Van itt minden...

 Van itt minden, öröm, stressz, betegség, stb. 

Mondjuk pont ez a három érzés főleg a munkahelyre vonatkozik. Örülök, mert tökre bírom az új kolléganőt, tetszik az életfelfogása, a mentalitása, tetszik, ahogy a vizsgálatokat végzi, látszik, hogy ért hozzá. Csakhogy! Itt jön a stressz faktor. Mert bár nagyon ügyes, szegényke pont annyira lassú, mint amennyire ügyes. Ez pedig azt jelenti, hogy jelenleg már 3 nap vizsgálataival van elmaradva, és ahogy látom, ez csak egyre halmozódni fog. Látszólag Ő nem stresszel rajta, de én annál inkább, mert félek, hogy egyszer besokall és nem jön többet. Mondjuk az se tesz jót a dolognak, hogy a főnök is egyfolytában baszogtat miatta, hogy mit gondolok, miért ilyen lassú? Hol csúszik el a dolog? És az az érzésem, hogy azt szeretné, ha valami rosszat mondanék a kolléganőre. Nos ezt az örömet nem szereztem meg neki, sőt inkább dícsérgettem, hogy nagyon szakmai, alapos, csak valóban kissé lassabb a munkatempója, DE, mintha már valamelyest gyorsabb lenne, mint mikor idekerült.

Tehát a munkahelyen örülök a kollégának, de annak nem, hogy úgy érzem a főnök igyekszik fúrni. Az soha nem vezetett még jóra, ha a felettes nem támogatólag lépett fel az új beosztottal szemben. Pl. a mai reggel: a főnök épp nálam volt reggel, megint a szokásos köröket futotta, hogy ez így nem lesz jó, hogy több nap elmaradása van a kolléganőmnek és ez így nem lesz jó, és ez így nem lesz jó.... Ekkor érkezett meg a kolléganőm, aki vonattal jár minden nap és egy órát utazik ide a munkahelyre, majd egy órát hazafelé. Óránként jár a vonat. Ekkor a főnök látványosan, nagyon látványosan megnézte az óráját.

Szerencsére még csak fél 8 lett volna 1-2 perc múlva. Ebből is persze csak tovább nőtt kettejük közt a feszkó, mert a kolléganőm tök lazán csak annyit mondott, "én így tudok beértni, mert a vonat óránként jár." A főnök meg nem tudott mit mondani, mert mégse késett el a kolléganő, Ő meg hiába nézte nagyon látványosan az óráját, blama lett belőle.

Ja, egyébként ma és tegnap reggel is itt kezdett a főnök, hogy megnézze, jól vagyok-e? Ennek meg az az előzménye, hogy pénteken nagyon-nagyon rosszul voltam. Görcsös fejfájással ébredtem, ezért a férjem adott egy fájdalomcsillapítót (eddig ilyet még nem szedtem, de recept nélkül kapható). A gyógyszer bevétele után 1-2 órával a fejfájás ugyan még nem múlt el, viszont megjelent a hideg verejtékezés, a gyengeség és ájulásérzés. Úgy éreztem, le kell feküdnöm, de közbe meg már indulnok kellett volna dolgozni. Gondolkodtam, hogy mit tegyek? Fejfájás miatt itthon maradni, ráadásul pénteken? Áááá, mégse kellene. Úgy döntöttem, ha 5 perc pihenés után el tudok indulni, akkor elindulok. Így is történt. Aztán a munkahelyen se lettem sokkal jobban, ezért bevettem még egy gyógyszert. Így utólag már azt gondolom, hogy ez hozta rám a bajt, mert az ezt követő 1-2 órán belül már annyira rosszul voltam, hogy úgy éreztem, már haza se tudnék menni. Ráadásul elkezdtem hányni.

Én, aki még akkor se tudok hányni, ha az újjam ledugom a torkomon. A főnök meg pont két hányás között keresett, hogy meg szeretne beszélni velem valamit. Mondtam neki, hogy OK, de ne ma, mert nem vagyok olyan állapotba. Kissé megijedt, mert emlékezett rá, hogy az autóbaleset után is dolgozni akartam jönni, Ő ragaszkodott hozzá, hogy legalább 1 hétig maradjak otthon. Nem szokta meg tőlem, hogy beteg vagyok. Jaaaa, és persze mivel senki másnak nincs jogosultsága a munkámhoz (vagyis az új kolléganőnek van, csak hát Ő a saját munkáját se tudja befejezni, nem éri utol magát, így helyettesíteni se tud), szóval nagy érvágás lenne a munka szempontjából, ha nem jönnék 1 -(2) hétig, mert amíg nem csinálom meg a szakértői véleményt, addig nem tudják továbbvinni az ügyeket, a határidő meg ugye ketyeg. Tehát azt gondolom, hogy persze aggódott is, de azért az osztály és a főnök önös érdeke is volt ez a mindennapos reggeli érdeklődés a hogylétem felől. (Ja, persze pénteken azért nem mondta, hogy menjek haza...) (A fájdalomcsillapító mellékhatásai között meg pl. ilyeneket írt: - gyomorhurut, vagy pl. hirtelen jelentkező, súlyos fejfájás, tarkókötöttség, beszédképtelenség)

Amúgy azt se tudom, hogy mi lesz itt, ha kint már nem lesz ilyen jó idő és 18 foknál nem lehet melegebb. Az épületbe az ablakok még a szocialista időkből valók, aluminium keretbe egy üveg. Csak úgy süvít be a hideg. Hogy lesz így 18 fok? És ilyen hőmérsékletbe kellene a betegeknek levetkőzni? Mert a 18 fok nem vonatkozik az egészségügyre, de mi ugye kormányhivatal vagyunk, szóval itt elvileg max. 18 fok lehet...

Ennyit a negatív hullámról, és akkor jöjjön a család. Itt is volt minden, öröm, stressz, betegség, stb. 

Anyukám lebetegedett, de persze nem szólt, csak már akkor, mikor jártányi ereje se volt. 

Akkor is csak annyit írt nekem, hogy munka után vigyek már neki ACC-t. Persze hallgattam a megérzésemre és így derült ki, hogy nem csupán köhécsel, hanem annyira rosszul van, hogy szinte a kapuig se tud elmenni. Persze azonnal felajánlottam, hogy elviszem orvoshoz, de most ez se olyan egyszerű, mióta telefonos távgyógyításra esküdtek fel az orvosok (legalábbis némelyik). Mindegy, addig erősködtem, hogy felhívta a dokit, aki elég erős antibiotikumot írt fel neki. Egy dobozba csak 3 szem gyógyszer van, nos ebből kapott két dobozzal, meg a járulékos többi gyógyszer. Innentől kezdve nyilván mindennapos program lett, hogy munka után irány anyukámhoz (közbe főtt ételt is vittem, hiszen annyi ereje se volt, hogy főzzön magának) és minden nap ránéztem. Aztán esténként még otthon is pakolás a fiam költözése miatt, ruhákat átmosni, vasalni, stb. Szóval mozgalmas ez az időszak.

A fiam megkapta a kulcsokat a lakáshoz, de még nem költözött át teljesen. Holnap kötik be neki a netet, gondolom onnan kezdve fog inkább életvitelszerűen ott élni. A költözés már szinte mindennapos, hol ezt viszünk át, hol azt. Tegnap pl. este 8-ig dolgozott a fiam, aztán vittük át több körben az előző nap összepakolt dolgait (szóval ma se vagyok valami kipihent). Vasárnapra tudott szerezni valakit, aki utánfutóval el tudta vinni neki a hatalmas vezetői íróasztalát, amit nem volt könnyű fellogisztikázni az 5-ik emeletre. Nincs lift, de ha lenne, akkor se hiszem, hogy befért volna. A vasárnap egyébként egy ámokfutás volt, reggel 6 óra előtt keltem, és este negyed 12-kor kerültem ágyba. Ebből következik, hogy tegnap se voltam túl kipihent. 

Vasárnap egyébként jött velem a piacra a fiam és a barátnője is. Reggel fél 7-kor mentünk és 10 óra elmúlt, mire végeztünk. Monjuk vettek is ezt-azt. A legjobb fogás egy balkon szett volt (így már ki tudnak ülni az erkélyre kávézgatni, teázgatni). De vett kávéspoharakat is 100 Ft-ért, a barátnője kabátot 300 Ft-ért, meg egyébként egy csomó mindent, alig tudtunk 3-an becuccolni a kocsiba. Amint hazaértünk, ebéd készítés, közbe anyukám látogatása, aztán költözködés. 

A lányom meg valami fantasztikus számomra, hogy milyen módon csinálja a netes kereskedést. Januártól - augusztusig kb. 600.000. Ft-ot keresett. De most ráerősített, mert a múlt hónapba egy hónap alatt kereset kb. 300.000.-et. És pont tegnap mondta, hogy összeszámolta, hogy amiket az elmúlt időszakba vásárolt, abból ha minden elkel, akkor már 1 milla körül lesz bevétele (persze lehet, hogy ez akár 2 hónap is lesz...). Ügyesen csinálja, mert mindig csak a bevétel egy részéből vásárol, tehát mindig marad pénze (nyeresége). De hogy honnan örökölte vagy honnan szedte, kitől látta vagy tanulta vagy hogy talált rá a dologra? Hihetetlen számomra. 

És még tovább fokozta a dolgot, mert jelenleg úgy dolgozik a munkahelyén, hogy heti 4 nap 12 órázik, szóval bizonyos beszerző helyeire nem tudna elmenni. Ezért szólt a főnökének, hogy hetente 2 óra hosszára szeretne elkéretőzni. A főnöke persze tudni akarta, hogy mégis hova akar menni? A lányom meg elmondta neki, hogy a múlt hónapba kb. annyit keresett a mellékeséből majdnem, mint a fizetése, szóval neki fontos, hogy amikor kell, el tudjon menni, mert ez PÉNZKÉRDÉS! Most azon gondolkodik, hogy csinál "saját boltot" vagy webshopot a neten.

A főnöke meg csak lesett, csodálkozott, hogy így is lehet pénzhez jutni... Mindenesetre elengedte a lányomat és azt mondta neki, hogy nagyon ügyes, le előtte a kalappal!