Ma nőnap van. De én valahogy ezt kicsit másképp élem meg. Valamit helyre kellene billenteni a fejembe biztos. Szóval mikor jönnek itt egy szál virággal, vagy bármivel, hogy "nőnap" alkalmából, akkor a legszívesebben azt mondanám, hogy bárcsak ne lenne nőnap, hanem helyette mondjuk teljesülnének azok amiért most nőnap van. Hiszen miért is ezen a napon ünnepeljük a nőket? Nos elárulom, hogy azért, mert 1857-ben ezen a napon New Yorkban mintegy negyvenezer munkásnő kezdett sztrájkba pl. az egyenlő bérezésért, hogy ugyanazon munkáért ugyanazt a bért kapja meg a nő is, mint a férfi. Nos azt hiszem, hogy ezt a mai napig sem sikerült elérni, helyette kaptunk egy nőnapot.
Na mindegy! Én már két napja felhívtam a férjem figyelmét, hogy eszébe ne jusson virágot vagy csokit venni!
Persze aki nőnap alkalmából virágot hozott, vagy megköszöntött, azoknak megköszöntem, mégse vagyok én annyira büdös bunkó!
De azért sajátos módon mégiscsak sikerült megünnepelnem ezt a napot, bár ez így lett volna akkor is, ha nem nőnap van.
Az van, hogy a főnök Teneriffén nyaral (mint minden évben ilyenkor), és mivel az orvoskollégáknak a mai napon továbbképzésük van, így nincs ma betegberendelés. Tehát nincs munka se. Ebből az alkalomból az egyik kolléganővel megbeszéltem, hogy ma egy kicsit több ebédszünetet tartanék, de ha keres valaki vagy bármi történés van, akkor csörögjön rám, és 10 percen belül itt vagyok.
Szóval fél 12-kor fogtam magam, és átmentem a konditerembe. Tök jó volt, kb. hatan voltunk összesen. Mondjuk mivel fél óra az ebédidő, így a napi 2 órás edzést összetömörítettem másfél órába. De minden megvolt, csak a végén a cardio lett 40 helyett 20 perc, és a súlyzó emelgetések között kicsit rövidebb szüneteket tartottam. Mivel nyomtam erőteljesen, így a lélegzetvételnyi rövid szünetekbe még inkább feltünő volt, hogy hiába vagyunk hatan, abból kb. négy folyamatosan a telefonját nyomkodja :) Na mindegy is. Lehet mindig kellene ilyen időkényszer, mert mintha most kicsit jobban érezném az utóhatást.
Már itt vagyok a munkahelyen, és a kutya se keresett. Ha bátrabb lettem volna, akkor letoltam volna úgy az edzést ahogy szoktam, de már ennek is nagyon örülök, mert így ma 2 órát nyertem. Nem este fél 7-kor fogok hazamenni, hanem munka után egyből.
A fiam meg túl van az első NAV ellenőrzésen. Tegnapelőtt voltak nála. Egyébként minden rendben volt, de azért csak leizzadt, mikor kicsapták elé az igazolványt és közölték, hogy akkor ez most egy próbavásárlás volt.
A lányomnál semmi extra, a párja megint oda volt síelni, most a barátaival ment a múlt héten, alig hogy az előző snowboardozásból hazaértek. Mondtam is, hogy honnan van ennyi szabadsága? De ott pl. a véradásért is kap 2 nap szabit. Brutál helyen voltak, azt mesélte, hogy volt olyan, amikor több órát gyalogoltak felfelé csupán azért, hogy kb. 5 perc alatt lecsússzanak. Volt amikor hóbarlangban aludtak és elég extrém körülmények is voltak. Mikor a lányom ezt elmesélte, akkor mondtam neki, hogy amit most mondok, azt ne mondja el a barátjának. "Úgy látom, hogy Norbi szeret veszélyesen élni. Tudod kislányom ilyenkor szokták azt mondani az ilyen fiatalembereknek, hogy: szeretsz veszélyen élni? Akkor nősülj meg!" A lányom hatalmasat kacagott rajta.
Nos aztán alig hogy hazaért, még szinte vissza se rázódott a munkába, tegnap már azt kérdezte a lányomtól: Hogy telt a napotok? Én futottam ma délelőtt a Margitszigeten Szalay-Bobrovniczky Kristóf miniszterrel meg Ruszin-Szendi Romulusz tábornok úrral egy szigetkört.
És tényleg ott fut:
Mindennek az apropója: a honvédség közelgő 175. évfordulójára emlékező kihívást Ruszin-Szendi Romulusz vezérkari főnök február 10-én tette közzé. Ennek értelmében az induló csapatoknak annyi kilométert kell megtenniük, ahány éves a Magyar Honvédség, tehát 175 km-t. Van aki lóháton, van aki evezve, a lányom barátja meg megkérdezte, hogy korizva is lehet, mert ugye Ő jéghokizik. Örültek neki, állítólag ma fotózzák ahogy siklik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése