Nem is tudom, ez most olyan húzós időszak. Sok a munka, amit nem bánok, mert így legalább gyorsan telik a munkaidő, de közbe meg olyan fáradt vagyok, hogy azt viszont nem élvezem. Holnap szabadságon leszek egy napot, ami jó, de nyilván pont azért mert nincs aki helyettesítsen, pénteken kellene a napi munkám mellett bepótolnom a holnapi kiesést. Lehet nem lesz elég az idő...
Bár nem fizikai munkát végzek, de a munkaidő végére úgy elfáradok agyilag, hogy néha csak nézek ki a fejemből. Amikor hazaérek, nyilván ellátom a háztartást (mosok, teregetek, bevásárolok, főzök), de sokszor nehezemre esik. Nem tudom, hogy ez mitől van, az öregség, a fáradság, esetleg a gyógyszerek mellékhatása? Nem tudom, de nem jó. Hogy lesz ebből konditerembe járás?
A fiam már egy ideje megint mondogatja, hogy elköltözik otthonról (nem, nincs semmi konfliktus, csak úgy gondolja, hogy 28 évesen meg kellene próbálnia a saját, külön életet). Mondogatja már egy ideje, és tavaly lépéseket is tett, hogy az akkori barátnőjével összeköltözzön, de hamarabb vége lett a kapcsolatnak, mint ahogy megtalálta volna a megfelelő albérletet. Most ismét van barátnő, aki sokat van nálunk, de ha jól értettem, akkor nem az összeköltözés miatt hengeredett rá ismét a témára, hanem azért, mert a barátja (egyben kollégája is) kiadja a lakását. Először a fiamnak szólt, tegnap este át is ment, meg is nézte. Tőlünk kb. 500 méterre van. Tetszett neki a lakás, csak árat még nem mondott a barátja. Azt ígérte, hogy körbenéz milyen árak vannak és majd szól. Na hát ma szólt is. Az egyszobás lakás 90 ezer plusz rezsi. A szívemhez kaptam, de tényleg ennyiért vannak a lakások. Azok olcsóbbak, ahová a fiam biztos nem költözne (a környék és az ott lakók miatt). Elmondtam neki, hogy pénzkidobásnak tartom, mert azt a havi 120 ezer forintot, amit a rezsivel ki fog fizetni (a kajáról és egyebekről még nem is beszélve), szóval azt akár el is tehetné... De közbe meg azt is megértem, hogy ennyi idősen ki szeretné próbálni, hogy milyen külön élni a saját életét.
Ekkor jutott eszembe, hogy az öcsém nem túl régen vett egy lakást befektetés céljából, szintén nem túl messze tőlünk. Pont jókór vásárolta, akkor még a mostanihoz képest nagyon lent voltak az árak, most majdnem a vételár duplájáért tudná eladni. Megemlítettem a fiamnak, hogy esetleg rákérdezhetne. A lényeg, már volt egy érdeklődő, de még nem adták ki. Így a fiam ma délután megnézi, és mivel én már láttam a lakást, azt gondolom, hogy tetszeni fog neki. Egyetlen hibája, hogy az 5-ik emeleten van, és nincs lift. De kétszer akkora, mint a bartátja lakása, van erkély, fel van újítva a fürdőszoba (ki van véve a kád és tusolókabin van kialakítva), van mosógép, teljesen gépesített és bútorozott a lakás. A konyha is szép, asztalossal készítetett egyedi konyhabútor van benne, beépített sütővel, főzőlappal és mosogatógéppel. Az előző tulaj is befektetésnek vette (illetve a fiának) de az inkább a barátnőjével költözött össze. Az előző tulaj egyébként egy sokszoros fogathajtó bajnok, akik nem igazán laktak a lakásba (hiszen vidéken éltek), de sokat költöttek minőségi bútorokra és felújításra. És ez se drágább, mint az egyszobás lenne.
Így meg lehetne külön egy szobája, ahol a számítógépes nemtudommit csinálja (valami élő adást), a másik szoba meg lehet a nappali, ahol vendégül tudja látni a barátait, sőt ha buli után úgy alakul, még ott is alhatnak :)
Aztán persze az sem elhanyagolható szempont, hogy mégiscsak a keresztapja a tulaj, így nem kell félnie, hogy egyik napról a másikra azt mondják, hogy költözzön, mert eladják a lakást. Az öcsém nem akar oda költözni és az adózás miatt egy pár évig még eladni se akarja...
Kíváncsi leszek, hogy mit fog majd a lakáshoz szólni a fiam.
Nem örülök, hogy elköltözik, de már úgy érzem megértem rá, és el tudom fogadni.
Tavaly még minden idegszálam tiltakozott ez ellen.
Hiába na, változnak az idők vele változom én is...
Erről a változásról meg az jut eszembe:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése