Megérkezett

 Az van, hogy van új kolléganőm...

Kedden kezdett. Egy interjút megnézett, majd odaült és csinálta. Ráadásul jól csinálta. Pedig már előre féltem, hogy nem akarok megint új embert, nem akarok megint betanítani valakit, nem akarok megint bajlódni, megszokni, alkalmazkodni...

De legnagyobb meglepetésemre tudta és jól csinálta. Profi módon kérdezett, nem úgy, mint az előző kolléganő, aki vers módjára mondta fel a kérdéseket és ha nem stendert ügyfél volt, akinél ezek a kérdések működtek; akkor megállt a tudománya.

Szóval pozitív meglepetés, tudja, csinálja, ért hozzá.

Nap végére egy kissé azonban lefogyott a mosoly az arcomról. A 13 vizsgálatból csak 5 szakvéleményét tudta elkészíteni papír alapon. Hűha... Ez így nem lesz jó, 5 vizsgálat? Mi lesz, ha majd egy nap 25-30 vizsgálat lesz? Azt egy hétig csinálja? És az egy hét alatt felgyűlő vizsgálatokat meg még egy-két hétig? És az az alattit? 

Na mindegy, első nap még direkt nem ajánlottam fel a segítségemet, hogy kiderüljön, egyedül mire képes. Az 5 vizsgálat eléggé letaglózó volt (nagyon kevés). Másnap azonban felajánlottam, hogy ha gondolja, akkor besegítek. De azt mondta, hogy köszöni szépen, de fel kell pörögnie, ezért egyelőre még ne segítsek, megpróbálja egyedül. Na! Őszintén mondom, tetszett ez a válasz. Mondjuk az kevésbé, hogy még mindig nem tudott úgy felpörögni, hogy hozni tudja a napi vizsgálatok számát, vagyis aznap kész legyen. Most még ott tart, hogy ma csinálja a tegnapit, tegnap csinálta a tegnapelőttről maradtat...

De legalább igyekszik. Ma is elmondtam neki, hogy ha segítségre van szüksége, akkor szóljon és besegítek. Még ma is azt mondta, hogy inkább igyekszik.

Hát legyen.

Mi is van még? 

Ja, ma van a főnök 65-ik szülinapja. Ami annyiból érdekes, hogy még a mai reggelen sem tudjuk, hogy akkor most hogyan tovább? Marad, mint főosztályvezető? Vagy lesz új? És tegnap úgy tünt, hogy erre a kérdésre a választ még maga sem tudja. Sokáig már nem tudják húzni, ha nem maradhat, akkor gondolom ma vagy holnap be kell mutatni az újat, ha meg maradhat, akkor végre lenyugodhat, mert szemlátomást ideges, feszült, és az senkinek se jó. Neki se, meg persze a körülötte dolgozóknak se. Én is kerülöm amennyire csak tudom. Legutoljára múlt pénteken hívott fel, mert megint van egy bírósági ügy, amiben a segítségemet kérte. Péntek délután adta ide az ügyet, és annyit mondott, hogy hétfőre ugye kész lesz? Hát persze.... 

Nyilván megcsináltam, mert én se szeretem, ha az általam készített szakérőtői véleménnyel teljesen ellentétes vélemény készül. Ott valami akkor nem stimmel. Ennél az ügynél is úgy történt, hogy az igénylő a nyilatkozatában itt még teljesen mást nyilatkozott, mint a bíróság által kirendelt szakértőnek. Nos ez elég hamar nyilvánvaló lett. Nem is értem, az ilyen ügyfeleknek nem jut az eszébe, hogy mégiscsak beadott hozzánk egy 6-8 oldalas nyilatkozatot, amit alá is írt, hogy büntetőjogi felellősége tudatában kijelenti, hogy a közölt adatok a valóságnak megfelelnek. Majd nemsokkal később már teljesen másképp nyilatkozik...

Na mindegy is. Megcsináltam hétvégén a bírósági cuccost, és elküldtem a főnöknek e-mailbe... Amíg nem derül ki, hogy mi lesz vele, addig inkább elkerülöm, mert nyilván frusztrálja ez a helyzet, én meg nem akarok az lenni, aki belefut valami érzelmi (düh) kitörésbe.

Ja, volt nálunk a kárszakértő a beázás miatt. Vagyis nem volt, mert már ez is digitális. Küldött egy linket, ahová be kellett lépni és on-line mérte fel a kárt. Mindez hétfőn történt, tegnap, vagyis szerdán meg már meg is érkezett a 152.000. Ft. A férjem azt mondta, hogy mivel ugye nem kell szakembert fogadni, mert mégiscsak Ő is az lenne, vagy mifene, így szerinte az anyagár kb. 20.000. Ft. Számoltam, hogy akkor ha idead nekem 100.000 Ft-ot, akkor még meg tudja venni az anyagot, és még neki is marad egy kis apró :)

És így is lett. 

Jaaaaaaa, tegnap volt egy ügyfél...

BV-ből jött, vagyis nem jött, hanem hozták. Amikor az orvos asszisztense megkérte, hogy álljon az ajtóhoz, mert a magasságát meg akarja mérni... nos vélhetően az ügyfél csak annyit értett, hogy álljon az ajtóhoz... És a "jelenlegi lakhelyén megszokott módon", vagyis arccal az ajtó felé fordulva, széttett lábakkal és feltartott karokkal állt. 

Nos ilyenkor kell a mérhetetlen önuralom, hogy ne szakadjon fel a jelenlévőkből a hangos röhögés. 

A röhögésről jut eszembe...

Múlt hét pénteken ügyintéztem. Ez magába nem vicces, de egy bizonyos pont után már az lett számomra.

A történés röviden: a többgenerációs házban élők is nagyobb mennyiségű gázhoz juthatnak kedvezményes áron a 2022. szeptember 9-én megjelent kormányrendelet alapján. Ehhez azonban a település jegyzőjétől hatósági bizonyítványt kell beszerezniük. Fogtam hát magam és levadásztam a nyomtatványt, kitöltöttem és aláírattam anyukámmal, hiszen nála 2 lakrész van és már korábban jelezték neki, hogy nem fog beleférni a keretbe. Történt mindez csütörtökön, pénteken reggel pedig hoztam magammal a nyomtatványt, beszkenneltem és elküldtem e-mailen. Dél körül ránéztem a hivatali levelezőmre (mert onnan küldtem, hogy lássam, ha megnyitják...), de úgy láttam, hogy bizony nem nyitották meg. Fogtam a telefont és felhívtam őket. Bemutatkoztam ahogy kell, majd elmondtam, hogy úgy látom, nem nyitották meg az e-mailt, és kértem, hogy egyeztessük, hogy jó helyre küldtem-e? Nos itt kezdődött a vicces rész.

Mikor azt mondtam, hogy a kormányhivatali e-mailemről küldtem, az ügyintéző nagyon készséges lett. Nagyon igyekezett segíteni, de végül abba maradtunk, hogy a kérelmet nem fogadhatják e-mailen, hanem személyesen kell bevinni, vagy levélbe, vagy ügyfélkapun keresztül elküldeni. Megköszöntem a tájékoztatást és mondtam, hogy OK, akkor hétfőn átszaladok a kérelemmel, hiszen az önkormányzat és a kormányhivatal épülete között kényelmesen is 5 perc a távolság.

DE!

Ekkor azt mondta az ügyintéző, hogy várjak már egy kicsit, mert kapcsolná inkább az illetékest.

OK

Kapcsolta...

Felvette az illetékes, neki is elmondtam, hogy a kormányhivatali e-mailről küldtem egy kérelmet e-mailba, de már tudom, hogy így nem intézhető, szóval hétfőn átvinném...

De az illetékes azt mondta, hogy várjak már egy kicsit, mert kapcsolná az iktatót, mert ott van mindenek tudója, lehet mégis el tudják fogadni így a kérelmet...

Vártam.... Kapcsolták.... (gondolom a "kapcsolás alatt megbeszélték a dolgot, mert jó sokára vették fel az iktatóba a telefont).

Mikor felvették, ott is elmondtam, hogy igazából már okafogyott a dolog, mert egy kérelmet küldtem a kormányhivatali e-mailemről, de már tudom, hogy így nem lehet, és majd hétfőn átviszem személyesen...

A illető megkérdezte, hogy pontosan milyen e-mail címről küldtem? Elmondtam. És milyen kérelem? Elmondtam. És milyen néven van a kérelem? Azt is elmondtam. Erre a válasz: már ügyintézés alatt van!

Szóval kicsit mókásnak tűnt, mert szrintem ha a magán e-mailemről küldöm, akkor vélhetően nem részesülök ilyen bánásmódba. 

Szóval pénteken elküldtem, délután már "ügyintézés alatt volt" a telefonhívást követően, és tegnap, vagyis szerdán már a helyszíni szemle is megtörtént. 

Lehet egyébként is ilyen gyors az ügyintézés.

Ki tudja?