Kösz jól vagyok...

Igen, jól vagyok, bár reggel még nem így éreztem. Nem, nem a hétfő miatt, bár az se dobott a hangulatomon, hanem megint felqrtam magam a kolléganőm miatt. Múlt héten hétfőn és kedden Ő volt szabadságon, ezért az én munkám mellett az övét is megcsináltam, hogy ha visszajön kipihenve, akkor ne azzal szembesüljön, hogy ott van neki az elmaradt kétnapi munkája még a napi feladatok mellett. Ezzel szemben az én munkámat neki nem sikerült megcsinálnia, amit igazából sejtettem, és csak reméltem, hogy hátha, de nem vártam el. Szóval ez még nem lett volna feltétlen baj, ha nem kezd el itt rinyálni, hogy nem volt ideje, mert... és mondott mindenféle hülyeséget. Inkább maradt volna csendben. De még ezt is lenyeltem volna, de mikor azzal szembesültem, hogy még arra se volt képes, hogy a betegekkel kitöltessen egy nyomtatványt, ami direkt azért van, hogy segítse a távollévő munkáját, hogy ne 5-6 vagy még több helyről kelljen összeszedni az infókat, hanem ezeket a beteg kb. 5 perc alatt ki tudja tölteni és rengeteg időt lehet vele spórolni. Még a nyomtatványt se neki kell odaadnia, hanem azt megbeszéltem az asszisztensekkel. Neki csak annyi lett volna a dolga, hogy rápillant, hogy minden ki van-e töltve, és ha nincs, akkor felhívja a beteg figyelmét erre. Nos akkor már egy kissé ingerült lettem, hogy ehhez aztán már tényleg semmi se kell, csak rápillantani a papírra. De nem, Ő ennyire se volt képes. Nos ott durrant el az agyam. Ő meg még talán meg is sértődött, hogy "nem tud ennyi mindenre figyelni". Pfff. No comment. 

Néha, ilyen alkalmakkor tényleg arra gondolok, hogy remélem lesz még olyan terhelés, mint korábban volt, hogy nem napi 6-8 szakértői vizsgálatot kell megcsinálni, hanem napi 15-20-at, vagy még többet. Az lenne a vége a pályafutásának, mert egyszerűen nem tud annyit dolgozni. 

Most is pl. én itt ülök és írom a blogot, mert már befejeztem az elmúlt heti vizsgálatok szakértését (amit nem tudott megcsinálni, amíg én szabadságon voltam) és a maival is már rég végeztem, Ő meg még mindig a mai pár szakértéssel bíbelődik. És ha valaki azt gondolná, hogy azért tart neki ilyen sokáig, mert annyira alapos, vagy részletes, hát azt ki kell ábrándítanom. Szó sincs ilyenről. Olyan mint egy lajhár aki szed is még valamit, hogy belassuljon. Na mindegy. 

Inkább arról emlékezem meg, hogy múlt hét szerdától szabadságon voltam, ezért szerdán elutaztunk a férjemmel Abádszalókra. Kimentünk a temetőbe, és voltam olyan jó fej, hogy elmentünk mindkét sógornőmhöz is látogatóba. Azt hiszem velem van a baj, mert ott is arra jutottam, hogy mennyire másképp gondolom a dolgokat, mint Ők. Abádszalók város ugyan, de úgy működik, mint egy falu. Az ott élők életét nagyban meghatározza, hogy "mit szólnak az emberek...". Mondok egy példát. Reggel 8 körül mondtam a férjemnek, hogy kapja össze magát és induljunk, vegyünk virágokat a piacon és menjünk a temetőbe, vigyünk virágot a szülei, sógora, mamája, és egyéb rokonai sírjára. Ekkor kérdezte meg, hogy bemegyünk a testvéreihez is? Én meg mondtam neki, hogy ha szeretné, akkor persze, bemegyünk. Egy dologhoz ragaszkodtam, hogy mire sötétedik érjünk haza. Szóval olyan 10 óra felé értünk oda, és először az egyik sogórnőmhöz mentünk. Ő addigra már a másik sogórnőmmel együtt megjárta a temetőt, de mikor odaértünk, akkor azt mondta, hogy velünk is kijönne. OK. Aztán persze meglátogattuk a többi rokont is és időben el tudtunk haza indulni, de a sogórnőmék mondták, hogy még kimennek este is a temetőbe... Én meg nem szóltam, csak a férjemtől kérdeztem meg hazafelé úton, hogy mi a fenének járnak ki egy nap 3-szor is a temetőbe? Mire a férjem: hát hogy lássák, hogy ott vannak. Hogy lássák? Kik? Miért? Erre a férjem: hát mit szólnának ha nem látnák őket? Micsoda??? Egyszerűen értelmezni se tudom ezt. 

Na mindegy is. A csütörtök és péntek nagyon gyorsan elszaladt, szinte észre se vettem, hogy két nap szabadság volt (csak ma reggel az asztalomon tornyosuló iratokból). Hétvégén se nagyon tudok sok értelmes dolgot felmutatni, hogy mivel töltöttem az időmet, pedig reggel korán keltem, napközbe is mindig csináltam valamit és este későn feküdtem. Talán az egyetlen ami kézzel fogható, hogy pénteken voltam fodrásznál. Imádom ezt a fodrászosdit, és nem csak az új frizura miatt, hanem a társaság miatt is. Máshol ezt még nem tapasztalatam, hogy a fodrásznál jönnek össze pletyizni (értsd, van aki nem is fodrászkodik, csak azért jön, hogy ott talizzunk és pletyizzünk). A frizuránk persze tök jó lett és még jól is éreztük magunkat. Mellesleg a fodrász olyan olcsó (a városi árakhoz viszonyítva, hogy kicsit mindig szégyellem, mikor kimonja, hogy mennyit fizetek... ). 

Aztán persze szombaton reggel a piacon megint vettem valamit. És megint egy olyan dolgot, amire aztán megint nem igazán volt szükségem, de ennyi pénzért nem tudtam otthagyni. 

Megint vettem egy air fryert. És nem vettem volna meg, ha nem ismertem volna fel, hogy egy nagyon drága darabról van szó. Az árusok ahogy pakoltak ki, ezt nem is tették előre az eladandó dolgokhoz, hanem hátul volt a kocsijuknál. Láttam azt is, hogy miért nem tették előre... Azért mert úgy nézett ki, hogy ha nem ismertem volna a gépet, biztos meg se kérdezem, hogy mennyiért adják? Kár, hogy nem fotóztam le, hogy nézett ki ott és akkor. De szavakkal próbálom elmesélni. Egy hatalmas kék színű ikea szatyorba volt, oldalra fordítva, és mivel valószínűleg az utolsó használat után nem takarították ki, így a benne lévő trutyi kifolyt belőle. A szatyor alján is állt ez a sűrű gusztustalan trutyi, és mivel a gép a szatyorba az oldalára volt fordítva, így az oldala is nyálkás, sűrű, sárgás, ragadós trutyis volt. Odaléptem, kivettem a szatyorból, a talpára állítottam. Megnéztem, hogy megvan-e a zsinórja, sérült-e valahol, megvan-e a kosara, olajgyűtője, stb. Mindene megvolt, sőt még pluszba a szatyorba volt hozzá egy kiegészítő is, amit csak magába külön több, mint tízerer forintért lehet megvásárolni. Kipróbálni ilyen állapotba nyilván nem tudtam, de azért feltettem a kérdést: mennyibe kerül? Mire az eladó odajött, visszatettem a szatyorba, méghozzá úgy, hogy a trutyis, nyálkás része legyen felül, az látszódjon, és olyan képet vágtam hozzá, és úgy tartottam a kezemet, olyan undorral, hogy az eladónak kedve se volt hozzáérni a géphez. Nem is tudta mi az, mert tőlem kérdezte... Én meg nem válaszoltam neki, csak megismételtem a kérdést, hogy mennyiért adná? Ránézett a trutyis gépre, meg rám és annyit mondott, hogy a legutolsó ára, amiből már nem enged, az kettő. Tehát kétezer forint. Szerintem örült neki, hogy valaki megvette, én meg örültem neki, hogy ilyen olcsón hozzájutottam (kicsit túlárazott szerintem, mert az eredeti ára közel 150.000. Ft. Mondjuk bármilyen drága gép is, ötezer forintnál nem igazán adtam volna többet érte abban az állapotában, de mivel még annyit se kért, így nyilván kétezerért elhoztam. Ez még az az összeg, amit ha elbukok akkor se érint meg igazán. Ráadásul a tartozékot bármikor el tudnám adni ötezerért, tehát ha a gép nem működik, akkor se bukok rajta, hanem nyerek 3000. Ft-ot. 

Alig vártam, hogy hazaérjek, kipucoljam és végre ki tudjam próbálni, hogy működik-e? Végigpörgettem a fejembe, hogy kié is lesz, ha jó? A fiamnak nem régen vettem, de szerinte az enyém jobb (már ami most van) mert azt telefonos applikációval is lehet irányítani, és akár a szobából is látom, hogy áll a készülő étel a gépbe. Gondoltam, hogy lehet elcserélem a fiammal, és ami most neki van, azt meg nekiadom anyukámnak, mert Ő meg olyat szeretne, mint ami a fiamnak van, mert az meg tálcás, több táljára is van, nem csak egy kosara, több mindent is lehet benne készíteni egyszerre, mert az egyik tálcán készülhet a hús, a másikon a köret (zöldség), de akár a desszert is elfér ugyanakkor. Szóval fejbe logisztikáztam, de végül úgy döntöttem, hogy ha működni fog, akkor önző leszek és megtartom magamnak. Egy ilyen gépről van szó... 2000 Ft-ért vettem, de az értéke ettől sokkal-sokkal több. 

Egy fél flakon zsíroldót, nem kevés szódabikarbónát, mosogatószert és egyéb tisztítószert használtam el, mire úgy ítéltem meg, hogy elérte azt az állapotot, mikor is kipróbálható. 

Bedugtam és...

működött. 

Hagytam egy kicsit 200 fokon működni üresen, aztán ki is próbáltam. A kaja ebbe sokkal gyorsabban készült el, amíg letusoltam, addig kész is lett és nem mellesleg isteni finom. 

Nagyon jó beruházás volt. A "régi" (talán 2 hónapos) gépemet elraktam a dobozába és írtam a fiamnak, hogy ha szeretné a telefonnal működtethető gépet, akkor cserélhetünk. Még nem döntötte el. Ha elviszi, akkor az övé mehet anyukámhoz. Vagy ha a lányom mégis úgy dönt, hogy újra megpróbálja (neki se jött be korábban), akkor lehet az övé is. Vagy lesz egy tartalék gép, és ha vendégség lesz, akkor két géppel tényleg akár 20 perc alatt tudok friss ételt tálalni akár 4 főre is. Egyébként sokan azt hiszik, hogy haszontalan ez a gép, és régen én is azt hittem (és a lányomnak se jött be), de aztán rájöttem, hogy azért, mert csupán sültkrumpli és rántott hús olaj nélküli sütésére használtuk. Pedig a mérete miatt ugye sokkal kevesebb áramot fogyaszt, mint egy elektromos sütő, és pont ebből kifolyólag, illetve a teljesítménye miatt pl. adagtól függően akár 10 perc alatt is elkészül egy menű (fagyasztóból a tálalásig). És lehet benne annyi mindent készíteni, hogy már egy egész külön mappám tele van receptekkel, hogy ha lesz lehetőségem, akkor mit csinálok benne. Pl. házi kifli, zsömle, pár perc (gyúrástól a sütésig) de lehet benne akár sütit, pl. maffint sütni, vagy kenyeret, lasagnét, fasirtot zsír (és zsírszag nélkül), hurkát, kolbászt (tényleg zsír nélkül, és bármilyen hihetetlen, nem kell szúrkálni se, akár rögtön a fagyasztóból mehet a gépbe és még ki se durran a hurka). Vagy a sült hekk, az pl. ebbe a sütőbe tökéletes. De lehet benne csinálni pl. isteni sült zabos túrótortát. A legjobb amit eddig ettem és ebbe a gépbe készült (szintén kevesebb, mint 20 perc alatt) az a hasselback csirkemell (pedig azt hittem, hogy nem szeretem a bébispenótot, de rájöttem, hogy isteni). 

Szóval hosszan lehetne még sorolni, hogy milyen csodákat lehet 20 perc alatt elkészíteni ebbe a gépbe, de akit érdekel, az majd utána néz. A lényeg, hogy bár kb. ugyanazt tudják a gépek, azért mégis vannak jelentős különbségek. Olyan ez, mint pl. az autóvásárlás. A suzuki is ugyanazt tudja, mint az audi, csakhát... azért mégse... Szóval itt is van minőségi különbség, és ezért is vettem meg a "drága" philips gépet. Mert a telefonaplikációval irányítható gépem is szuper, mondjuk az olyan középkategóriás autónak felel meg, de ez a philips már a felső kategóriás (ez már egy AUDI vagy BMW). 

Aztán más téma: vasárnap szakadt az eső, így nem is voltam piacon, de azt hiszem, jobb ha piacra járok, mert mire bevásároltam (kávékapszula, mosókapszula, tisztítószerek, férjemnek zoknik, stb., szóval többet költöttem, mint két hétvége alatt a piacon, ha szombat és vasárnap is kimegyek. Na jó, ezeket persze meg kell venni, ha van piac ha nincs.

Jaaaa, azt említettem, hogy futni megyek ma, de azt nem, hogy kb. egy hete már nem csak gyors sétálok a futógépen, hanem futok.

Nos nem tudom meddig csinálom, mert az állóképességemet javítja, de az elégetett kalórák száma jóval kevesebb így, mint az emelkedőn való gyors gyaloglással. Lehet majd úgy csinálom, hogy egyik alkalommal futok, másik alkalommal meg visszatérek a magasabb kalória égetéshez. A futásomat egyébként felvettem telóval és kívülről erőlködésnek tűnik, de én nem érzem úgy mikor csinálom. Sőt élvezem. A gyerekeim nagyon büszkék rám, hogy ennyi évesen, ennyi kilósan így küzdök. Sőőőőőőőt, pénteken még a fodrász is azt mondta, hogy nem csak a gyerekeim büszkék, hanem még Ő is.