Még szokom...

 Húúú, jó régen írtam utoljára. 

Azóta történt pár dolog, de egyik se olyan, amit azonnal le kellett volna írni.

A legfontosabb talán, hogy a fiam teljesen elköltözött, már csak főtt ételért jön ha hívjuk vagy ha nem hívjuk, akkor viszünk neki 😀. Szokott főzni egyébként magának, levest már nagyon profin tud.

Amúgy is az a kedvence. Régebben még mikor otthon lakott, sokszor volt, hogy megkérdeztem, mit enne? Azt válaszolta valamilyen levest, más nem is kell. Az elektromos sütő beállítását még nem igazán tanulta meg, így sütni nem igazán szokott.

A barátnőjével a kapcsolatának vége lett, amitől eléggé letargiába esett, de már kezdi összeszedni magát. Fura volt, mert egyik vasárnap délelőtt még a barátnő kistesójának vásárolt karácsonyra hintalovat, másnap meg már vége volt a kapcsolatnak, mert a kislány azt mondta, hogy ő még nem akar komoly kapcsolatot. Egyrészt megértem, mert még csak 21 éves, másrészt otthon olyan szerepbe van, hogy nem igazán van a munkán és a családján kívül még másra is energiája. A munkahelyén fiatal kora ellenére már elég magas pozícióba van, otthon meg..., á, inkább hagyjuk.

A férjemmel azért igencsak aggódtunk, mert az előző szakítások nagyon-nagyon megviselték, volt amikor még dolgozni se tudott. És nem, nem hiszti volt, mert akkor is elment dolgozni, hanem a főnöke küldte haza, hogy szedje össze magát. Féltünk, hogy most egyedül, nehogy valami hülyeséget csináljon. De úgy tűnik, hogy kezdi összeszedni magát. Múlt hétvégén már jött velem ismét a piacra, és amikor a mamájával beszélgetett, akkor azt mondta neki, hogy jól érzi magát a lakásba egyedül, és még sokáig ott fog lakni. Szóval nem lehúzott redőnyök mögött a sötét szobába gubbaszt...

Nekem az egészségem nem éppen a legjobb formába van. Néha előfordul, hogy rosszul érzem magam, ájulásérzés, hideg verejtékezés, remegés (főleg ugye akkor, ha nincs időm enni). Így volt ez a múlt héten is, a férjem nagyon megijedt és olyan kijelentést tett, hogy ne is haragudjak, de így nem fogunk elmenni a szülővárosába a temetőbe, mert így nem vezethetek sok-sok kilométert, mert nem kockáztathatjuk, hogy rosszul leszek vezetés közben. Hiába mondtam neki, hogy ha eszek rendesen, akkor nincs semmi gond.... Azt mondta, hogy nem akar meghalni, szóval nem megyünk, majd elmegy vonattal :) És majdnem így is lett, mert végül nem vonattal, de elment az egyik barátjával, kocsival.

A munkahelyen az elmúlt két hét nyugis volt, mert a főnök szabadságon volt. Munka az volt elég sok, de nyugi volt, nem b@szogatta a kolléganőmet. Persze a szabadságra menetele előtt a többi kolléga, akinek szükséges a főnökkel aláíratni a szakvéleményeket, azok mind elköszöntek tőle és jó utat kívántak neki, hiszen jó hosszú útra ment, Tanzániába.

Ezt az utat kapta a férjétől és a családjától a "nyugdíjba vonulása" - és az 65. születésnapja alkalmából. Volt olyan kolléganő, aki hallkan megjegyezte, "hátha találkozik egy éhes oroszlánnal". Szóval a többiek mind jó utat kívántak neki, én meg tökre elfelejtettem, hogy talán ezt így illene (meg nem is szoktam). Ebből az lett, hogy utolsó nap péntek munkaidő vége előtt 10 perccel csörög a telefon, látom, hogy a főnök az. Tök ideges lettem, mert két volt kolléganővel meg volt beszélve, hogy munkaidő végét követően találkozunk, tehát 10 perc múlva... De a főnök nem szokott ilyen gyorsan végezni a mondandójával. Na mindegy. Felvettem a telefont és felkészültem, hogy nem fogok odaérni a talira időbe. 

De csak annyit mondott szeretett főnököm, hogy csupán  azért keres, mert elmegy szabadságra egy hét és három napra (!), és csak el szeretne köszönni. (Nyilván ez az én dolgom lett volna, de ha már így alakult, akkor jó utat kívántam neki!) Nem is foglalkoztam a dologgal a múlt hétig, és csak akkor jutott eszembe, hogy más kolléga 2 hétre ment, de a főnök az csak 1 hét és 3 napra!!! Mert ugye múlt hét hétfőn és kedden nem kellett dolgozni :) Szóval a főnök az nem megy két hétre.... :)

Már itt van, ki van símulva, mondjuk a sok munka miatt csak tegnap reggel hallgattuk meg a rövid beszámolóját. 

A kolléganőmre egyébként továbbra is ki van hegyezve,  igyekszem tompítani a konfliktus lehetőségeket, de nem tudom meddig sikerül, mert a kolléganő sajnos még most sem tudja utolérni magát. 

Otthon elvileg minden OK. Jó,jó, néha összeveszek a férjemmel, de ez már csak olyan megszokás. Szerintem igényli :) A fő konfliktusforrás továbbra is az, hogy nem tud keveset főzni. Hétvégente pedig általában Ő főz. Nos nem tud két személyre levest főzni, csak annyit, ami 3-4 háztartást ellát. De így van ez a további fogásokkal is. Ezzel nincs gond addig, amíg a megfőzött ételet el tudjuk vinni a fiamnak, lányomnak, anyukámnak és nem kerül kidobásra. De mikor annyit főz, hogy nem fogy el, akkor a pazarlás miatt dühbe jövök és jön a veszekedés. 

Mondjuk ennél nagyobb gond ne legyen, de engem ez akkor is dühít.

Közbe nekifogtunk otthon a konyha-előszoba-szoba beázás kijavításának is. Azért csak most, mert mostanra száradt ki. Még folyamatba van, de már alakul a dolog. 

Aztán most azt is szokni kell, hogy tényleg ketten vagyunk. Nem visel meg egyébként. De úgy érzem, hogy valamit ki kellene találni, mert az mégse jó így, hogy hazamegyek és ha van kedvem csinálok valamit, ha nincs kedvem nem csinálok semmit és másnap kezdődik minden előlről. Egyre inkább kacérkodok a konditeremmel ismét. 

Hétvégére meg mozit tervezünk "apával". Nem is tudom mikor voltunk utoljára.

A lányom töretlenül csinálja az online kereskedést a marketplacén. Tegnap este 8 óra körül hívott. Azt hittem valami baj van, de csak azt újságolta el, hogy valaki itt volt átutazóba valahonnan - Debrecenbe és megvette tőle azt a 10 Tommy Hilfiger inget, amit én a piacon vettem (darabját 300 Ft-ért), Ő meg eladta egybe az egészet 3500/ db. áron, tehát 35.000. Ft-ért. És ha már itt volt az úriember átutazóba, akkor vett még tőle ezt-azt, így összesen 60.000. Ft.-ot fizetett. Szinte minden nap ad el valamit, havonta hatszámjegyű bevétele van ebből a kis mellékesből, amit még élvez is. Mondjuk azt még most sem értem, hogy miért éppen azokat a dolgokat veszik meg amiket a lányom árul? Olyan sok minden van eladó... Vannak hasonlók is, akár olcsóbban, mert Ő nem adja pár száz forintért, mégis azt veszik meg, amit Ő hirdet. Nem értem... De ügyes.