Na bakker...

 Az van, hogy kissé zavarba vagyok, mint Ádám anyák napján...

A fiam reggel rám írt, hogy van-e otthon tortaforma, mert tortát akar sütni. Hogy mi van? 

Tortát? Múlt héten még teát se tudott főzni...

Rá is kérdeztem, hogy milyen tortát? Gondoltam valami sütés nélkülit. De azt írta, hogy Sacher tortát.

Hogy micsoda??? Sacher tortát? Komolyan mondom, pont  a múlt héten történt, hogy a teafőző kancsót, aminek a közepébe kell tenni a teafüvet, még azt se értette, hogy miként működk? 

Most meg Sacher?

Na mindegy, eligazítottam, hogy merre találja a tortaformát. Persze nem egyedül fogott neki, hanem a barátnőjével.

És tényleg megcsinálták. 

Igazából nem ettől vagyok zavarba, hanem attól, hogy még ilyen eddig nem történt, hogy itt lézengek, mert a fiatalok csinálják az ebédet is. Én meg nem tudok magammal mit kezdeni, kérdezgetem, hogy segítsek-e, de azt monják, köszi nem kell, pihenj! Hogy micsoda? Nahát, azt meg hogy kell így hétköznap munka után? :)  

Aztán a nagy pihenésbe meg az jutott eszembe, hogy na bakker, pont most költözik el a fiam, mikor nekifogott sütni-főzni? Milyen király sorom lett volna már, hogy hazajövök aztán csak enni kell? Mondjuk nem panaszkodhatom, mert a férjem is főz, ha úgy alakul a dolog. Sőőőőőt, de ugye Ő meg nem tud kis mennyiséget. Nála 2 tyúknál kezdődik a pörkölt is, a leves meg min. 5-8 liter. És ez most komoly, nem vicc. Jó, mondjuk ilyenkor jut belőle anyukáméknak meg a lányoméknak is, most meg már hamarosan ugye a fiaméknak is csomagolhatunk. Erről jut eszembe, megint be kell szerezni egy csomó műanyag dobozt. Nem igazán értem, de valahogy a doboz tetők mindig elkeverednek, nem azok érkeznek vissza ami a dobozokra jók. Ránézérse igen, de mégse....

Persze azért még akadnak problémák a fiam sütés-főzésébe is. Pl. bevásárolt a tortához, majd mikor hazaértek és nekifogtak a sütésnek, akkor ugye a receptbe van olyan, hogy a piskótalapra kell a lekvárt kenni. Erre a fiam: b@sszus, nem vettem piskótalapot :) A barátnője meg vihogott, mert ugye azt sütötték, nem kellett venni. 

Most éppen krumplipürét csinálnak rántott karfiollal és rántott hússal. Azt nem állítom, hogy a fiam még soha ne segített volna panírozni a húst, de szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor történt ez. Most meg ők uralják a konyhát, és mivel ugye kicsi a konyha, így hát kiszorultam.

Tök furi lesz úgy odaülni az asztalhoz, hogy csak ennem kell. Nem sűrűn van ilyen, ezért hát jól megbecsülöm ezt a mai napot.

Szerintem az apja is csodálkozni fog ha hazaér...