Talán a napsütésnek is köszönhető, de mintha valamelyest jobb lenne a kedvem.
A lányomék múlt héten Szerbiában, Kopaonikba voltak és a téli hóbortjuknak (snowboard) hódoltak. Akadtak gondjaik a kijutáskor, de nem mesélték el, csak amikor már hazaértek. Az történt, hogy az odaúton egy bérelt kisbusszal mentek, aminek automata váltója volt. A szálláshoz nem tudtak feljutni, mert hatalmas hóesés és szél volt, valamint minusz 19 fok. A buszba nem tudták kikapcsolni a kipörgésgátlót, így nem tudtak feljutni a szálláshoz, többszöri próbálkozás után se. Úgy döntöttek, hogy gyalog indulnak neki a szállásnak, ami egyébként nem volt túl messze, látták a buszból. Csakhogy a szakadó hó és a szél miatt nem jutottak oda, de már nem érezték a végtagjaikat amint húzták a bőröndöket. Nem tudták mitévők legyenek, kb. félúton voltak a busz és a szállás között. Ekkor ment arra egy hókotró és így végül fel tudtak jutni a busszal az eltakarított úton. De annyira átfagytak, hogy még ahhoz is segítséget kellett kérniük, hogy megkérdezzék, valóban hideg víz folyik-e a csapból, mert még azt is forrónak érezték. Aztán nem sokkal később már nagyon erős fizikai fájdalomakat éreztek a "csontjaikban". Végül szerencsére nem lett fagyási sérülésük és nem is fáztak meg.
A pályát élvezték és sokat csúsztak. Jókat ettek és ittak, és kerültek máskor is olyan helyzetbe, hogy csak utólag mesélték el azt is.
Akkor az történt, hogy csúsztak, majd mikor visszafelé mentek volna addigra leállították a lifteket az időjárás miatt. Nem tudták hogy jussanak vissza a hegy tetején lévő szálláshoz, kissé be is pánikoltak (jön a sötétedés, hideg van, leálltak a felvonók, most mi lesz?). Bementek egy hüttébe, ahol nagyon jó fejek voltak velük. Sikerült motoros szánokat szerezni és azzal (vitték) mentették ki őket. Amíg várakoztak, addig megvendégelték őket az ottani pálinkának megfelelő itallal.
Másnap visszamentek, hogy megköszönjék és kifizessék az előző napi vendéglátást, de nem értették a dolgozók, hogy mit akartak. Amint mutogattak, azt hitték, hogy inni akarnak (pedig csak azt próbálták elmutogatni, hogy előző nap kaptak 4 ajándék italt és azt akarják kifizetni), így kaptam még négy italt. Végül sikerült megértetni magukat. Jót nevettek, és a második italt is ajándékba kapták.
Összességében jól érezték magukat, de azért jó, hogy ezeket csak utólag mesélték el.
Mivel ők távol voltak, így ebből kifolyólag a kutyájuk nálunk volt egy hétig. Semmi baj nem volt vele, kivéve, hogy úgy szoktatták, hogy nem szeret egyedül lenni (éjszaka se).
Talán a kutya is hozzájárult, hogy kisimultabb lettem. Tényleg lehet abba valami hogy a kutyasimogatás endorfint szabadít fel. Sokkal türelmesebb és nyugodtabb voltam. Mondjuk ha visszagondolok, lehet, hogy a kutyával voltam csak türelmesebb és nem a férjemmel. :)
Na jó, ez csak vicc, vele is türelmesebb voltam... Bár az kissé zavar, hogy még mindig nem dolgozik. Ugye volt a munkahelyen történt baleset, amit szerencsésen megúszott, de azóta meg lett egy kis urológiai problémája. Persze TB alapon áprilisra kapott időpontot, magánba viszont már másnap mehetett UH-ra. Az UH alapján továbbirányították szakorvoshoz, de azt is csak magánba tudtuk megoldani. Kapott gyógyszereket, és amíg szedi, addig orvosi javaslatra nem dolgozhat. A két vizsgálat meg a gyógyszerek, kb. 60.000 Ft volt, aztán még vissza is kell mennie kontrollra, az is pénzbe kerül.
Én is voltam endokrinológusnál, én is magánba... Ááááááá, össze se akarom számolni, hogy mennyibe is kerül ez nekünk...
