Már vége a hónapnak?

Ez meg mikor és hogy történt? Hiszen még csak most indult el az év. Komolyan mondom, nem értem. Ez mostmár mindig így lesz, hogy ahogy öregszem egyre gyorsabban szalad az idő?

A munkahelyen semmi komoly változás. Na jó, persze mivel minden változik, így itt is vannak nyüansznyi eltérések, de drámai változás nincs. Vagy? Az egyik kolléganő nyugdíjba ment. Mindenki tartott tőle, hogy az orvos is azt mondja, aki mellett dolgozott, hogy akkor Ő is visszavonul, főleg, hogy már közelebb van a 80-hoz, mint a 70-hez. De szerencsére maradt. Persze így át kellett szervezni a napi vizsgálatokat, ami egyik nap kedvezőbb lett számunkra, de a pénteki nap viszont elég gyilkosra sikeredett. 

Az én kolleganőm továbbra sem győzi a napi vizsgálatokat, nem tudom, hogy mi lesz vele. Néha már úgy tűnik, hogy Ő maga fogja azt mondani, hogy nem bírja és felmond. Szerintem a főnök örülne neki, csak azt nem tudom, hogy honnan szedne valakit, illetve amíg nem lenne helyette más, addig mégis mit gondol, hogy lenne kész a munka? A héten amúgy tök kedves volt a főnök, persze nem csak úgy, hanem mert szivességet kért. Két magas beosztásba lévő prominens ismerőse olyan képzést végez, amihez szeretnék ha a napi gyakorlatban is láthatnák, hogyan dolgozom. Ezért udvarolt körbe a főnök, hogy jön ez a két nő, és "megtiszteltetés", hogy minket választottak. Én nem ájultam el a dologtól, kifejtettem, hogy örülök neki, mert legalább azt is látni fogják, hogy míg nekik akár fél vagy egy egész napjuk is van egy vizsgálat elkészítésére, addig itt bizony 20-30 percnél nincs több rá. És persze le lehet számlázni annyi órát, mert nekik valóban lesz annyi idejük, de én kifejezetten szeretném ha látnák, hogy a hivatalba ez nem így megy. Csak hogy legyen mihez hasonlítaniuk majd azt, hogy miért csak 3 oldalas az én szakértői véleményem, amit max. 30 perc alatt kell megcsinálnom és miért 6-8 oldal az övék, amit egy napig készítenek sokszoros áron, mint amiért én dolgozok. Lássák csak! Szóval mondtam a főnöknek, hogy nem lesz semmi gond, jöjjenek csak, nagyon szívesen megmutatom nekik!

A lányom már hivatalosan is munkanélküli lett. Kihasználja a 90 nap álláskeresési ellátást, aztán valószínűleg beindítja a vállalkozását. Pont ma hívott egyébként, hogy a volt főnöke hívta, hogy visszamenne-e a jövő héten két napra, napi bejelentéssel? Hirtelen azt mondta neki, hogy nem, mert elutazik. Aztán felhívott engem. Én azért rákérdeztem, hogy és mennyit fizetett volna a főnököd? Azt mondta, hogy nem tudja, meg se kérdezte. Mondtam neki, hogy munkanélküli mellett is lehet napi bejelentéssel hivatalosan dolgozni, a munkáltató is jobban jár, nem kell járulékot fizetniük, csak napi 2000 Ft-ot. Azt mondta, hogy úgyse fizetnének annyit, amennyit kérne. Erre én: de van az a pénz, amiért bemennél 2 napot, vagy hiába fizetnenek bármennyit, úgyse mennél? Elgondolkodott, majd azt mondta: hát végül is, ha netto X ezer Ft-os órabért kapna, azért bemenne. Javasoltam neki, hogy akkor írjon a volt főnökének, hogy ennyi pénzért hajlandó lenne, mert ha arra hivatkozik, hogy elutazik, akkor még máskor is hivogatni fogja. Ennyibe maradtunk. Aztán nem túl sokára megint hívott a lányom. Úgy kacarászott a telefonba, hogy jó volt hallani. 

Elmesélte, hogy felhívta a volt főnökét, elmondta neki, hogy mennyi pénzért lenne hajlandó napi bejelentéssel kisegíteni őket. Azt mondta, hogy a volt főnöke is elnevette magát, de úgy tűnt, hogy tetszett neki az ajánlat és az, hogy visszahívta a lányom. Nem kapott infarktust az összegtől, csak annyit mondott, hogy előterjeszti a cégvezetésnek és majd kiderül. A lányom meg úgy volt vele, hogy mindegy neki, hogy visszaszól-e, mert végülis Ő beárazta a munkáját, ha nem adják meg neki ezt a pénzt, akkor jó, legalább nem fogják már zaklatni tovább, ha meg megadják, akkor heti 2 nap munkával, megkeresi azt a pénzt, amiért eddig egész hónapot dolgozott. Szóval úgy érezte, hogy bárhogy is alakul, bármit is mondanak a cégvezetők, Ő tutira nyertes pozicióba van, mert ha kifizetik neki ezt az összeget, akkor azért, ha meg nem, akkor meg azért!

A fiam továbbra is élvezi a különélést. Mondjuk az hozzátartozik a dologhoz, hogy szinte napi szinten csak azért főzünk itthon a férjemmel, hogy a "gyereknek" legyen főtt étel, hiszen reggel 9-től este 8-ig dolgozik heti 3-4 nap, ezért ezeken a napokon főzünk. Amikor otthon van, akkor megoldja magának. De így azért mégiscsak olcsóbb és kényelmesebb neki, hogy visszük a kaját. Sőt esténként érte is megyek kocsival, hogy ne a sötétbe és hidegbe kelljen hazasétálnia vagy hazabuszoznia (attól függően, melyik üzletbe dolgozik), hanem hazafuvarozom és viszem neki az ennivalót.

A férjem... Nos hát vele vannak problémák...Pl. a munkahelyén az állványt akik összeszerelték még tavaly, nem megfelelően rögzítették, így történt, hogy múlt héten kettejükkel elborult az állvány. A férjemnek szerencséje volt, le tudott ugrani úgy, hogy a lapostetőre érkezzen, de a kollégája 6 méter magasből az állvánnyal együtt dölt el. Szerencsére nem lett tragédia. A mentő elvitte, de pár napon belül kiengedték a kórházból. Az eset viszont úgy látom, hogy megviselte. Pedig tavaly nagyon magasan is dolgoztak, templomot építettek, sok méter magasan. Akkor nem volt ilyen problémája. Valamelyest megértem, főleg mivel nekem olyan szintű tériszonyom van, hogy még attól is begörcsöl a gyomrom, ha azt látom, hogy valaki magasan dolgozik. Tényleg. Létrára se merek felmenni. Szóval egy ilyen borulás után értem a félelmét. Csak ugye ezen vagy túllendül, vagy ki kell találni, hogy akkor mit akar a továbbiakban. Dolgozni kell, sajnos nem vagyunk gazdag család sarjai. 😌

Aztán van itt még egy kis bírósági ügy is, az az enyém, bár kívülálló vagyok, de azért meg kell jelennem jövő kedden Gödöllőn a bíróságon. Hát hurrá! Marhára örülök neki, hogy erre kell elherdálnom egy nap szabadságomat és jó pár liter benzint, arról nem beszélve, hogy marhára nincs kedvem egyedül elkocsikázni. De ez van. Meg kell jelenni, hát elmegyek. A részleteket majd később.

Mi is van még? Ja, tegnap voltam körmösnél, és ebben az évben már csak egyszer megyek, amikor leszedi és átlátszó lakkot tesz rá. Nem megyek többet. Bár imádtam,  hogy mindig szolíd és elegáns volt a kezem, de a körmös babát vár, én meg nem kerestem mást. Lesz a natúr, természetes körmöm, nem a szép és elegáns. Ennek is meg van az előnye: havi x ezer forint megtakarítás.

A barátnős tali januárban elmaradt, bár két csapattal is lett volna. Őszintén talán nem is bánom. Ez a január ugyan gyorsan elszaladt, de valahogy nem az igazi. Olyan kedvetlen vagyok, vagy nem is tudom mi a bajom. A koléganőm szerint a fény hiánya miatt és ahogy többet lesz világos, megoldódik ez is. Nem tudom, de azt igen, hogy nem ilyen szoktam én lenni. Szeretném a régi énemet visszakapni, azt aki jókat röhög a saját béna humorán, aki jókedvet csal a kollégái napjaiba, akinek azt mondják, hogy de jó neked, hogy mindig jó kedved van! Mert most inkább hasonlítok egy zsémbes öregasszonyra, mint egy jó fej vidám csajra.