Pörgős hétvége

Most hétvégén ünnepeltük anyukám 74. születésnapját. 

Valójában csak tegnap volt a szülinapja (hétfőn), és azt mondják, hogy nem szabad előre köszönteni, de én félretettem minden babonát és leszerveztem. 

Egyrészt azért, mert az öcsémnek két nappal előtte van a szülinapja. Valahogy úgy alakult, hogy egymást nem szoktuk köszönteni, csak a gyerekeket és anyut. De így azért kapott az öcsém is saját szülinapi tiramisu tortát, amin rajta volt az éveinek a száma és még egy kis vicces, szimbólikus ajándékot.

Másrészt azért is most hétvégére szerveztük, mert most ért rá jobban a család. 

A tortákat a lányomék csinálták. A lányom anyukámnak egy málnás-mascarponés tortát, a lányom barátja az öcsémnek egy tiramisut, a születésnapjának megfelelő számmal.

A férjem intézte a sültes tálakat, amiket mindig ugyanonnan rendelünk, mert nagyon kiadós és finom. Rendeltünk vegyes sültes tálat:

Persze aznap reggel (is) bementem anyukámhoz, hiszen minden hétvégén szombat, vasárnap meglátogatom, elviszem vásárolni, viszek neki ebédet, kávézunk, beszélgetünk, stb.

Vasárnap reggel 9-re vittem a fiam dolgozni, aztán arra kanyarodtam felé. Egyrészt azért mert így szoktam, másrészt meg azért, hogy nehogy nekifogjon főzőcskézni. 

Aztán siettem haza, mert a sültes tálak mellé még én is csináltam ezt-azt (rántott húst, rántott sajtot, csirkefánkot, stb.) mert végül többen lettünk, mint eredetileg számoltuk. Bár a sültes tálak annyira bőségesek, hogy így is elég lett volna, de nem akartam kockáztatni, nem szerettem volna, ha valaki azt nézi, hogy már nem szed többet, mert másnak nem jut. 

Megbeszéltük, hogy anyukám háza előtt találkozunk, körbetelefonáltuk egymást, hogy mikor induljunk. A fiam aznap dolgozott, de kiérdemelte a cége a "családbarát munkahely" címet, mert amikor felhívta a főnökét, hogy a mamája születésnapja miatt szeretné hosszabban kivenni az ebédszünetét és majd csak 2-re menne vissza, elengedték. Bezárhatta az üzletet. 

Anyu nagyon meglepődött, mert csak engem várt, hogy viszek neki ebédet, ennyi emberre nem számított. De örömteli meglepődés volt. Csak kapkodta a fejét, mikor sec-perc alatt kész volt a terített asztal. Jól sikerült a meglepetés. 

Előtte azért sokat kellett szaladgálnom, szervezni, vásárolni, készülődni, és még az utolsó pillanatba is jutott eszembe dolog, hogy még mit kellene... 

Így viszont elmaradt a hétvégi konditermi edzés és ráadásul még többet is ettem, mint szoktam. A lányom által készített tortától még az öcsém is el volt ájulva, isteni finom volt. Én is ettem belőle, meg a tiramisuból is, ja meg persze vittem túrós pogácsát is, abból is ettem vagy kettőt, meg a diós pontyot lecsós burgonyával és mézen karamellizált gyümölcsöt... Bár mindenből csak egy kanálnyit, de akkor is... Nem is álltam rá a mérlegre azóta. 

Tegnap viszont már elmentem edzeni. Nem mondom, hogy jól esett. Kifejezetten nyűgös voltam és mikor letudtam a súlyzós edzést, már akkor alkudoztam magammal, hogy a futógépen 20 percet fogok csak lenni, mert úgy éreztem, nem megy több. Aztán ezt kibővítettem 30 percre. De 30 perc után valahogy úgy éreztem, hogy talán tudok futni is egy kicsit, mert addig ugye emelkedőn sétáltam gyors tempóba. Nekifogtam a futásnak és végül csak megcsináltam a 60 percet. Nagyon büszke voltam magamra. Főleg úgy, hogy valószínűleg sok lehetett a gyomorsavam (vélhetően az előző napi evészet miatt)  mert úgy égett a gyomrom és a nyelőcsövem, hogy eddig ilyet még nem sűrűn tapasztaltam. Ezért hát edzés után még a fehérjémet se tudtam meginni. Igazából enni se tudtam. És nem a diéta miatt, hanem mert úgy éreztem, hogy ha bármit is eszek, azzal csak roszabb lesz a helyzet és még aludni se tudok majd. De reggelre már elmúlt ez a dolog, kipihenten ébredtem és még egy pillanatra végigfutott az is az agyamon, hogy lehet ma is el kellene menni edzeni a hétvégi zaba-party miatt. De aztán elhessegettem ezt, mert kell egy pihenőnap, és holnap úgy kellene végigtolni az edzést, hogy ne alkudozzak magammal, hogy 20 vagy 30 perc kardió legyen a súlyzós edzés után, hanem úgy pattanjak fel a futógépre, hogy kétség se férjen ahhoz, hogy 60 perc előtt nem állok meg! Illetve egyetlen esetben lehet megállni hamarabb, ha megint sikerül letolni a 7 km-t. Múlt héten 53 perc alatt sikerült, és még jól is esett. Persze akkor nem zabáltam be előtte. 

Most decemberig már nem lesz ilyen kilengés várhatóan.