Összevissza, mindenféle

Régen írtam, mert valójában nem volt semmi kardinális kérdés. 

Voltam szabadságon, nem feltétlen akkor amikor akartam, mert figyelembe vettem a kolléganőm teljesítőképességét, a statisztika miatti havi zárást, stb. Szóval nem hétfőtől-péntenkig mentem szabadságra, mint ahogy eredetileg terveztem, hanem csütörtöktől következő hét szerdáig. Nem volt jó ötlet. Legközelebb lesz, ami lesz hétfőtől péntekig megyek. Az úgy egybe a hétvégékkel mégiscsak 9 nap, így meg csak 7 nap volt. 

Semmi különöset nem csináltam a szabadság alatt, ügyintéztem, pihengettem, edzettem, vásárolgattam, elkísértem a lányomat hétfőn beszerző körútra... Hmmm Valójában a turi általában szórakoztat, de akkor mikor már a negyedik vagy ötödik helyre mentünk, ráadásul nem csak itt városon belül, hanem más városba is, már nem volt annyira mókás. Sőt! Inkább fárasztó. De így történt, hogy pl. a fiúknak nem én sütöttem a tortát, hanem vettem. Nagykőrösön is van egy beszerző helye a lányomnak és onnan csak pár percre van az a cukrászda, ahonnan a tavalyi ország torta származik. Szóval adta magát a dolog, hogy onnan legyen a torta. Általában szülinapomra a lányoméktól szoktam kapni ország tortát, de tavaly ez elmaradt, így meg legalább az is be lett pótolva, hogy ne maradjon már ki a 2022-es, Huncut Szilva Herceg torta. Nekem ízlett, de valami másra számítottam. Úgy emlékeztem, hogy volt már ami jobban ízlett nekem az előző években. Szóval nem rossz, nem rossz, de... A torta alapja egy lisztmentes, mogyorós dacquoise felvert karamellizált csokoládés fahéjropogóssal, melyet lágyan rétegez egy üde, könnyed és zamatos, pikánsan fűszerezett szilvás csokoládémousse, megbolondítva az egri borvidék kiváló családi pincészete által megalkotott classic vörösbor hangulatával, valamint a szintén vörösboros erdei áfonya-szilva zselé, így kényeztetve érzékeinket. A torta koronája a frissen szedett szilva ízét idéző gyümölcsös áthúzó. 

Aztán ha otthon voltam, akkor már egy selejtezést is megejtettem, hiszen szerencsére egy csomó ruhámat kifogytam, így elvittem magunkhoz anyukámat, és a selejtezés közben kiválogathatta, hogy mi az, amire igényt tart (mert jó rá) a többi meg ment zsákokba és elvittem egy adománygyűjtő konténerebe. Na az is. Ahová vittem, ott a konténerek pont a buszmegálló háta mögött vannak az egyik nagyáruháznál. Fogtam magam és bár tudom, hogy nem túl szabályosan, de beálltam a buszmegállóba kb. egy percre, amíg bedobtam a két zsák ruhát. Persze pont akkor jött valami biztonsági személyzetnek kinéző pasi, aki egyből szóvá tette, hogy "itt nem lehet parkolni, mert ez egy buszmegálló"! Érdekes, a mögém szintén kocsival beálló pasinak nem szólt egy szót se... Na mindegy, én azért csak visszaszóltam, hogy annyira azért nem vagyok szőke, hogy a szinte tök üres parkolóba ne tudnék beállni, csupán a két zsák ruhát dobom be a gyűjtőkonténerbe és már itt se vagyok... Ha már volt valaki olyan okos, hogy pont ide helyezte a konténereket...

A lányomnak egyébként a június volt az első teljes hónapja vállalkozóként. Küzd a dologgal, mert azért vannak olyan kérdések, melyeket a könyvelője se tud megválaszolni, sőt a könyvelő is hiába kért állásfoglalást, neki se válaszolták meg a konkrét kérdést. Ideges volt, hogy sikerül-e megfelelő bevételt összehoznia, így, hogy a bevételből már fizetni kell mindenfélét, vagy kell valami részmunkaidős állást keresnie? Nos ebbe a hónapba nem kellett, még úgy se, hogy egy hétig odavoltak nyaralni, és akkor ugye az egy hét kiesést jelent. Mert a vállalkozás csak akkor működik, ha csinálja, nála nincs fizetett szabadság... 

A férjem és a fiam a múlt héten ünnepelte a szülinapját, egy évvel öregebbek lettek. A férjem egy drága márkás órát kapott, a fiam nézte ki és vette meg. Úgy volt, hogy a lányommal közösen dobják össze az árát, de én is beszálltam, szóval hármunktól kapta. A fiam meg "élményt kap", vagyis a barátaival Erdélybe mennek egy hétre és ahhoz kapta meg azt a pénzt, ami fedezi a kiadásait. Kérdeztem tőle, hogy ez jó ajándék-e, vagy szeretne inkább valami meglepetést? Egyértelműen azt mondta, hogy a ennek örülne a legjobban. Bár most épp lebetegedett, de mire indulnak, remélem egy kis megfázás se lesz. Most elég mély a hangja és már az orra is folyik. Úgy kezdődött, hogy gondolom elszégyellte magát, hogy az anyja kétnaponta megy a konditerembe edzeni, Ő meg fiatalember létére otthon tesped, és már a farmerjai is mintha "összementek volna". Szóval pár kiló valószínűleg felszaladt rá, de nem vészes, így is jó kiállású, csak na! Szóval vett kondibérletet, és azokon a napokon amikor nem dolgozik, megy edzeni. Így történt, hogy kimelegedve, leizzadva ivott egy jéghideg valamit, amitől megfájdult a torka. De a légkondi is lehet, hogy ludas volt a dologba. Mindenesetre megfájdult a torka, és ilyenkor szokott az következni, hogy elmegy a hangja napokra. De most időben kezdte a tantum verdét használni, így csak elmélyült a hangja, de nem ment el. Ez most azért ilyen fontos, mert elég sokat kell dolgoznia, nem lenne szerencsés táppénzre mennie, hogy hónap végén utazni tudjon. 

A férjem jól van, Ő is sokat dolgozik, ha szabad a hétvégéje, akkor is mindig van valami, így szinte soha nem pihen. Most hétvégén pl. a "nászasszonynak" vágta össze a fát, de már felmérte a vak nagybátyámnál is a munkát, ott a tetőn kell kisebb javításokat végezni, meg nyílászárókat kell majd cserélni... Én már próbáltam mondani neki, hogy hétvégente fogjuk magunkat és menjünk el valamerre strandolni vagy kirándulni, de nem hozta lázba a lehetőség. Azt mondta, hogy megőrül attól, hogy egész nap feküdjön a víz partján, de attól is, hogy kirándulgasson, megy ő egész héten eleget... Neki az aktív semmittevés a pihenés, vagy az, ha a barátaival megihat egy sört miközben beszélgetnek. Most egyébként boldog, mert kapott egy sms-t, hogy nyert egy kisebb összeget. Az történt, hogy a lottózóba rábeszélte az eladó, hogy ha úgyis minden héten ad fel lottót, akkor legyen játékoskártyája, vagy mi. És azok között akiknek van, sorsolnak hetente pénznyereményt. Szóval nyert. 

Jaa, a lányom barátja múlthét előtt pénteken elment egy túlélőtúrára (honvédség) teljes menetfelszerelés, 75 km délutáni indulással, éjszaka a hegyekbe át az erdőkön, stb.. Nos azt mondta, hogy a táv első felével még nem is volt baj, a gond ott kezdődött, mikor elkezdett szakadni az eső. És valóban, csak azon az egy napon volt olyan idő, mikor az ember még a kutyát se engedi ki szívesen. Ők meg az erdőbe, éjszaka, szakadó esőbe, villámlás és égdörgés közepette.... A baj szerinte az volt, hogy elkezdett átázni a bakancs. Onnantól kezdve feltörte a lábát, ami tiszta hólyag lett, az utolsó órákat már szinte vánszorogva tette meg. De szombaton délelőtt célbe ért. Azt mondta, hogy a lehető legrosszabb péntek esti elfoglaltság volt, nem ajánlja senkinek! :) 

Velem minden rendben, most a héten a kolléganő van szabadságon, így egyedül csinálom az Ő részét is. Nem szakadok meg a munkába. Múlt héten megkaptuk a fizetésemelésről szóló értesítést is, szóval minden rendben. A munkaügyis csajokkal is voltunk pár hete bulizni. Szuper jó volt! Bowlingoztunk meg ilyenek, pedig én nem igazán tudok, de a társaság mindenért kárpótolt. 

