Telepi körséta

Egy másik régi történet a törölt blogból:

A helyszín és a szereplők valósak, a neveket természetesen megváltoztattuk, ha valaki magára ismer, az csakis a véletlen műve lehet :-)

Telepi körséta

Családlátogatások egy szép tavaszi napon. 

Sütött a nap, szólt a zene, a telepen az emberek az udvaron élvezték az első napsugarakat. Sajnos közöttük sok volt a tanköteles korú gyermek, akiknek épp iskolában kellett volna lenniük.

A porban játszott a négy kiskorú K. gyermek, közülük kettő iskolás. Porosak, piszkosak, öltözetük hiányos, de hihetetlen elégedettséggel túrták a földet. Jöttünkre berohantak a házba, az ajtót behúzták, mintha senki nem lenne otthon.

Második nagy gond a családdal -az iskolakerülés után-, hogy megint felügyelet nélkül voltak otthon. Persze hamarosan megjelent valamelyik szomszéd, hogy biztosítson bennünket arról: ő felügyeli a gyerekeket. (Azért van összetartás közöttük, na!) 

A „felügyelő” szomszéd épp főzött a rezsón egy leveses tálban. Bőszen fortyogott valami egy szürke lében, egyszerűen nem lehetett eltalálni, hogy mi az. Végül győzött a kíváncsiság, elhangzott a kérdés. Nos, a tálban bendő?! főtt. Ennyi információ elég is volt. 

Közben befutott K. anyuka is, aki arról igyekezett meggyőzni bennünket, hogy a gyerekek hasmenés miatt vannak otthon három napja. Tette mindezt egy kék műanyag kád mellett, amiben friss, nem hasmenéses! kaki úszkált. Ennyit erről.

Utoljára a L. családhoz néztünk be, de senkit nem találtunk otthon. Tanácstalanul álldogáltunk a kapuban, mert minden tárva-nyitva állt, mintha csak épp kiugrottak volna valahová.

Hirtelen feltűnt anyuka az egyik barátnőjével, lassan sétáltak a ház felé. Nem gyorsítottak miattunk sem, csak szélesen mosolyogtak. 

Mondtam is a kolléganőnek, hogy épp úgy jönnek, mint a befüvezett hippik a Hair-ben. 

Csak a napfénynek örültek ők is. 

Üdvöz légy tavasz!