozik.

Tegnap jártunk cukorterheléses vérvételen. Azt nem mondom, hogy minden percét imádtam, de valójában tök jó volt, leszámítva a tömény cukros lötty elfogyasztását. Az az egy perc nagyon rossz volt, de a többi...

Szóval 7órára mentünk a korábbi munkahelyünk laborjába, ahol régi kollégák fogadtak. Bár nem mi voltunk az elsők az előjegyzés szerint, de nyilván mi lettünk az elsők :) A laboros lányoknak nagy rutinjuk van, a szúrás egyáltalán nem okoz problémát (se nekik, se nekünk). A 0 perces szúrás után jöhetett a 75 gramm glükóz. Aki próbálta már az tudja, aki meg nem, az inkább soha ne tudja meg... Borzalom... Brrr. 

Az első szúrás után kiültünk az intézmény aulájába és így találkoztunk több régi kedves kollégával is, hiszen ott jöttek be az épületbe. Olyan jó volt. Jó volt, hogy egyből mosolyra görbült a szájuk amint megláttak minket, jó volt, hogy odajöttek, jó volt, hogy úgy tudtunk beszélgetni, mintha nem is telt volna el már sok év azóta, hogy nem ott dolgozunk. Jó volt, hogy jó emlékeik vannak rólunk, szóval jó volt újra találkozni velük. Úgy pletyiztünk, mint régen, mintha nem is lett volna sok-sok év kihagyás :)

A második szúrás után pedig átmentünk a hivatalba dolgozó kolléganőt meglátogatni. Bár már az épület előtt leragadtunk, mert egy régi kedves ügyfél elkapott minket és végigsorolta, hogy a gyerekei már mekkorák és mit csinálnak. Egy nagyon egyszerű és nagyon-nagyon szegény családról van szó, ahol anyuka mindezek ellenére tényleg dicséretre méltóan nevelte a gyerekeit. Jól esett, hogy megismert így évek múltán is, és még az is jó volt, hogy beavatott az életükbe, még annak ellenére is hogy nem kicsit logorrheas, vagyis kórós bőbeszédűségben szenved.

Aztán csak átjutottunk a hivatalba, a kedvenc gyámhivatalos kolléganőhöz. Én nem is tudom miként történt, de alig voltunk ott, alig beszélgettünk egy keveset, már menni is kellett vissza a harmadik vérvételre (2 órás). Úgy repült az idő, hogy nem is értem. És mivel elfoglaltak voltunk mindig valaki által, így nem is émelyegtem, nem vettem észre, hogy fáj a fejem, nem tűnt nyűgősnek ez az egész, hanem elillant ez a két óra. Bezzeg ha egyedül kellett volna egy idegen helyen végigülni... Biztos nem viseltem volna ilyen jól. 

Így utólag visszaemlékezve és akkor ott is azt éreztem, hogy tök jó volt! Jó volt az a reggel még úgy is, hogy gondolom a kávé- vagy a reggeli hiánya miatt kicsit fájt a fejem. De nem lettem rosszul a cukortól, és feltöltött ez az egész reggeli dolog, tök jó kedvvel értem vissza a munkahelyemre, újult lendülettel tudtam nekifogni a munkámnak, köszönhetően a volt kollégáknak, a nosztalgikus dolgoknak, a pletyiknek, a személyünknek szóló örömködésnek, stb.

Aztán még tegnap megérkezett a vérvétel egy része, és a tavalyival összehasonlítva... Úgy mondanám, hogy a cukor- és inzulinterhelés eredményét tekintve még nem tökéletes, de  CSODÁLATOS a változás. Van még nüansznyi javítani való, de az már tényleg csak minimális. 13-án megyek vissza a doktornőhöz az eredménnyel, kíváncsi leszek, hogy mit mond. A véreredmény változása persze nyilván összefügg azzal, hogy tavaly óta sikerült 30 kilót fogynom, igyekszem egészségesen étkezni, odafigyelek nem csak a bevitt kalórára, hanem a makrókra is, és rendszeresen és folyamatosan járok edzeni is. Ott is hatalmas a fejlődés a tavalyi kezdetekhez képest, hiszen mára már odáig jutottam, hogy a súlyzós edzés után, levezetésként futok (na jó, nem futok, hanem kocogok) 5-6 vagy akár 7 km-t. Tavaly ez még elképzelhetetlen lett volna. Az edzés se ment könnyen, aztán eleinte max. fél órát sétáltam a futógépen, aztán ezt megemeltem egy órára és emelkedőre állítva a gépet, ma meg már simán lenyomom a 7 km-t, kocogva kb. 45-50 perc alatt. ma már így nyomom - katt ide

Augusztus óta ugyan stagnál a súlyom, de novemberben centivel is megmértem magam és bizony hiába maradt a kilók száma, a centi az azért mégiscsak kevesebbet mutat. Mellből 5 centit fogytam, derékból 4-et, csípőből pedig 2-őt. Jobb lett volna, ha csípőből megy le az, ami mellből ment, de azért így se rossz. :) Most december közepén le fog járni a kondibérletem, és még nem tudom, hogy tartok-e egy kis pihenőt? Ha tartok is, akkor is februárba folytatni fogom. A pihenő legfőképp azért lenne, mert a karácsonyi időszakba a sütés-főzés és a vendégeskedés miatt, nem tudom, hogy mennyire tudnám kihasználni, de a januári őrületre meg egyáltalán nem vagyok kíváncsi, amikor is mindenki életmódot akar váltani és tömve lesz a terem. Na majd meglátom. Addig is örülök magamnak, örülök a jó véreredménynek, örülök a leadott kilóknak, még akkor is, ha ennek ellenére is kövér vagyok (BMI szerint). 

Ma van mikulás napja, de a tegnapi nap után egyáltalán nem kívánom az édeset, még rágondolni se jó a tegnapi cukorszirup után. De azért nem csak édességet kaptam, az egyik kedves főorvostól (a képen szereplőtől) pl. kesudió, mandula és egyéb finomságot rejtő csomagot.

De kaptam még csokit, mandarint, sütit, szaloncukrot, banánt, stb. is másoktól. Úgy tűnik jó "kislány" voltam!

Holnap a munkahelyen kihelyezett főosztályvezetői értekezlet lesz, értsd évvégi jutalom helyett kapunk egy ebédet. Mondjuk a pénznek jobban örültem volna, főleg ha érezhető összeg lenne, de ez is egy szint, hogy egy kormányhivatal így becsüli meg a dolgozóit, miközben pont ma olvastam, hogy pl. a papoknak év végi prémiomot fizet az állam közpénzből, ráadául 7 számjegyűt. Nem tőlük sajnálom, csak mégis rosszul esik, hogy a saját dolgozóit "így becsüli" az állam. Ennyi érünk.

Na de politikáról ennyit.

Várom a hóesést, a csillogó fehét hótakarót, az év végi "pihenést", a karácsonyt, a családdal töltött időt, várom a zserbósütést meg a többit.