Szóval elvileg mindin OK, de azért az elmúlt hétvégén volt egy kis fennforgás, mert a lányomék a férjemmel mentek ugye fát vágni, de a kutyájuk reggelre lebetegedett. Nem merték otthon hagyni, de magukkal se akarták oda vinni, így "rámsózták". Igazából nem bántam, csak mérhetetlenül sajnáltam szegény jószágot. A közérzete biztos rossz volt, mert az ágyra se ugrott fel, a kedvenc jutifalatját se fogadta el, sőt még a banánból se kért. A szeme alatt hatalmas duzzanat volt, a szeme véres, kedvetlen volt, nagyon enervált. A lányom azt mondta, hogy utána olvasott és szerinte a foga lehet begyulladva, mert a neten azt írják, hogy a szem alatti duzzanat, meg az, hogy nem eszik, erre utalhat. Azt mondta, hogy amint tudják elviszik majd állatorvoshoz, mert ugye aznap Semmelweis nap volt, és elvileg minden eü. ellátó hely zárva volt. Sajnáltam nagyon szegény párát. Én is rágugliztam és valóban valószínű volt a fogágy gyulladás, de azt is olvastam, hogy lehet akár tályog is, és ha a fertőzés szétterjed a szervezetben, az komoly probléma lehet. Kissé megijedtem és próbáltam valami megoldást találni. Eszembe jutott, hogy pár száz méterre tőlünk van egy állatpatika. Úgyis le kellett vinni a kutyust sétálni, gondoltam arra megyünk és bepróbálkozom, hogy hátha adnak valami gyulladáscsökkentő-fájdalomcsillapítót a kutyának recept nélkül. Sok reményt nem fűztem hozzá, de úgy voltam vele, hogy legfeljebb elzavarnak. Eszembe se jutott, hogy Semmelweis nap, szóval nincs nyitva az se. Még jó, hogy nem jutott eszembe, mert akkor nem arra mentünk volna. Szóval nyitva volt. Gyógyszert persze nem adtak, de pont ott volt az állatorvos, mert az állatpatika egybe van az állatorvosi rendelővel. A doki felajánlotta, hogy ha gondolom megvizsgálja Riley-t. Persze egyből lecsaptam a lehetőségre, pont jókor mentünk, mert csupán 10-12-ig van csak ott az orvos. Elmondtam, hogy mit mondott a lányom, hogy vélhetően a foga... Megvizsgálta és azt mondta, hogy semmi baja a fogának. Szerinte valószínűbb, hogy megcsíphette valami (darázs, méhecske, stb.) és attól dagadt be a szeme alatt. Még az is lehet, hogy nem kívül csípte meg, hanem belül a száját és azért nem eszik. Azt ajánlotta, hogy adjak algopyrint a kutyának, ha van otthon. Basszus, nincs otthon...! Felajánlotta, hogy ha gondolom, akkor injekcióba tud neki adni antihisztamint, antibiotikumot és algopyrint is. Persze-persze. Örültem neki és éltem is a lehetőséggel! Nagyon örültem egészen addig, amíg le nem kellett fogni a kutyát. Nagyon jámbor jószág, de a doki mondta, hogy az algopyrin csípni fogja... És valóban az első injekciót amint megkapta, már nem az a cuki kis jámbor kutyus volt. Megőrült, meg akarta harapni a dokit, és minden módon tiltakozott a szuri ellen. Én meg nem bírom az ilyet, eszembe jutott, hogy a gyerekeket se bírtam könnycsepp nélkül lefogni mikor kicsik voltak és szurit kaptak. A doki persze profi volt, szóval egy pillanat alatt bekötötte a kutya száját, de a kutya mindenáron le akarta a kötést szedni és elég közel is volt hozzá, hogy sikerüljön neki. Nem kis erőfeszítésembe került, hogy megakadályozzam. Sec perc alatt megvolt az összes szuri és le is vette rögtön a "szájzárat" a kutyáról. Én meg kissé elbizonytalanodtam, hogy ez jó ötlet-e, mert azt hittem, hogy abba a pillanatba harapni fog. De nem. Amikor kész voltunk a doki felvette a kutya és a gazdi adatait, kifizettem a vizsgálat és az injekciók árát, de alig tudtam odaadni a pénzt, úgy remegett a kezem. Nem bírom én az ilyet. A gyerekeimnél is ez volt, mikor kicsik voltak. Mondtam is a dokinak, hogy a kutya már lehet, hogy jobban van, de mostmár nekem kéne valami nyugtató (és mutattam neki, hogy mennyire remeg a kezem). Erre a doki: semmi akadálya, feküdjön fel az asztalra :) :) :) Persze csak viccelt :)

Amint kiértünk az orvostól hívtam egyből a lányom. Végig se gondoltam, hogy az előtt kellett volna felhívni, mielőtt bármi is történik a kutyával. Jó, mondjuk ha altatni kellett volna foghúzás miatt, akkor nyilván felhívtam volna előtte, de így csak utólag hívtam. Persze még mindig a történtek hatása alatt voltam így eszembe se jutott, hogy csatlakoztatva van a füles a telóhoz, így hiába hívtam, nem hallottuk egymást, mert a füles otthon volt. Visszahívott, de megint nem hallottam, így kinyomtam. Aztán végre eljutott az agyamig, hogy mi is lehet az oka annak, hogy nem hallom. Bontottam a bluetotth kapcsolatot a fülessel és hívtam megint. Ez csak 1-2 perc lehetett, de teljes stresszbe voltak, mert azt gondolták, hogy azért telefonálok, mert valami baj van. Nagyon megnyugodtak és hálásak voltak, mikor elmondtam, hogy szerencsésen orvosi ellátáshoz jutott a kutyus, pedig csak az állatpatikába indultam bepróbálkozni... 

Nem sokkal később a kutyus is jobban lett, bár a duzzanak nem húzódott még vissza, de mikor elkezdtem neki egy kis levest főzni (imádja a leves levét, még a tápjánál is jobban), akkor már jött és kunyerált egy kis répát. Mire a gazdiék hazaértek délután már egész jól volt, és a jutifalatot is elfogadta. 

Másnapra pedig tényleg kutya baja se volt. 

Szerencsére :)