A fiam se volt jól. Szombaton utazott el a barátaihoz egy jó kis szusizásra meg bulizásra és tegnap jött haza. Délután írt nekem, hogy ki tudnék-e menni érte az állomásra. Persze kimentem. Gondoltam, hogy biztos nem pihent eleget amire még a buliba talán ittak is, így ez lehet a gond. Nos nem ez volt. Elmesélte, hogy csupán egyetlen italt ittak, az egyik barátjához mentőt kellett hívni, mert nem tudott magáról, kordinálatlan lett a mozgása is. (Ilyesztő!) Elmondása szerint neki "csak" borzalmas fejfájása lett és még tegnap délután is rosszul érezte magát.... Mára már jól van szerencsére, és a barátját is hazaengedték...
Aztán még mi is van? Múlt alkalommal említettem, hogy van egy bírósági ügyem, de ez is már a múlté. A 2023-as évem elindítására azonban jelentősen rányomta a bélyeget, hogy már január harmadik napján bírósági idézést kaptam.
Azt se tudtam, hogy akkor most mit csináljak ezzel, szóljak majd a főnöknek, hogy ilyen ügyem van? Mert ahol dolgozom, ott jogszabály rögzíti, hogy elvileg mit kell tenni. Nos úgy döntöttem, hogy szabadságot veszek ki arra a napra, aztán majd az ítélet után szólok, ha szükséges. Az is frusztrált, hogy bár január elején megkaptam az idézést, a tárgyalás csak január 31-re volt kiírva, mely szerint feljelentettként idéztek, és köteles vagyok megjelenni a Gödöllői Járásbíróságon. Azért az sok idő ám agyalni...
Fogalmam se volt, hogy mi ez az egész, de aztán sikerült kiderítenem, hogy abban a 2016-ban általam létrehozott szakmai face csoportban történt tavaly valami, ami miatt idáig jutott a dolog.
A lényeg röviden: 2016-ban az akkori munkámban történő változások miatt létrehoztam egy face csoportot szakmabelieknek. Ezzel nem is volt gond, sőt tudtunk egymásnak segíteni. Aztán én még abban az évben váltottam, elhagytam a szociális szférát. Nem sokkal később átadtam az admin szerepet egy lelkes, nagyon aktív tagnak, aki ezt el is vállalta. (A hibát ott követtem el, hogy nem töröltem magamat a csoportból.)
A pert kiváltó dolog: tavaly az admin olyan írást osztott meg (hivatalos, vagy annak látszó dokumentummal alátámasztva), amiből végül bírósági ügy kerekedett.
Én úgy kerültem a képbe, hogy mivel én hoztam létre a csoportot így én is idézve lettem, mint felelős személy a csoporttevékenység miatt. Mikor év elején megkaptam az idézést, először is utána néztem, hogy miről is van szó. Amikor létrehoztam a csoportot, már az elején beleírtam a csoportszabályba, hogy csak úgy lehet tartalmat megosztani, hogy az abban szereplők személyiségi jogait tiszteletbe tartva, ne legyenek beazonosíthatók! Nos, az említett dokumentumot azonban úgy töltötte fel az admin, hogy az illető neve, beosztása és sok minden szerepelt a dokumentumon. - Ez alapján megértem, hogy nem hagyta a dolgot az illető.
Visszatérve az idézésre: amint megkaptam és utána jártam, hogy miért is "idéztek", írtam egy e-mailt az illetőnek, képernyőfotókkal dokumentálva, hogy már évek óta nem vagyok a csoport aktív tagja, és bocsánatot kértem amiért az admin ilyen helyzetbe hozta, illetve kérésének megfelelően (ami a bírósági idézés mellékletében szerepelt) azonnal töröltem azt a dokumentumot ami kiváltotta ezt az egész kalamajkát (hiszen mivel elbénáztam, és nem léptem ki a csoportból, még volt jogosultságom hozzá). Az illető legnagyobb meglepetésemre válaszolt és egy e-mail másolatát küldte, amit a jelenlegi adminnal váltott, akinek átadtam ezt a jogosultságot. Abból pedig az derült ki, hogy rám hivatkozott az admin, "azért nem törli a dokumentumot, mert velem megbeszéli..." Persze ez nem történt meg és mivel nem is követtem a csoport tevékenységét így nem is tudtam róla. Ideges lettem és nagyon mérges! Hirtelen fel akartam hívni az illetőt (aki rám hivatkozott), de úgy gondoltam, hogy majd inkább később teszem ezt meg, majd ha lenyugodok, indulatból mégse kellene. Aztán mikor lenyugodtam, akkor már Ő írt rám, hogy xy ügyében beszélnünk kellene. De akkor meg már én gondoltam úgy, hogy nincs mit beszélni! Ha eddig nem hívott, akkor most már ne akarjon beszélgetni, egye meg amit főzött! Majd beszélgessen a bíróságon, ott mondja el (bizonyítsa, hogy velem beszélt, vagy miért is hivatkozott rám).
