Feszkó és tehetetlenség

Nos ismét az van, hogy az élet nem csak játék és mese... 

Most egy kis feszkó van a családba, melynek fő forrása a vak nagybácsi. Egyedül van, soha nem házasodott, gyermeke nem született. 5-en voltak testvérek, de két testvére van, akire számíthat, ebből egyik anyu, illetve anyu részéről még az öcsémre és rám (valamint a férjemre és a lányomra is). Egy rossz szava se lehet, mert bármit kitalál, mindig megoldja neki valaki. Ami gond szokott lenni, hogy nem megkér bárkit is, hanem úgy adja elő az óhaját (követeli), mintha azt kötelező lenne azonnal megoldani annak, akinek éppen mondja. Volt már ebből gond korábban többször is. Most pl. a széldeszkát kellett kicserélni a házán és ezzel együtt valamennyi cseréplécet és cserepet is. A férjem szerzett olyan cserepet, ami a tetőn volt (régi fajta, szóval már nem kapható). Ingyen szerezte, egy köszönömöt se kapott érte, de nem is várta el. Ács nem válallta a munkát, egyrészt mert kis munka, másrészt mert bajolós és a tetőt nem szakember csinálta korábban, szóval olyan, hogy ahhoz  szakember nem nyúl. Ezért végül a férjem rábólintott, hogy OK, akkor majd Ő megcsinálja, csak kell neki segítség, hogy ne egyedül szaladgáljon le-fel a tetőre. Két hétvégéje ment rá, de kész lett. A segítők ki lettek fizetve, de aztán jött a feszkó, mert mivel nem lecserélve lett a tető, csak javítva, így a korábban is fellelhető hibák megmaradtak, és ilyeneket kapott a férjem: hogy minek válallta el, ha nem tudja megcsinálni. MI van? Nem elvállalta, ingyen csinálta szivességből és amit csinált, az jó. Persze nem az egész tetőt cserélte le, csak ami meg lett beszélve. És mindez onnan jött, hogy a nagybácsi beszél ennek is meg annak is ezt meg azt, de legfőképp olyan dolgokat, hogy összeugrasztja az embereket, mert nem feltétlen a valóságot mondja, hanem azt, amit Ő képzel. Az egyik testvére aki ott lakik a szomszédba és szinte napi szinten ilyen-olyan dolog miatt ugrasztja, arra pl. azt fogta rá, hogy ellopott tőle építőanyagokat. Nos a valóság az, hogy Ő adta oda neki, hogy vigye nyugodtan, ha tudja mire használni, mert neki már nincs rá szüksége. De mégis most azt mondja, hogy csak azért adta oda, hogy ha kell akkor visszaadja... Ebből is balhé lett. 

Anyunál is bent szokott lakni hetekig a vak nagybátyám, főleg amikor olyan az idő, hogy nem szeretnék, hogy egyedül legyen a hobbin. Olyankor anyut is mindig kiakasztja, hülyeségeket beszél, vádaskodik, stb. 

Én meg most kezdem összerakni, (bár már korábban volt rá gyanú, de mindenki csak legyintett), hogy a vak nagybácsi szerintem egyre súlyosabb pszichés problémákkal küzd. A történtek után úgy gondolom, hogy valószínűleg téveszméi vannak, nem valós dolgokat valóságnak képzel és ezeket mondja el annak akivel beszél, ebből vannak aztán később feszkók, hogy dehát azt mondta, hogy (pedig dehogy). Aztán a másik amivel senki se foglalkozik, hogy folyamatosan hangosan beszél magába. De én figyeltem és inkább úgy jellemezném, hogy mintha párbeszédeket folytatna, persze nagyon sokszor ez inkább veszekedésnek hangzik és csúnya szavak hagyják el a száját. Mások azt mondják, hogy biztos csak azért mert vak, és így szórakoztatja magát, szerintem meg elképzelhető, hogy hanghallásai vannak és a hangokkal beszél. Néha dühkitörései vannak és tök agresszív, most is az volt, mikor a testvére és a férjem ott volt nála, és előadta, hogy a testvére ellopta az építőanyagokat. Nyilván a testvér kikérte magának, és annyit mondott, hogy OK, akkor innentől kezdve ne is keresse, ne telefonálgasson neki, hogy menjen ezért vagy azért, mert nem fog hozzá átmenni, kérjen meg mást, hogy bevásároljon neki, meg segítsen a kerti munkákba, meg ebbe-abba, mert neki nincs szüksége arra, hogy tolvajnak nevezzék. Ekkor a vak nagybácsinál jött a dühkitörés, majd elkezte a falat ütni ököllel, tök agresszíven. Majd ezt követően teátrálisan azt mondta, hogy neki elege van, mert "kisemmizték, nincs már neki semmilye, és öngyilkos lesz és inkább kimegy a vasútra". El is indult vakon a vasút felé... Nyilván a férjem nem hagyta, bárhogy is bántotta szavakkal a férjemet a nagybácsi, megfogta a karját és a ház sarkától visszakisérte a házba. A férjem valójában bármit is mond vagy bárhogy is viselkedik vele a nagybátyám, sajnálja őt és segíti. Aztán itthon átbeszéltük, hogy nincs kisemmizve, csupán annyi történt, hogy az ő kérésére már nem otthon van a szekrénybe a ruhák között a pénze, hanem az öcsémet megkérte és ő elintézte, hogy számlán legyen, ráadásul euróba, mert a nagybácsi akarta így. A bankkártya is a  vak nagybátyámnál van. Valóban van egy társkártya, de ezt is ő akarta így, hiszen együtt voltak bent a bankba, és Ő kérte, "mert Ő nem tud bármikor levenni pénzt, vakon". Szóval a társkártya is csak azért van, hogy amikor eltalálja, hogy most ez vagy az kéne, akkor az öcsém ugrik és visz neki annyit, amennyit kér. Amúgy az öcsémet és anyut is naponta hívogatja mindenféle dolog miatt, főleg olyanokért amit telefonon, távolról nem lehet megoldani. 

Most mikor a teátrális veszekedés és öngyilkossággal fenyegetőzés volt, akkor ezt elmondtuk anyunak és az öcsémnek is. Ők úgy reagálnak, hogy szegény eddig is ilyen volt... És még majdnem a másik testvér meg a férjem lett a hibás. Szóval a család továbbra is neki asszisztál, én meg egyre inkább aggódok. Szerintem pszichiátriai eset, skizofrén és kezelésre lenne szüksége, de tiltakozik az orvos ellen, de még az ellen is, hogy bármi gyógyszert kapjon, egyáltalán nincs betegségbelátása. "Nem vagyok én bolond!" mindig ezt mondja. Valóban, szerintem se bolond, hanem pszichés beteg, skizofrén. 

Félek, hogy kezelés nélkül egyre rosszabb lesz a helyzet. Félek, hogy amikor majd anyunál lesz, a rossz idő beálltával hetekig, hónapokig, nehogy bántsa anyut (hiszen láttam már több leletet is, ahol a hangok azt mondák, hogy ...), vagy nehogy annyira kiakassza, hogy anyu szenvedje azt meg. A munkám során naponta találkozom pszichiátriai betegekkel, azok leleteivel, és bizony sok hasonlóságot látok, és ez elég ilyesztő. Persze nem vagyok orvos, de nem hagyja hogy orvoshoz vigyük, hallani se akar róla. De amit produkál, pl. hirtelen hangulatváltozások, jellemzően depresszív hangulat, szerintem hallási halucinációi is vannak, és valójában nem magában beszél hangosan, szinte folyamatosan órákig, hanem a hangokkal beszél. Szerintem Ő valósnak gondolja a hangokat és valósnak érzékeli azokat a dolgokat is amiket mond, pedig vélhetően nem az ugye. Olyan dolgokat képzel, amiket ő elhisz és valósnak tart. (Pl. kisemmizték, semmilye sincs, - pedig mindene megvan ami volt eddig, háza, pénze, stb. csak a kérésének megfelelően nem a szekrénybe, hanem számlán.) Ilyenkor ha valaki vitába száll vele, akkor jön a dühkitörés, kiabálás, öngyilkossággal fenyegetőzés. De jellemző rá az is, hogy az érzelmeket tévesen mutatja ki, pl. gyakran elsírja magát, amikor egyébként örülnie kellene, és van, hogy nevetgél, amikor épp nem kellene (téves érzelemkimutatás). 

Szóval valahogy rá kellene venni a családot, hogy vegyék komolyan a dolgot. Itt nem arról van szó, hogy szegény vak lett és nem tudja ezt elfogadni még sok-sok év után se, hanem szerintem szakorvoshoz kellene valahogy eljuttatni. De a család továbbra is csak azt mondogatja, hogy eddig is ilyen volt, meg nem akar orvoshoz menni, meg nem lehet kényszeríteni... 

Szomorú... Olyan tehetetlennek érzem magam. De azért hétvégén mindezt szépen átbeszélem anyuval. Nem hiszem, hogy bármit is változtat a dolgon, de hátha elkezd ezen gondolkodni, hogy tényleg, lehet igaza van a lányomnak... Aztán ha anyu mondja ezt az öcsémnek, akkor Ő is hátha jobban átgondolja, mert nem hiszem, hogy az idő múlásával jobb lesz a helyzet és el kell(ene) azon is gondolkodni, hogy mi lesz akkor ha tarthatatlanná válik esetleg ez az állapot. Egyedül mégse maradhat vakon (és ilyen pszichés betegen), de azt se lehet szerintem elvárni, hogy valaki feláldozza magát egy vélhetően skizofrén embernek a nap 24 órájában.