Időpont kérése

Az van, hogy mióta kondiba járok, sokkal kevesebb időm van az otthoni teendőkre és a férjemmel is sokkal kevesebbet találkozunk. Ez nem is csoda, hiszen reggel 7-kor indulok a munkahelyemre, ahol délután fél 5-ig vagyok. A legoptimálisabb esetbe is délután 5 óra, mire hazaérek. De akkor nincs semmi közbe iktatva, úgy mint pl. bevásárlás, vagy egyéb. A héten úgy alakult, hogy minden nap csak késő este értem haza.

Hétfőn kondiba mentem, ez azt jelenti, hogy kb. fél 7-ig ott voltam (súlyok emelgetése, erősítés, majd 40-60 perc kardió). 

Keddre egy régi kolléganővel beszéltünk meg talit munka után. Vagyis hát hogy felmegyek hozzá, mert nem igazán az a kimozdulós fajta. Ő volt a korábbi kollégám a mostani előtt, de már régebben is dolgoztunk együtt máshol. Amikor elment, azt mondta, hogy majd összehozzuk, és továbbra is tartjuk a kapcsolatot. Rajtam ez nem múlt, hiszen én szívesen tartom bárkivel a kapcsolatot, szívesen talizok, pletyizek, stb. (majdnem bárkivel). Aztán csak nem taliztunk, de véletlen összefutottunk decemberbe. Akkor megint azt mondta, hogy ha a férje visszamegy Németországba, keresni fog és megbeszélünk egy talit. Türelmesen vártam, de csak nem hívott. Aztán összefutottam azzal a régi kolléganővel a postán, aki most vele dolgozik, és üzentem neki, hogy "ha visszament már a férje", akkor talizhatnánk. Így történt, hogy múlt héten (nem egészen csak ezért, sőt nem is ezért) felhívott és mellékesen megbeszéltünk most keddre egy talit. Munka után mentem hozzá, és egészen addig ott voltam amíg a fiamért el nem kellett indulnom a munkahelyére. Így kedden is csak este fél 9 körül értem haza. 

Aztán szerdán megint kondiba mentem munka után. Nem tudtam letolni az egész edzést végig, mert az öcsém telefonált, hogy kész a kocsim (szervíz, kerékcsere) és ha gondolom, akkor mehetnék is, mert még kb. fél óráig ott van a munkahelyén. Gyorsan leugrottam a futógépről és már mentem is a kocsiért. Így nem csináltam végig az aznapi edzésemet, mert  az 1 óra erősítésen már túl voltam, de a kardió rész csak 20 perc lett. Gondoltam nem baj, a kocsi jobban kell, mint a még fennmaradó 20-40 perc. Persze az öcsémmel is jól elbeszélgettem az időt, főleg, hogy a lányom kocsiját vittem cserébe az enyém elhozatalkor és írtam egy listát, hogy mit kellene még a nyári gumi felhelyezése mellé megcsinálnia :) Mikor mondtam neki, hogy hoztam egy listát, már akkor azt mondta: "ajjaj". De nem lett végül nagyon durva, mert "csak" olajcserét, a kulcs nélküli indítást lehetővé tevő kormány melletti műanyag izé javítását (azt hiszem nem ez a szakszerű megnevezése) és a sebváltógomb cseréjét kértem. Meg átbeszéltünk pár dolgot és megint sikerült későn hazaérnem. 

Aztán csütörtökön reggel úgy döntöttem, hogy mivel előző nap félbemaradt az edzés, így csütörtökön munka után is megyek a konditerembe. Ennek köszönhetően tegnap is sikerült 7 óra körül hazaérnem, gyorsan letusoltam, megittam a fehérje turmixomat és már mentem is a fiamért, hogy hazaszállítsam a munkahelyéről. Így tegnap is este fél 9 körül tudtunk csak a férjemmel néhány szót váltani. Megemlítettem neki, hogy "ugye milyen ügyes vagyok, hogy még csak csütörtök van, de én már 3-szor voltam kondiba a héten"? Azt modta, hogy valóban az vagyok, de esetleg mikorra tudnék neki időpontot adni, hogy legyen egy szabad délutánunk? 

Megnyugtattam, hogy hétvégén ha nem dolgozik, akkor akár a szombat és vasárnap délutánt is együtt tölthetjük, mert pénteken munka után a munkaügyis csajokkal ülünk be pletyizni, utána megyek megint a fiamért a munkahelyére, tehát a péntek délután se jó, szombat-vasárnap délelőtt meg ha nem esik, akkor piacra megyek, meg anyukámhoz és intézem a bevásárlást, egyebeket. De szombat vagy vasárnap délutánra kap időpontot, sőt Ő választhatja ki, hogy melyik délután legyen, mert valamelyik nap még elmegyek kondiba. De a lényeg, hogy két délután közül is választhat. Lehet, hogy ez a hosszú házasság titka? Nem nagyon van időnk összeveszni se :D