A régi blogom eltűnt :(

Sajnos hiába vártam, hogy hátha helyreáll, hiszen már korábban is volt ilyen, de továbbra sem található a régi blogom. Nem tudok róla elmenteni csak bizonyos időszakokat, a többi nem elérhető semmilyen formában, de amit csak sikerül, azt átmentem ide. 

Na mindegy, de azért próbálom menteni a menthetőt, mert ugye főleg magamnak írtam, hogy majd vissza tudjam olvasni, ha már nyugdíjas leszek, vagy ilyesmi :)

Nem csak az én blogom tűnt el, hanem az egész eblog.hu.

Szóval ezért ide jegyzem le amit a régi helyre már nem tudok.

Nos mi is történt?

Az elmúlt héten a fiam összepakolta a számítógépét, amire már hónapok óta gyűjtögetett, már tavaly óta vette meg hozzá az alkatrészeket, mikor mire volt pénze. Azt igazából nem akarom tudni, hogy mennyibe került, de annyiba amennyit én soha se költenék számitógépre. Azt mondja, ha bejön neki amit tervez, még akár a gép ára is visszajöhet, sőt... Na majd meglátjuk. Mindenesetre egy grafikussal készíttetett egy képet, melyet használni fog. 

Belejött az új munkahelyen is a dologba, egyre jobban élvezi, hogy a fizetése mellé munkanapokon jó pár ezer forint jatt is akad. Nem kell megszakadni és mégse egy gyári munka na.

Aztán a múlt héten a lányom barátja letette az esküt. Mivel Ő lesz a legmagasabb rangú a kiképzettek között, igy neki jutott a megtiszteltetés, hogy előmondja az eskü szövegét.

Eskütétel - képek, videó

Ami vicces, hogy a régi barátai se ismerik így meg, hogy le kellett vágnia a szakáll-bajusz kombót. Először nekem is fura volt, de a kedves személyisége hamar feledtette, hogy másképp néz ki, na meg ugye hamarosan már újra visszanövesztheti és így is jóképű, csak másabb.

A lányom továbbra is nyomatja ezt a "kereskedői" vonalat, persze csupán a maga szórakoztatására, a munkája mellett. Tegnap pl. rámtelefonált, hogy kint vagyok-e a piacon, mert ha igen, akkor segítsek már neki kivinni a kocsijáig amit vásárolt. 4 nagy doboz volt. 3 doboz egy 3,5 méteres ledes lámpát rejtett, a negyedikbe is ledes lámpa volt, de az magába. Nos mikor hazaért, akkor keresett rá a vett dologra, ami 200.000. Ft. felett van, Ő meg ezért és a másik lámpáért fizetett 16.000. Ft-ot. Ügyes! Maguknak vette otthonra, mivel lecserélik az összes lámpát, de elgondolkodott azon is, hogy lehet érdemes lenne eladni, ha már ilyen drága... :D

Nemrégen két robotfűnyírót adott el. Tavaly vette (vettük) szintén a piacon, 30.000. Ft-ért, de nem használták, mert a terepviszonyok náluk még nem robotfűnyírónak való. Szóval feltette 120.000. Ft-ért és 110.000. Ft-ért el is vitték. Ebbe a posztba írtam róla

Tegnap még két Ikea-s éjjeliszekrényt is vett, a kettő együtt volt 6000 Ft. 

Meghirdette 15.000. Ft-ért a neten és már 2 órán belül írtak is neki Bp-ről a 17-ik kerületből, hogy jönnének érte. El is vitték tegnap. Ügyes na! Így kell a szórakozást és a pluszpénz keresést összehangolni. Imád Ő is a piacon nézelődni, kincsekre vadászni, akárcsak a turiba megvenni a márkás dolgokat párszáz forintért, és eladni sokszorosáért. És bár hihetetlen számomra, de megveszik sok pénzért is az emberek azokat a dolgokat. 

A múlthét legnagyobb történése azonban az volt számomra, hogy a kolléganőm kiakasztott. 

Csütörtökön történt. Jó, jó, már mióta idejött dolgozni, azóta mondogatja, hogy felmond, de eleinte azért, mert a lányáék messze laktak és arra való hivatkozással akart elmenni, hogy segítenie kell a lányának. Aztán a lányáék itt vettek házat, szóval ez már nem volt jó kifogás, de mindig talált valamit, hogy most ezért vagy azért kell felmondania, de eddig nem tette meg. Múlt héten csütörtökön meg csak úgy a nagy semmiből egyszer csak azt mondta, hogy felmegy a főnökhöz... Mondtam OK, de miért? Erre Ő: felmondok!

Nem értettem az egészet. 

Előadta, hogy nem bír ennyit dolgozni (őszintén mondom, hogy nincs jelentős terhelés, nem töltjük ki munkával a munkaidőt). Aztán azt is mondta, hogy hívták vissza a korábbi munkahelyére, ahol már kétszer is dolgozott. Na mindegy, most ismét hívták olyan pozícióba amit elég nehezen tudnak feltölteni, ennek is biztos oka van... Azt mondta, hogy ott 6 órába is dolgozhatna, és nem bírja azt, hogy itt kell lenni fél 5-ig. Nos a korábbi munkahelyén meg a kötetlen munkaidőt nem bírta, aztán most a kötött munkaidőt se bírja... Rá kellett döbbennem, hogy a pszichés és egyéb szervi problémáit miatt valószínűleg nem tud tényleg dolgozni. De ha itt nem tud, akkor máshol hogy fog?. És hiába voltak részsikereim abban, hogy elindult kivizsgáltatni magát, ezek általában meg is álltak, nem ment vissza, nem váltotta ki a gyógyszert, nem szedte, nem kért időpontot fontos kivizsgálásra, vagy ha volt időpontja, akkor meg nem ment el, stb. 

Szóval ott tartottunk, hogy felmond! Nagyon megdöbbentem, nem a felmondáson, hanem azon ahogyan ez történt a nagy semmiből. Akikkel megosztottam, azok azt javasolták, hogy engedjem el, úgy lesz nekem is a legjobb. És beláttam, hogy igazuk van. Pénteken reggel már úgy jöttem dolgozni, hogy biztos voltam benne, már beszélt a főnökkel és túl van a felmondáson. Ehhez képest, mintha semmi se történt volna... Ez normális dolog így?