Egy átlagos nap...

Szeretném leszögezni, hogy a célom nem a kliensek kifigurázása, gúnyolása. Csupán szeretném némi humorral megközelíteni a munkánkat. Természetesen, ha itt bárki magára ismer, az csak a véletlen műve lehet. 

Egy „átlagos” nap:

Részeg, nagyothalló, ápolatlan férfi nyit be. Nem várja meg, hogy elé menjek, törtet, nyomul befelé. Nem akarok hozzá érni ha nem muszáj, ezért hátrálok. Így szambázgatunk, miközben üvöltve kiszedem belőle, hogy kit is keres. Persze olyan nevét mondja, aki már rég nem itt dolgozik. Végül úgy ítélem meg, hogy a gondozási központban lehet dolga, úgyhogy hosszas magyarázkodás helyett inkább átkísérem oda.

Aztán egy hírhedt hölgy állít be, faxoltatni akar. Mondom neki, hogy innen nem lehet, a postára kellene mennie. Elmondom egyszer, százszor, de nem akarja megérteni. Végül megelégelem a dolgot, mert nem is az én ügyfelem, de még csak nem is a szolgálaté, úgyhogy szólok a kollégáknak, hogy csináljanak vele valamit. Szegény kolléganő kijön, és futja vele ugyanazokat a köröket, amiket én már egyszer, százszor...

Terhes kismama, a párja elhagyta, a munkahelye megszűnt-velük perben is áll, mert nem jelentették be a megbeszéltek szerint-, gyakorlatilag 0 forintból kellene megélnie. Jól szituált, tényleg kétségbe van esve. Próbálok segíteni, de közben fülelek kifelé, mert a „faxolós” még mindig nem akarja megérteni a kolléganőt, és nála előfordul, hogy ilyenkor előrántja a kését. Figyelem, hogy mikor hívjam a rendőrséget. A kismama -szegény- ijedten pislog, kezét óvón a hasára teszi. Végre csend. A hölgyet sikerült valahogy lerendezni, szerintem a kollganő elment vele faxolni. L

P. Nem tudom hány éves nő, de koszos, büdös, teljesen zavart az elmeállapota. Kopogtatás nélkül bejön, hogy írjak neki meg egy segélyes papírt. Nem hozzánk tartozik, de kegyes hangulatban vagyok, mondom neki, hogyha vár, akkor megírom. Erre elkezd vetkőzni, hogy megmutassa, hogy meg van égve a mellkasa. Alig bírom leállítani, és kiküldeni. A kismama elképedten néz, ez már nagyon sok neki. Meg is kérdezi, hogy hogyan tudunk mi ebben a "bolondok házában" dolgozni.

No comment. Ezután már csak ötpercenként kell kizavarnom P-t, míg a kismamával foglalkozom.

Aztán segélyes papír kitöltése P-vel, had ne részletezzem. A máskor 5 perces munka 20-ig tart, mert a lakcímén is gondolkoznia kell. 

Mikor kikísérem, látom ám, hogy hűségesen várja a párja, aki leforrázta.

De szép is a szerelem!