Otthon a helyzet változatlan. A férjem dolgozik, a lányom még nem számolta össze, hogy ebbe a hónapba mennyit keresett, de többet, mintha dolgozna, a fiam élvezi továbbra is, hogy önálló életet kezdett, külön a szülőktől, bár azért élelmiszerre nem sokat kell továbbra se költenie, mert a munkából általában én viszem haza, hogy ne kelljen éjszaka buszoznia, így szinte minden nap jut neki főtt étel, meg egy kis ez-az.
Velem kapcsolatba a helyzet, hogy még mindig járok konditerembe, még mindig szeretem és pont tegnap jutott eszembe egy mondás, ami valahogy úgy hangzik, hogy ami ma még nehéz, az holnap már csak bemelegítés lesz.
Tegnap ugyanis az történt, hogy otthon felejtettem a shakert, amiből inni szoktam a terembe és az edzés végén pedig abba keverek egy fehérje turmixot, hiszen edzés után javasolt egy adag tejsavó fehérje, mert elvileg ez hasznosul a testedzést követően a legjobban az energiaraktárak visszatöltése érdekében. Mivel általában este fél 7 körül szoktam végezni, így a fehérjeturmix kiváltja edzős napokon a vacsorát. Az endokrinológus is azt mondta, hogy napi 1 étkezést bármikor kiválthatok fehérjével. Szóval otthon hagytam a shakert, így ebédidőbe kimentem és vettem magamnak egyet. De azt nem vettem észre, hogy a törölközőmet is otthon hagytam (azt már csak a terembe érkezéskor realizáltam). Ennek pedig az lett a következménye, hogy csupán a súlyzókat tudtam használni, a többi kar-, hát-, mell-, stb. gépet nem, mert oda kell a törölköző. Szóval a súlyzók után (törölköző hiányában) kénytelen voltam felmenni egy emelettel fentebb a kardió gépekhez. Gondoltam nem fogok ott sok időt tölteni, de végül nem úgy alakult. Nekifogtam 20 perc kerékpározásnak (intervall módra beállítva). Tettszett és nem is fáradtam el úgy, ahogy gondoltam, ezért még ráhúztam 20 percet. Aztán átmentem a futógépre, emelkedőre állítva lenyomtam 20 percet, de még mindig nem éreztem, hogy fáradt lennék, így hát átállítottam és gyors séta és néha egy kis kocogás következett 20 percig. Ránéztem az órára és láttam, hogy 18:30, de nem fogtam fel, valamiért nem tűnt ilyen soknak az idő (gondoltam biztos nem lett átállítva a gépeken az óra). Aztán mivel kezdtek sokan lenni, átadtam a futógépet, hazaindultam és a kocsiba szembesültem vele, hogy bakker, tényleg ennyi az idő! Pedig még csak két hete járok másnaponta edzeni, de tényleg úgy érzem, hogy el se fáradtam a kardiógépeken. Persze a karom, az még továbbra is "konyhásnéni kar", ott még bőven van mit fejlődni.
Aztán vezetés közben azon gondolkodtam, hogy milyen igazságtalan az élet! Más ilyen paraméterekkel, mozgással, kajára való odafigyeléssel meg se hízott volna, de ha mégis, akkor már rég leadta volna. Én meg itt szerencsétlenkedek már több, mint 20 éve ezzel a betegséggel. Egy kis reménnyel töltött el, hogy talán most megtaláltam azt az orvost, aki talán tényleg segíteni tud.
Eszembe jutott egy beteg, aki aznap volt nálunk. 170 kiló. 160 CH diétát tart, eszi azokat az orvosságokat amiket én is ettem, és jár ahhoz az orvoshoz, akihez én is jártam. Szegénynek úgy mondtam volna, hogy váltson orvost...
Aztán azon gondolkodtam, hogy milyen genyó betegség ez... Aki nem tudja, hogy beteg az ember, az csak azt gondolja róla, hogy milyen igénytelen és elhagyja magát, meg biztos állandóan zabál és fekszik. Pedig én már csak tudom, hogy ez marhára nem így van.
És este amint olvasgattam egy írás került elém, mintha a sors hozta volna...
Az utoimmun eredetű pajzsmirigy alulműködésről szólt a cikk.
"Szia!
Az én nevem Hashimoto. Én egy láthatatlan autoimmun betegség vagyok, aki megtámadja a pajzsmirigyedet, hogy előidézze nálad a pajzsmirigy alulműködést.
Mint a tépőzár rátapadok az életedre. Ha hypothyreosisban szenvedsz, több mint valószínű, hogy én vagyok jelen az életedben. Én vagyok az első számú oka a hypothyreosis betegségnek sok országban és az egész világon.
Annyira ravasz és alattomos vagyok, hogy néha a vérvizsgálataid alapján sem mutatkozok meg. A körülötted élő emberek nem látnak és nem hallanak engem, viszont a Te tested érzi folyamatosan a jelenlétemet. Megtámadhatlak bárhol és bármikor szinte bármilyen módon. Ha úgy akarom -, akkor erős fájdalmat tudok okozni neked, és ha kedvem van akkor olyan fájdalmat is okozhatok, hogy minden porcikád sajogni fog.
Emlékszel még, amikor Te és az Energiád együtt mókáztatok és futkároztatok körbe-körbe? Elvettem az energiádat és helyette állandó fáradtságot adtam. Próbálj csak meg most szórakozni?!
El tudom tőled venni a jó alvást, cserébe feledékenységet és koncentrációzavart adok.
Rá tudlak venni, hogy naponta 24 órát aludj, és ha úgy akarom az álmatlanságra is ráveszlek.
Belső remegést is elő tudok idézni nálad vagy hideg vagy meleg érzetet- hol fázol hol pedig meleged van, miközben a többiek normálisan érzik magukat.
Hatással vagyok a lábaid és kezeid, illetve az arcod és a szemhájaid bedagadására – röviden, hatással lehetek arra, hogy bedagadjon mindened.
Lehet, hogy tőlem úgy érzed depressziós vagy és pánikrohamok is gyötörnek. Ugyanígy más mentális zavarokat is okozhatok nálad.
Azok a hülye hangulatváltozások, mi? Az is én vagyok. Ok nélkül sírsz? Ok nélkül idegeskedsz? Szintén én vagyok.
Hajhullást csinálok neked, a hajad száraz lesz és töredezik, vagy vissza se nő, pattanások és száraz bőr, ketté válik a körmöd … csak a csillagos ég szab határt nekem.
Jól meghizlallak attól függetlenül, hogy mit és mennyit eszel, bármennyit is sportolsz, nem fogsz fogyni egy grammot sem. De akár azt is elintézem, hogy nagyon lefogyj. Nem szeretem a diszkriminációt.
Gyakran előfordul, hogy társulnak hozzám a barátaim vagy barátnőim, akik szintén autoimmun betegségek, így még több okod lesz az aggodalomra.
Ha valami terved van vagy programod, esetleg lenne okod boldognak lenni, ünnepelni, kiruccanni egy különleges nap miatt, akkor ezt is elrontom.
Nem Te kerestél. Én választottalak Téged, különböző okokból:
Az a vírus vagy vírusok amelyek régebben megtámadták a szervezeted és nem tudtál kigyógyulni belőlük,
az az autóbaleset,
vagy az évek múlásával megélt traumáid ( én egyszerűen élvezem a stresszt).
Lehetséges, hogy genetikailag vagyok meghatározva számodra. Bármi is az oka, eszem ágában sincs tőled elmozdulni.
Úgy hallom elmész orvoshoz, hogy megpróbálj kicsinálni. Nevetséges. Csak próbálkozz. Sok-sok orvoshoz kell menned addig, amíg meg nem találod a megfelelőt, aki valóban segíteni fog. Téves gyógyszereket fog neked felírni, tablettákat fájdalom ellen, altatókat, energia növelő tablettákat. Azt fogja mondani, hogy depressziótól szenvedsz és pánikrohamoktól, ezért antidepresszánsokat is felír majd.
Rengeteg más módszerem van még, hogy beteggé tegyelek, a lista végtelen – magas koleszterin szint, problémák az epéddel, epekő, vérnyomás problémák, vércukorszint probléma és szívritmus zavarok? Ez is én lehetek.
Nem tudsz terhes maradni vagy spontán vetélésed volt? Ez is valószínűleg én vagyok.
Légszomjad van, vagy farkaséhes vagy? Igen, úgyszintén én vagyok.
Magas a májenzimeid értéke? Igen, én vagyok.
Problémáid vannak a fogaiddal és az ínyeddel?