Így érkezett el a bírósági tárgyalás előtti nap, amikor is valamivel dél után hívtak egy vezetékes számról. A bíróságról telefonáltak, hogy a felperes visszavonta a keresetet és ezért tájékoztatni szeretnének, hogy másnap ne induljak el. Megkért a hölgy, hogy ha tudom, akkor értesítsem a másik személyt is (admint). Furcsáltam és nem is akartam ezt megtenni több ok miatt se, de végül abba maradtunk, hogy OK, értesítem. Azért kérte, hogy én hívjam, mert nekik nem volt telefonos elérhetőség megadva, csak postacím.
Felhívtam, és a legnagyobb meglepetésemre támadólag lépett fel velem szemben. Egyrészt azért, mert szerinte ez így nem lehetséges, a bíróság nem értesít telefonon. Ez persze bennem is felmerült amikor engem hívtak, de a telefonbeszélgetés után megnéztem és tényleg a bíróság telefonszámáról hívtak, valamint visszahívtam és tényleg valós volt a dolog.
Az "admin" azért is háborgott, hogy mi az, hogy lemondták a tárgyalást? Ő akkor is el fog menni! Ezzel én már nem akartam foglalkozni, így elköszöntem volna (tegyen csak amit akar, ha jeges, csúszós úton több száz km-t akar autókázni, hát rajta...) Pont köszöntem volna el, amikor nekem támadt. (Ezen úgy meglepődtem, hogy nem is reagáltam.) Elkezdte mondani, hogy ha felhívtam volna, akkor nekem is szerzett volna egy neves civil jogi képviseletre szakosodott társaságnál ügyvédet ingyen... És különben is miért töröltem azt a doksit ami meg lett osztva, ha már amúgy se veszek részt a csoport működésében? És felelősségre vont azért is, hogy miért vettem fel a kapcsolatot az illetővel, és mikor elmondtam, hogy miért és még azt is elmondtam, hogy helyette is bocsánatot kértem, amiért beazonosítható volt a személy és az adatai, akkor még inkább kikelt magából, hogy mennyire csalódott bennem.
Én csak hallgattam és nem értettem!
Csak annyit válaszoltam neki, hogy a csoportszabály szerint nem szabadott volna olyan dokumentumot megosztania, amin név, beosztás, egyéb személyes adat, stb. szerepelt. Aztán még vádaskodott tovább, hogy neki van igaza és bla, bla, bla., de én arra már nem voltam kíváncsi, így elköszöntem és bontottam a vonalat.
Máig is értetlenül állok a dolog előtt! (Én is csalódtam, de elengedtem a dolgot!) És most is úgy gondolom, hogy jól döntöttem, ma is törölném a dolgot és ma is bocsánatot kérnék (ha már a figyelmetlenségem miatt, véletlen csoporttag maradtam. Azóta persze töröltem magam a csoportból).
Annak örülök, hogy nem kellett bíróság előtt bizonygatnom, hogy semmi közöm a dologhoz, és annak is, hogy ezért nem kellett egy nap szabadságot kivennem és több száz km-t utaznom és sok ezer forint benzint elfurikáznom.
Szóval most, hogy egyre több a napfény, jobb a kedvem, kisimulnak a dolgok lassan, így egyre nagyobb örömmel várom a tavaszt.
Érzem én, hogy jó lesz ez az év. Kissé döcögősen, és rosszul indult, de eddig minden megoldódott és jó lett a vége. Ha már jönnek a gondok, akkor azt kívánom, hogy továbbra is így jöjjenek, hogy minden megoldódjon magától!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése