December

Eljött a december, lassan már a közepén tartunk, én meg már vagy másfél hónapja egy bejegyzést sem írtam. Úgy éreztem, hogy nem igazán történik semmi olyan, amit le kellene írnom. Ez a mostani bejegyzés se lesz egy csillámporos, mézeskalács-illatú, "minden rendben van" bejegyzés. Nem, nincs semmi baj, csak olyan "semmi különös" a hangulatom. 

Néha el tudok menni 1-1 nap szabadságra, amit másnap bepótolok, szóval ez sem az igazi, hiszen szabadság után két napi munkát kell egy nap alatt ellátnom. De ennek is megvan a maga haszna, hiszen annyi szabadságom maradt, hogy már csak 5 napot dolgozom ebben az évben. Még soha nem volt ilyen, hiszen szigorú szabálya van itt, hogy decemberben max. 5 nap szabadságot lehet kivenni. Volt korábban, mikor 6 napot szerettem volna, de nem lehetett. Most meg? Megoldották, mert kénytelenek voltak. Nem lehet átvinni jövőre, így ki kell adni... Múlt hónap óta minden héten legalább egy napot nem vagyok, ezen a héten kettőt, mert tegnap sem dolgoztam és szombaton is szabadságon leszek. Aztán még hétfőn bejövök, és onnan kezdve (elvileg!) már majd csak jövőre. 

Szóval nem történt semmi extra az elmúlt időszakba. 

Járt nálunk is a Mikulás.

Kapott mindenki egyedi csomagot, anyukám, a gyerekek, a párjaik, de még a lányomék kutyája is (ez kis dilemmát okozott, de mivel hallottam olyat is, hogy adventi naptárat kapott a kutya, úgy gondoltam, belefér). 

Én is kaptam a férjemtől mikulásra ajándékot - egy nagyon pihe-puha köntöst és csokit. Na most ezzel "csak" két probléma volt. Az egyik, hogy a köntöst nem nézte meg, hogy mekkora méret, így az kicsi lett. A másik probléma, hogy nem eszek csokit. Szóval kaptam is ajándékot meg nem is. 

Most megint próbálok még jobban odafigyelni az étkezésre, bár eddig is ezt tettem, és akinek nincs ilyen problémája az el sem tudja képzelni, hogy mennyi energia és szélmalomharc ez. Pl. én ebben az évben bármit tettem is eddig (sport, katonai kiképzés, odafigyelés az étkezésre, stb.) nem hozta meg az eredményt, a maximum az volt, hogy tartani tudtam a súlyom. Még akkor is, mikor teljes menetfelszerelésben napi 15 km-t mentem és ki-be ugráltam a lövészárokba, vagy nyomtam a büntetéseket (plank, fekvőtámasz, guggolás fej fölé tartott kézzel, stb.) Szóval az idő vasfoga még jobban megnehezítette a dolgom. Meg is fogalmaztam magamnak, hogy 53 éves koromig még működött ez valahogy, de azóta nem megy... Sokszor keseregtem e miatt, de néha egyetlen mondat is tud sokat segíteni. Most is ez történt. Talán észre se vette aki mondta, de nekem "beragadt". 

Valahogy úgy történt, hogy a csajokkal szokás szerint beültünk a Frei-be, beszégettünk, pletyiztünk, stb. Ilyenkor minden szóba kerül. Emlékszem, hogy már nem is a kávézóba ültünk, mert már bezárt, hanem átmentünk a bevásárlóközpont éttermeket magába foglaló részébe, és egyszer csak ott hangzott el az ominózus mondat, ami új löketet adott. Nem tudom megmagyarázni miért, de akkor ott úgy éreztem, hogy igen, talán igaz, és reménykedtem is, igen, biztosan így van! Valahogy így hangzott: "Hátha megindul a dolog, csak most stagnált." Ez ott, akkor egyszerre olyan igaznak tűnt és annyira egyszerű és annyira zseniális volt, hogy elhittem. Persze kellett hozzá az is, hogy a hit mellé valamit változtassak. Mivel a sok testmozgás ebben az évben nem jött be, úgy döntöttem, hogy az orvosi javaslat ellenére megint megpróbálom azt, ami nekem eddig bejött és könnyen tartható is volt (de aztán a doki letiltotta), az időablakos étkezést, kombinálva a minimális szénhidrát és még annál is kevesebb cukorbevitellel. Nem, nem keto, nem eszek sok zsírt, azt is próbálom alacsonyan tartani, inkább low carb. A fehérje bevitel a legfőbb szempont, azt próbálom a kitűzött célnak a leginkább megfelelően bevinni. És valóban úgy van, ha megfelelő a fehérje bevitel, akkor nem vagyok éhes. Ha nem akarok húst enni, akkor megoldom sajt, tojás, egyéb dologgal. Fehérjeport nem iszok. Kipróbáltam a lazacot is, nekem nem jött be. Túl "zsíros" érzetem volt utána. Szóval az elmúlt pár hétbe mégis megindult a mérleg nyelve, de nem bízom el magam, volt már ilyen máskor is. Viszont, hogy tényleg komolyan gondolom, az szerintem abból is látszik, hogy pl. magamnak sütöm a zsemlét, nem veszek bolti fehérliszteset, és az air fryer-be pikk-pakk kész van. Szinte mindent eszek amit megkívánok, csak átalakítom a receptet. Ma túrógombócot fogok, csak nem búzadara van benne, hanem útifűmaghéj és nem cukrozott fahéjas zsemlemorzsába fogom meghempergetni, hanem pirítot mandulalisztbe. Ha édességet kívánok, akkor azt eszek. Nekem pl. nagyon bejött a protein puding, sokkal kevesebb ch és cukor van benne. Persze ha belegondolok, hogy jön a karácsony, a töltött káposzta, a sültek, a sütemények, a szaloncukor, nem tudom menni fog-e? A férjemet már megkértem, hogy nekem csináljon úgy töltött káposztát, hogy nem vagy csak minimális rizst rak bele. Sülteket lehet enni, és sütit is fogok csinálni, amiből én is ehetek. Ezzel talán a fiam barátnője jár majd jól, mivel mandulalisztből fogok sütni, így ő is ehet majd belőle. (Viszont nem sütök sokat, mert marha drága a mandulaliszt.)

Amint látszik az időzítés nem éppen a legjobb, de azért igyekezni fogok. Az én súlyomnál eredmény talán tavasszal fog  először látszódni, ha igaza volt a bölcs tanácsadónak, és valóban megtorpanás volt csupán, és újra beindul a dolog. :)

Ha viszont nem, akkor beletörődöm és elfogadom. Bár mostanában egyre többször jön velem szembe a csőgyomor műtét (tv-be riportok, ismerős (volt kolléga), eszembe sincs belevágni ilyesmibe. 

Akkor már inkább maradok így, ahogy vagyok!