Nem írtam, mert nem igazán történt semmi...

Uncsinak tűnik, de tényleg így van. Szinte semmi említésre méltó dolog nem történt az elmúlt hetekbe. A munkahelyen nem kell megszakadni, általában már dél körül, vagy még korábban végzek a munkámmal, mondjuk addig csinálom ezerrel, hogy délutánra ne maradjon. Lehetne persze úgy is, hogy délelőtt csak az interjúkat készítem el, aztán délután megírom a szakvéleményeket és akkor kitöltené a munkaidőmet, de nekem sokkal jobb, ha rögtön írom, mikor még itt az ügyfél. Akkor még a személyes benyomásom is friss, délután már nem biztos, hogy emlékeznék az apró nüanszokra. Szóval délelőtt húzósabb, délután lazítósabb a dolog. Ennek köszönhetően, vagyis annak, hogy általában időben végzek a munkámmal, így másnaponta elmegyek edzeni. Mivel nem mindig tudok elindulni fél 12-kor, és azért még az odautat, az át- és visszaöltözést valamint a visszaérést a munkahelyre is bele kell számolni, így azért valamivel rövidebb a program, mintha munkaidő után mennék, de talán így még nagyobb erőbedobással, kevesebb pihenővel nyomom és azért az eredmény se marad el. A legnagyobb nehézség egyébként ebben a déli időszakban parkolót találni a városközpontba, mikor visszaérek a munkahelyemre. Biciklivel könyebb lenne, de akkor meg ugye látványos lenne, hogy délbe nagy edzőcuccal megyek, így meg csak a kis kézitáskám van nálam, mert a kocsi csomagtartójába ott a sporttáska. Így senkinek se tűnik fel. A kolléganőm tud róla egyedül, hogy hoszabb az ebédidőm ezeken a napokon. Ha bármi történés lenne, akkor azonnal tud szólni, írni és én meg már száguldok is vissza, ha kell. De eddig nem kellett. Amúgy lassan lejár a 3 hónapos kondibérletem, május 15-ig érvényes. Már nyafogtam otthon a férjemnek, hogy "le fog jáááááááárniiiii...", de azt mondta, hogy OK, akkor majd kapok másikat. Úgy tűnik, hogy Ő is meg van elégedve a hozzáállásommal és a változással is. Február közepe óta, vagyis mióta a kondibérletet kaptam, újabb 7 kilót sikerült ledolgoznom. (Monjuk bőven van miből :D) A közel egy év alatt (tavaly április óta) ledobott kilók száma pedig túlmutat azon, amit bármikor is reméltem volna. Mivel elmúltam már 50 éves, így nyilván a fogyás nem előnyös, az arcomat és a bőröm textúráját illetően, de én azt a döntést hoztam, hogy inkább rondább legyek, de ha lehet, akkor inkább egészségesebb (ez jobb alternatíva, mint a ronda és még beteg is). Az, hogy már nem kell vérnyomáscsökkentő, szuper dolog. Az, hogy 200-ról 150-re lehetett csökkenteni a gyógyszeremet, szintén szuper. Az, hogy lassan a pulzuscsökkentőt is elhagyhatom, fenomenális. 

Ehhez kapcsolódóan megmutatnám az "új" futócipőmet. (Saját videó, bocs a minőségért.)

Na persze csak nekem új, mert egyébként a piacon vettem. Megmondom őszintén nem is volt rá szükségem. De megláttam és amikor megkérdeztem, hogy mennyiért adják, akkor egyszerűen már nem tudtam letenni. 500 Ft. volt. Gondoltam, majd odaadom a lányomnak és eladja jó pénzért, de végül úgy alakult, hogy amikor felpróbáltam és mentem benne, akkor már nem is akartam levenni. Imádtam/imádom! Pedig az adidas nem az én márkám, de ez valami szuper. Először az volt furcsa, hogy kerestem benne a méretet, de nem találtam, csak annyit, hogy M-es méret. Nahát! Ilyet még nem láttam cipőnél. Aztán otthon rákerestem. Akkor derült ki, hogy ezt a cipőt már nem lehet kapni, ám amikor forgalmazták akkor 140 USA dollár volt. Az mai árfolyamon számolva kb. 47.000. Ft. Azt kell mondanom, hogy megéri az árát, bár nyilván én soha nem adtam volna érte ennyi pénzt! De így, hogy 500 Ft-ért jutottam hozzá, így aztán minden fillért megér:). Négy irányban sztreccs hálós felsőrésze van, légáteresztő. Három méretben gyártották S, M és L. Vagyis ezért nem találtam benne méretet. A négy irányba sztreccshálós felsőrésznek köszönhetően jó pl. 38, de akár 40-es lábra is. Az anyagának köszönhetően felveszi a láb  alakját, igazából olyan, mint egy zokni, csak ennek talpa is van, nem is akármilyen. Ez számomra eléggé értelmezhetetlen, hogy miként lehetséges, hogy több méretre is jó ugyanaz a cipő, de tényleg nagyon jó és kényelmes (könnyű és szinte olyan, mintha nem is lenne rajtam cipő), a talp pont ott támaszt alá ahol kell (az is felveszi a talp boltozatának alakját). A futógépen is kirpóbáltam és azt hiszem megvan az új futócipő szerelmem, a régi mehet talonba. 

Ennek fényében még inkább nem értem, hogy miért, de vettem még egy futócipőt a piacon. Nem mintha szükségem lett volna rá, de az a márka amit szeretek és a színe is tetszett, az áráról nem is beszélve. Under Armour márka és csak 1500 Ft. volt. A talpa sincs megkopva, egyáltalán nem használták. Ha akartam volna, odaadták volna 1000 Ft-ért is, de olyan csóró eladók árulták, hogy még majdnem mondtam nekik, hogy ez nagyon kevés amit a cipőért kérnek. Jó, mondjuk vélhetően nem ismerik a márkát, kevesen ismerik, pedig USA márka, és jó!

Aztán van még szuper sportmelltartóm is (ezt tegnap a déli edzésnél sikerült is elhagynom, szóval munka után mikor ki akartam mosni, akkor jöttem rá, hogy hoppá, valószínűleg ott maradt az öltözőbe, indulhattam vissza érte...). Korábban nem is gondoltam, hogy mennyire fontos, egészen addig, amíg meg nem láttam magam egy videón, ahogy futok. Akkor jöttem rá, hogy bizony nagy szükségem van egy minőségi, és erősen tartó sportmelltartóra. Ez pedig úgy történt, hogy egyik alkalommal mikor egyedül voltam a kardió részlegen, a futógépre tettem a telefonom és kb. mellmagasságból felvettem ahogy (futok) kocogok a gépen. És bizony amikor visszanéztem, akkor láttam, amit addig nem is éreztem, hogy a melleim bizony-bizony fel-le mozognak a korábbi spormelltartóval együtt, a futásnak megfelelő ütembe. 

Ez viszont bár nem olcsó darab - Craft motion - (kicsit 20.000 Ft. felett van az ára), de úgy tart, hogy nincs "kilengés", viszont közben kényelmes is. Bármilyen közepes vagy nagy intenzitású spottevékenységhez alkalmas. Állítható több helyen is a pántja, kivehető vékony szivacsbetét is van benne, de annak ellenére, hogy úgy néz ki, mint egy páncél, közben meg tök kényelmes és rugalmas viselet. És ami a lényeg, a mellem meg se mozdul, mintha nem is lenne. 

Vannak amúgy márkás és színes edzőcuccaim is, de én általában egy szürke (Pepco-ban vásárolt) polóba és egy (Under Armour), naciba nyomulok. Szóval beleolvadok a környezetbe, nem hívom fel magamra a figyelmet. 

Hétvégén, amikor jobban ráérek és nem kell az órát figyelni, a súlyzós edzés után általában több időt töltök a kardió részen, mint hét közbe, mikor sietnem kell. Múlt hétvégén pl. egy órát töltöttem a futógépen, a lábedzés után, ahol 15 kört mentem (vagyis 6 kilométert) 12,5 dőlésszögű emelkedőn, valamivel több, mint 5-ös gyorsasággal. Ez az emelkedős gyors séta nagyon jól égeti a kalóriát. Szakad rólam a víz, és majdnem végig cardió zónába tudok lenni. Így sikerült egy óra alatt, több, mint 1000 kalóriát elégetni. A hajamból is csöpögött a víz...

Imádom, hogy rátaláltam erre a lehetőségre, hogy napközbe is meg tudom oldani az edzést, bár hétvégén azért csak jobb, hogy nem kell időkontroll alatt edzeni.