Az van, hogy múlt pénteken ismét fodrásznál játunk. Ez egyben közösségi élet is egy kicsit, hiszen nem egyedül megyek és még pluszba is van aki csatlakozik hozzánk csak azért, hogy találkozni tudjunk. Szóval a fodrászat igazi csajos találkahelyként is működik számunka, csacsogunk, pletyizünk, stb., és ami a legjobb, hogy ezt a fodrász se bánja.
A hajam szerintem megint szuper jó lett. Imádom!
Ugyanez a frizura itt ahol lakom, kb. kétszer ennyibe kerülne bármely fodrásznál, de menőbbeknél még többe, és még nem is biztos, hogy ilyen szuperül le lenne vágva. Ezért hát átjárunk a korábbi munkahelyünk településére, amely mára már város ugyan, de azért megvan az a falusi hangulata, mindenki ismer mindenkit, és nem olyan elrugaszkodottak az árak se. Ott a fodrász nem tudna elkérni 15-20.000 Ft-ot egy melír, vágás, szárításért. 9000 Ft. alatt megúszom, pedig tényleg nagyon jó a vágás, nagyon aprólékos és a melír is szuper.
Szóval épp hazafelé tartottunk már a fodrásztól, mikor szóba került a nők egyik fő témája, a testsúly és ezzel összefüggésbe a fogyás. Én tavaly áprilisba kezdtem bele újra (új orvos, új gyógyszerbeállítás, új diéta, újra mozgás és életmódváltás), akkor már 115 kiló voltam. Erről nincs nálam fényképes dokumentáció, nem fotóztam le a mérleget, csupán az orvosi papírjaimban szerepel, hogy igen, annyi voltam! Az már bizony majdnem vágósúly :) Akkor el se tudtam képzelni (na jó, talán elképzelni igen, de nem hittem), hogy én még valaha lehetek száz kiló alatt, az meg tényleg sci-fi kategória, hogy annyi is lehetek, amennyi most vagyok. Az első célom csak az volt, hogy ha kicsit is, de legalább fogyni tudjak, induljon meg ez a szörnyű súly valamelyest lefelé. Az első 5 kilóval nagyon megszenvedtem, mert akkor még folyt a kivizsgálás, még nem voltak beállítva a gyógyszereim és még nagyon a folyamat elején voltam. Szinte vért izzadtam. Amikor sikerült beállítani a gyógyszert és kaptam megfelelő diétás vezetést, és kötelezett a doktornő a rendszeres testmozgásra is, akkor megindult a dolog, de akkor még mindig 110 kiló voltam ugye. Innentől van fényképesen is dokumentálva a dolog, illetve 110-ről 90-ig.
Aztán amikor elindult a dolog 110-ről is, akkor a célom a 98 kiló elérése volt. Azért 98, mert az már nem három számjegyű, de mégse 99. És volt, hogy lassan, volt, hogy eredményesebben, de haladtam a célom felé. Néha van megtorpanás, nem egyik pillanatról a másikra tűnnek el a súlyok rólam, van, hogy akár két hétig, vagy egy hónapig is ugyanazt a súlyt mutatja a mérleg, de tavaly április óta a mai napig 30 kilót sikerült leadnom. Ehhez persze mérhetetlen kitartás, akarat és önfegyelem is kell(ett), betartani a diétát, legalább napi 3-szor enni, de nem túllépni a napi 1300 kalória keretet, heti 3-szor legalább konditerembe menni, legalább másfél - két órát ott tölteni, súlyzós edzés, majd eleinte fél, később pedig már egy óra kardió levezetésként. A kondibérlet se olcsó, 3 hónapra 50.000. Ft, és ugye nem csak 3 hónapig járok/jártam. De nem hiába volt mindaz amit tettem, mert mostanra sikerült elérni a 85 kilót.
A volt kolléganőm akinek a korát nem sokan találnák el, mert nagyon fiatalos az arca és jó a genetikája (a fiairól sokan azt hiszik, hogy a testvérük), szóval én Őt mindig is csinosnak láttam, na jó, mondjuk nem egy magas vékony nő, de szerintem tök átlagos testalkata volt, szóval Ő tavaly karácsonykor egy fotón borzadt el saját magán, "hogy úristen...". Nem tudja pontosan hány kiló lehetett, de azt mondta, hogy 70 felett. Neki már ez a "borzalom" kategória volt. Elhatározta, hogy odafigyel az étkezésére, és rendszeresen mozog, tornázik otthon, fut a kutyusukkal, vagy otthon a futógépén, szóval 70 kiló felett kezdte és azóta sokat fogyott. Még nem 5-el kezdődik a súlya, de már majdnem. Sokkal vékonyabb, bár én azelőtt is csinosnak láttam. Szóval neki a 70 felett valamivel, már a "borzalom" kategória volt, nekem meg jelenleg az "álomsúlyom".
Tavaly amikor belekezdtem, eszembe se jutott volna, hogy akár 7-el is kezdődhet valaha is a súlyom, de most úgy gondolom, hogy talán jövő húsvétra még az is meglehet, hogy elérem a 70-75 kilót. Nem igyekszem, az eddigi súlyvesztés is havi 1.5-2 kiló volt, néha hosszabb ideig történő stagnálással. 10-15 kiló 7,5 hónap alatt még akár sikerülhet is. De ha 85 kiló maradok, már az is szuper! Szóval ami nekem az álomkategória, az másnak a "borzalom". És ez így van jól, mindenkinek magához kell mérnie magát, nem másokhoz. Ezért is gondolom, hogy én már akkor sem szeretnék 50-60 kilós lenni, ha az álomsúlyomat elérném. Már a jelenlegi súlyom is álomkategória a számomra, főleg ha a tavaly áprilishoz viszonyítom. A doktornő is azt mondta a múlt héten, mikor kontrollon voltam nála, hogy ha itt megáll a fogyás, már az is szuper eredmény, ne a súlyt nézzem, hanem azt, hogy 30 kilót sikerült fogyni. És igaza van. Ő egyébként azt mondta, hogy max. 5 kiló fogyás még jó lenne, ha megy, de ha nem, akkor a súlytartás a cél. Én elfogadom amit mond, de azért még ott lehet a fejembe, hogy jövő húsvétra... :) Ugye? Igazam van? Nem? De!
Aztán más téma:
Már régen írtam a piacon talált kincsekről. Minden hétvégén kimegyek ha tehetem, és már nem csak a lányom, de a barátja is rákapott a dolog ízére. Az utolsó "nagyot kaszáltam" kincsszerzéseim a következők: sikerült vennem egy férfi parfümöt. Nem ismeretem a márkát, még soha nem láttam ilyet, csak mikor megszagoltam, nagyon tetszett az illata. Gondoltam ha 1000-1500 forintért odaadják, akkor elviszem, jó lesz a férjemnek. Gondoltam no name, szóval nem lehet túl drága. Megkérdeztem, 500 Ft-ra mondták, így még alkudni se volt képem belőle. Aztán mikor hazaértem, akkor rákerestem a neten.
M I C S O D A ??? Hogy mennyibe kerül? Több, mint 144.000 Ft??? Van ilyen is, hogy ennyibe kerül egy parfüm? Na ne... Tényleg nagyon kellemes, elegáns illata van, de naaaa... Így történt, hogy végül nem a férjem kapta meg, hanem a fiam :) A férjemnek jó a 20.000 Ft-os is, amit használ. 😂
Aztán pár hete meg a konyhába sikerült egy komódot vennem, már nagyon régóta kerestem az árba, színbe, méretbe megfelelőt, persze elsősorban nem az üzletben, mert ami ott tetszett, az kb. 120-140.000. Ft. körül kezdődött, ezért a Marketplacén keresgéltem inkább, de nem találtam megfelelőt, vagy ha volt ami jó lett volna, az az ország másik végén volt.
De ez, maga a tökély számomra. Fehér, magasfényű, még ledvilágítása is van, melyet ha akarok bekapcsolok, ha akarok nem. Pont elfér a konyhaablak alatt, és sok mindent el tudok benne rejteni. Az ajtók pedig csapódásmentesek, ha behajtom, akkor szép lassan behúzza magát. A panel lakások konyhái és a bennük lévő tárolószekrényekbe nyilván nem túl sok minden fér el, de hát egyre több gép, edény, tányér, pohár, stb. van, ezeket nyilván valahová tenni kell. Valójában nem is ilyeneket néztem, sokkal egyszerűbbet, de hát ha ilyet talál az ember a piacon...
Amikor megláttam, csak körbejártam, láttam, hogy nincs megsérülve, megvan az összes polca, így hát igazából meg se mertem kérdezni, hogy mennyibe kerül. De az eladó amint látta, hogy érdekel, kérdés nélkül mondott egy árat. Egy olyan árat, hogy ha nem is tudtam volna hova tenni, akkor is megvettem volna, mert jó lett volna akár a lányomékhoz, vagy anyuhoz, vagy a fiamhoz, de ha csak megveszem és dupla áron meghirdetem, akkor is szerintem el tudtam volna adni. Szóval amint nézegettem, azt mondta az eladó: nagyon olcsón adom, ne hagyja itt! Majd hozzátette: 15.000. Ft.
Erre nem is tudtam mást mondani, csak azt, hogy ennyi pénzért még akkor sem hagyom itt, ha nem lesz jó oda, ahova szánom. Főleg, mivel láttam, hogy a közelben állók alig várják, hogy esetleg otthagyjam és lecsaphassanak rá. De nem adtam meg ezt a lehetőséget, azonnal fizettem és megbeszéltem vele, hogy majd később szerzek valakit aki elszállítja. Pont szerencsém volt, mert a lányom kint árult a piacon (a barátja meg nézelődött, vásárolgatott) és két kocsival voltak. Az én autómba nem fért volna be, meg a lányoméba se, de a barátjának szép nagy autója van, abba épphogy, de befért. Mikor mondtam, hogy vettem egy komódot, a barátja is mondta, hogy Ő is nézte, de nem merte megkérdezni az árát, mert biztos drága... :) El se akarta hinni, hogy ilyen olcsón adták.
Ezek voltak a legjobb fogások, de azért sok apróságot is ki szoktam fogni aminek nem az ára a lényeg, hanem az, hogy tetszik és kényelmes, mint pl. ez a retro jeans cipő magamnak 300 Ft-ért. Persze amikor megveszem, akkor nem így néz ki, de kitakarítom, kimosom, stb. és máris az egyik kedvencem. Zoknit nem adnak ennyiért...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése