Csupa B avagy baj, búcsúzás, bánat, betegség és bizakodás

Ott hagytam abba előzőleg, hogy szerdán (nőnapon) ebédidőbe elmentem az ebédszünetemben és másfél órába sűrítettem a napi edzésemet. Nos azóta sajnos nem tudtam menni, péntekre teljesen beütött a betegség, melyet a munkahelyemen sikerült összeszednem, hiszen nincs fűtés, mivel a kazán elromlott, pénz az meg nincs a javítására. Szóval először csak a hangom lett olyan, mint Amanda Lear-nek, aztán sikerült belázasodnom és a hétvégét nagyon erős száraz köhögéssel töltöttem. 

Pedig olyan jól el volt tervezve: pénteken barátnős tali lett volna, miközben a férjem elutazik, szóval szombaton is azt csinálhattam volna amit akarok, na de így betegen... Ááááá. És a talit is le kellett mondanom az egészségi állapotam miatt. 

A férjem valóban elutazott a nagybátyához, mert mint kiderült nagyon beteg, sokkal jobban, mint gondoltuk. Hát ez is, de most komolyan. Már vagy egy, másfél éve beteg, hirtelen fogyott vagy 20 kilót, erőtlen lett, egyik szemére megvakult, több kórházba is megfordult ilyen-olyan tünetei miatt., de valahogy mindig csak az adott tüneteket próbálták "kezelni", míg előző héten be nem került a kórházba, mert olyan állapotba került, hogy mentőt kellett hozzá hívni. Ott derült ki, hogy tumor, sőt végstádium. Nem értem, most ezt tényleg nem vették észre eddig, vagy úgy voltak vele, hogy pl. a szemészeten nem foglalkoznak vele, mert nem a ő területük? Soha senki nem kért olyan vérvizsgálatot amiből ez kiderült volna? Vagy kértek és látták is, csak úgy gondolták ez nem az ő dolguk?

Most mikor bekerült a kórházba, elég gyorsan kiderült, hogy tüdőrák. És nem csak hogy tüdőrák, de már annyira a vége, hogy csak pár napja, hete van hátra. Neki nem mondták meg, hanem a feleségének aki a gyerekeivel úgy döntött, hogy hazaviszik és azt mondják neki, hogy tüdőembóliája van, oxigénpalackot ezért kell használnia egyelőre és majd jobban lesz. Egyébként le a család előtt a kalappal, mert komolyan gondolták, hogy ne a kórházba vadidegeneknek kiszolgáltatva, hanem a családja, szerettei körébe haljon meg. Nem könnyű döntés (szerintem).

A férjem szombaton utazott el, bár mondtam neki, hogy majd 15-én elviszem, ha jobban leszek, de azt mondta, hogy nem vár addig. Azt kell mondanom, hogy jól tette, mert hétfőn hajnalba meghalt a nagybátyja. Csütörtökön lesz a temetése... Szóval jól döntött, hogy nem várt arra, hogy majd jobban leszek, mert 16-án már a temetésre megyünk. És ez engem mérhetetlenül bosszant. Nem a halál ténye, hanem az, hogy miért egy héttel a halála előtt derült ki, hogy mi a baja? Jó, lehet akkor sem lehetett volna segíteni, ha egy-másfél évvel ezelőtt megfelelő kivizsgálás után derül ki. De ezt már nem tudhatjuk, mert csak egy hete diagnosztizálták. Ennyit a jelenlegi eü. ellátásról. Főleg ha valaki vidéken, kistelepülésen él, ahol vagy van orvos vagy nincs. Nincs magánellátás és nincs normál TB-s alapellátás se, szakellátásról, beutalóról, kivizsgálásról, stb. már ne is beszéljünk! Annyira dühítő ez az egész! És annyira szomorú és elkeserítő!

Csütörtökön tehát temetés. A lányom fog vezetni, mert még vannak köhögési rohamaim és nem kéne úgy vezetnem az autópályán. 

Aztán itt van a mai történés:

A lányom kutyájának majdnem a mai lett az utolsó napja. Ha a lányom dolgozna, vélhetően már csak arra értek volna haza, hogy elpusztult a kutyus. Az történt, hogy reggel ugye elment futni a gazdival, és vélhetően felszedett útközbe valamit ( a gazdi elmondása szerint ott szaglászott sokáig, ahol az őzikék szoktak lenni, de nem látta, hogy bármit felszedett volna, csak feltűnően sok ideig volt ott). 

Azt mondta az állatorvos: biztos, hogy mikotoxin okozta mérgezés, ezt hívják úgy, hogy "diómérgezés". 

Ez lehet dió- vagy bármi, akár komposzt vagy levágott fű is, ami a nyirkos időbe bepenészedik, és ez végzetes lehet a kutyák számára. És elég hozzá akár egy fekete (penészes) dió is... 

A lányom ugye jelenleg nem cégnél dolgozik, hanem otthon van (otthonról igyekszik pénzt keresni). Így történt, hogy észrevette, hogy a kutya remeg, izomgörcse van és mintha epilepsziás rohama lenne. Azt mondta, hogy amikor a kutya ránézett, szinte látta a szemében, hogy fél, és érzi, hogy baj van, szinte a szemével kért segítséget. A lányom szerencsére nem pánikolt be. Fogta azonnal és irány a legközelebbi állatorvos. Szerencséje volt, mert 8-kor nyitott, mikor odaértek. Azonnal elkezdték a kezelését, és bár még nincs magánál Rylei (Rájli a kutya), de valószínűleg sikerült megmenteni az életét. 

A reggeli "életmentő" kezelése 38.000. Ft. volt, aztán vissza kellett vinni 2 órakor, és még majd holnap reggel is (remélem nem nézte be a doki, mert holnap munkaszüneti nap lesz). Még kábult a kutyus, nem igazán van magánál, de már ivott pár kortyot, kezd életjeleket adni. Életerősen egyébként így néz ki: 

Ennyi volt remélem a negatív hullám, és most jön ismét a felemelkedés. Hiszen a január is sz@rul kezdődött, aztán megoldódtak a dolgok és jóra is fordultak. Hiába na, azt hiszem az élet már csak ilyen, hogy mindig ad valami sz@rt, hogy aztán értékelni tudjuk azt, ami van. Hiszen rossz dolgok után szerintem az átlagos is jónak tűnhet.