Kiütéseid vannak? Igen, megint én vagyok.
Mondtam, hogy a lista végtelen. Felírhatnak neked gyógyszereket krónikus fájdalmak ellen, mehetsz masszázsra, mondhatják azt is, hogy minden rendben lesz ha rendszeresen sportolsz és alszol. Azt fogják mondani majd, hogy gondolkodj pozitívabban, lökdösni fognak, vigasztalgatni, megpróbálnak támogatni, de senki sem fog komolyan venni és megérteni, amikor megpróbálod elmagyarázni azt a végtelen számú orvost és gyógymódot ahol megfordultál, és azt, hogy mennyire súlyos betegség vagyok, és ettől mennyire betegnek és tehetetlennek érzed magad. Nagy a valószínűsége, hogy az orvosaidtól akik telve vannak “megértéssel” beutalót kapsz a pszichiátriára.
A családod, barátaid és kollégáid addig hallgatnak amíg le nem fáradnak mindig ugyanattól a mesétől, hogy mennyire nehéz vagyok számodra és milyen mértékben teszlek gyengévé, fáradttá és beteggé. Néhányan közülük, majd azt mondják: ” Ó, csak rossz napod van.”
Hát emlékezz, nem lehetsz képes ugyanazon dolgok elvégzésére mint 10 évvel ezelőtt.”, – nem felfogva azt, hogy 10 nappal ezelőtt beszéltél erről!
Ugyanúgy azt is fogják mondani: “Ha csak végre felkelnél, megindulnál és kimennél, hogy több mindennel foglalkozz, biztosan jobban éreznéd magad.” Ők egyszerűen nem fogják fel, hogy elvettem tőled az üzemanyagot amely adja a testednek és elmédnek az energiát, amely lehetővé tenné, hogy megnyilvánulj tettekben.
Néhányan majd a hátad mögött fognak kibeszélni: Azt fogják mondani, hogy hipohonder vagy, és hogy mindez csak a fejedben létezik.
Közben úgy érzed elveszíted a méltóságod amíg megpróbálsz megértésre találni, különösen akkor amikor egy “normális” emberrel beszélgetsz és nem emlékszel mi a következő szó vagy dolog amiről beszélni szerettél volna.
Hasonló dolgokat fognak még mondani: “Ó, az én nagymamámnak is ilyen betegsége volt, amióta terápiát kap sokkal jobban van.” – közben Te kétségbeesetten szeretnéd elmagyarázni, hogy nem mindenkire egyformán hatok, és a tény, hogy ez a nagyi lehet, hogy jól van az adott terápia alatt, ám nem jelenti azt, hogy ugyanaz a terápia neked is meg fog felelni. Ők soha nem fogják felfogni, megérteni, hogy ez a betegség befolyásol tetőtől talpig, és hogy minden egyes sejt és minden egyes rendszer és minden szerv a testedben igényli a megfelelő mennyiségű és típusú pajzsmirigyhormont. Neked nem az a gyógyszer kell, amely jól hat egy másik személynél.
Az egyetlen hely ahol támogatást és megértést fogsz kapni velem kapcsolatban, azon emberek társasága, személye, akiknek szintén jelen vagyok az életében. Ők az egyetlenek akik tényleg őszintén meg tudnak majd érteni.
Egyébként annyira alattomos is tudok lenni, hogy hirtelen csapok le, évtizedekig akár csak felszínes tüneteket mutatok …, amikor aztán egyértelműen diagnosztizálható vagyok, akkor már nincs is pajzsmirigy. Ezt élvezem a legjobban, mert sikerült mindenkit átvernem.”
Aláírás: Hashimoto
Forrás: (paleovital)
Bakker! De KÖCSÖG már ez a pajzsmirigy alulműködés! A végtelen próbálkozás nálam is megvolt/megvan, és még mindig tart. Szerencsére a pszichiátriára még nem kaptam beutalót. És már csak azért is meg fogom mutatni ennek a kis köcsögnek... Aztán meg arra gondoltam, hogy hányszor gondoltam már így az elmúlt években... És ez elszomorít. Főleg mivel a lányomnál is már évekkel ezelőtt diagnosztizálták a Hashimotot.
Úgy látom, hogy a végére egy nem túl pozitív bejegyzés lett, de ez van. Hiszen már a törpök óta tudjuk, hogy az élet nem csak játék és mese... :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése