Ja! A mikulást elfelejtettem megírni. 
Mivel már egyik gyerekem se lakik otthon, de jött a Mikulás, így 6-án reggel írtam mindkettőjüknek. Ezt:
Szia! Van egy kis gond....
kevés hatásszünet után ezt:
Ha majd lesz egy perced, megírom...
mind a ketten válaszoltak - a fiam: mond; a lányom: na, mi?
Nem is tudom, hogy mondjam...
majd következett megint egy kis hatászünet (izguljanak csak, hogy mi lehet a baj...)
Az történt, hogy...
megint egy kis hatászünet
a télapó hozzánk hozta a mikuláscsomagodat 
válaszoltak - a fiam: 
Azt hittem valami komoly... - erre azért csak válaszoltam: hát ez elég komoly :)
Azt hittem valami komoly... - erre azért csak válaszoltam: hát ez elég komoly :)
A lányom válasza:
A hétvége se telt eseménytelenül ugye, erről írtam a korábbi bejegyzésben. A férjem mentőt kihívós vérnyomás történése, majd a másnapi rehabilitációs célú tábori mennyiségű főzése után, ahol a tágabb családot is vendégül láttuk, hogy valamelyest fogyjon a temérdek étel, de a hétfői napom is érdekesen telt.
A telefonomat otthon hagytam, így írtam a család tagjainak cseten, hogy ha bármi van, akkor ott tudnak velem értekezni. Dél körül rám is írt a lányom, hogy bejöhet-e hozzám? Írtam, hogy persze, jöjjön csak. De aztán elkezdett az motoszkálni a fejembe, hogy még soha nem kérdezte meg, hogy bejöhet-e hozzám a munkahelyre?
Úristen! Már megint mi történhetett???
Rá is írtam, hogy baj van?
De csak annyit válaszolt nincs baj.
Őszintén mondom, nem nyugodtam meg a válaszától, sőt többféle teória is elkezdett felsorakozni a fejembe, hogy mégis mi lehet?
Csak idegesített a dolog, így hát ráírtam, hogy monjda már meg mi van, mert az amúgy se alacsony pulzusom hirtelen az egekbe szökött.
Erre annyit válaszolt, hogy ha idegeskedek, akkor nem is jön.
Na ba.meg, hát ettől aztán biztos megnyugszok...
Aztán még annyit írt, hogy engedélyt akar tőlem kérni valamihez...
Ettől még inkább kattogott az agyam.
Vajon mi lehet? .jpg)
.jpg)
- első gondolat - összeveszett a párjával és haza akar költözni (de hát tegnap még minden happy volt...)
- második gondolat - a szigetelőanyagba adott pénz egy részét akarja visszaadni, a többi csak duma :)
- harmadik gondolat - elutaznak valahová és a kutyára kell vigyázni, arra akar megkérni.
- negyedik gondolat - megkérte a párja a kezét (dehát ahhoz nem neki kell engedélyt kérni, meg azt elmondhatták volna tegnap is)
- ötödik gondolat - babát vár (bár úgy lenne), de ahhoz se kell engedély :)
Szóval tipródtam magamba, hogy mi is lehet. Azt írta, hogy kb. 20 perc alatt ér ide, mert otthonról indul. Gondolkodtam, hogy mi lehet, mi az, amit nem lehet megírni, mi az ami miatt személyesen akar velem beszélni és kocsiba ül, bejön otthonról a városba? A 20 perc nagyon soknak tűnt. Álltam az ablak előtt és néztem kifelé, hátha ezzel is időt nyerek, hogy meglátom (hülye gondolat). 
Amikor megérkezett, tök pókerarca volt. Semmit se tudtam kiovasni belőle. Aztán belekezdett.
Ahhoz szeretné az engedélyemet (a véleményemet kérni), hogy szeretne felmondani. - Ez egyszerre volt megkönnyebbülés és egy kicsit csalódás is (az unoka miatt).
A felmondáshoz?
Az én engedélyemet?
Megölelgettem és azt mondtam neki, hogy ilyenekhez nem kell az én engedélyem és még a véleményem se. Bármit is szeretne én úgyis támogatom! Ha fel akar mondani tegye. Elsősorban a párjával kell ezt megbeszélnie, hiszen vele van egy kasszán. Azt mondta, hogy a párja támogatja ebbe. Mondjuk meg is értem valamelyest, hiszen a lányom jelenleg 12 órázik, reggel 6-este 6-ig dolgozik, vagy fordítva este 6-tól reggel 6-ig. Ha nappalos, akkor hajnal 4-kor kel, este 7-re ér haza. Csak annyi ideje van, hogy eszik valamit, lefürdik és már alszik is, hiszen másnap hajnalba kellnie kell. Ha éjszakás akkor meg szinte nem is találkozik a párjával. Ráadásul ugye egy ideje belevetette magát a kereskedésbe, és abból több bevétele van, mint a havi fizetése, amiért 12 órákat dolgozik naponta. Tehát a párja támogatja.
A kereskedésből múlt hónapba is többet keresett jóval, mint a fizetése, ebbe a hónapba nem tudom mennyit keresett, de azt tudom, hogy vasárnap ezt a képet küldte: 
És ez csak egy napi adag amit vásároltak tőle. Szóval egyelőre felmond, aztán kihasználja a munaknélküli ellátást, majd azt követően valószínűleg keres valami részmunkaidős munkát, vagy még az is lehet, hogy vállalkozó lesz.
Aznap, mikor felmondott, a párja is hívott engem este telefonon, és ő is elmondta, hogy mennyire félt tőle a lányom, hogy mit fogok szólni a felmondásához? És annyira cuki és férfias volt egyben, ahogy elmesélte, hogy ő miként állt a dolgohoz és miként beszélték meg ezt a felmondást. A lényeg röviden: ő is volt már olyan helyzetbe, hogy olyan helyen dolgozott, ahová utált bejárni, állandóan fáradt és rosszkedvű volt és azt gondolta, hogy ez mégse jó így, hogy csak dolgozik és nem talál a munkájába örömet. Szóval mikor elmondta neki a lányom, hogy mennyire fáradt és elege van és ráadásul még éppen akkor rossz napja is volt a munkahelyen (annyira, hogy mikor beszélgettek, még el is sírta magát, pedig ez egyáltalán nem jellemző rá), akkor azt mondta neki a párja, hogy ne gondolkozzon, azonnal mondjon fel! Majd hozzátette (és ez a férfias és cuki szerintem), hogy ő keres annyit, hogy meg tudjanak élni, ki tudják fizetni a rezsit és ennivalóra is jut, legfeljebb nem utaznak annyit, nem mennek nyaralni, snowbordozni, sielni, stb. Bár már be van fieztve nekik a szilveszteri több napos pihenés és már a jövő évi snowbordos 10 napot is lefoglalták. De persze az is hozzátartozik a dologhoz, hogy a párja is tudja, hogy nagyon ügyes a lányom, jelenleg jobban keres a mellékesével, mint a főállásával, szóval vélhetően azért a lányom is jelentősen hozzá tud járulni a kasszához, sőőőőt.
Tegnap este aztán csak rákérdeztem a lányomra, hogy hogy lett belőlem mumus? Miért félt tőle, hogy én mit szólok hozzá, hogy felmond? Azt válaszolta azért félt tőle, mert már mondta egyszer-kétszer, hogy felmond és a kereskedéssel fog foglalkozni, de én és a párja is azt mondtuk, hogy inkább munka mellett csinálja, mert az biztos jövedelem.
Ekkor elmondtam azért neki, hogy ha egyszer is megemlítette volna, hogy nem jól érzi magát a munkahelyen és azért akar felmondani, akkor úgyis támogattam volna, meg most is támogatom és ha bármi hülyeséget is csinálna, én anyaként akkor is támogatnám! Szóval ha lesz még ilyen az életben, hogy megkérdez valamiről de nekem nem az a véleményem, mint az övé, akkor azért ne legyek már mumus 😃.
Megígérte.
A levelezés egy része:
Csak azt nem értem, hogy lettem én ilyen mumus? Miattam érezted magad rosszul, hogy én mit szólok? Ilyet ne csinálj, bármit is csinálsz még ha nagy marhaság is lenne, akkor is támogatnálak benne 
Kis buta. Soha nem bántottam, mindig támogattam és mégis félt attól, hogy mit szólok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése