Én és az egymillió forintos illúzió.

Figyelem! Politikai témájú bejegyzés következik. 

A mai nap is úgy indult, mint a többi... Vagyis önkéntes bevonulás a kiszellőztetett, de lélektelen irodába, ahol a falakat kb. 10 éve festették utoljára, és bár eredetileg napfény-sárga lehetett a cél, ma valójában a kosz negyven árnyalata, kevés minimalista szürkével árnyalva jellemzi. A száz éves elavult számítógépet bekapcsolva, a monitor kék neonfénye az egyetlen életjel ebbe a nagy szürkeségben, ahol az alulfizetett frusztrált dolgozók, vagyis mi, és a még nyomorultabb betegek szomorú sóhaja keveredik.

Ebben a katatón hangulatban, ahogy egyik szakértői véleményt készítettem a másik után,  lehangolóbbnál-lehangolóbb és betegebnél-betegebb emberek leleteit olvasva, egyszer csak jött az email. 

A Miniszterelnök Úrtól!

Nem viccelek!

Az a fajta, amitől az embernek sírhatnékja és röhögőgörcse támad egyszerre.

A Miniszterelnök Úr írt! 

Személyesen nekem! (Meg úgy körülbelül 800 ezer közszolgálatban dolgozónak.) 

A levél hosszas, szívmelengető bevezetővel indít arról, mennyit is köszönhet az ország a közszférában dolgozóknak. Aztán jön az egymilliós támogatás apró betűs része...

A levél kezdete:

„Tisztelt Honfitársam! Örömmel tájékoztatom: a kormány évi egymillió forint összegű otthontámogatást... 

De jóóóóóóóó, megyek is Viktorra szavazni!

Ja nem! 

Az a baj, hogy én már kiábrándultam. Jelenleg a kormány és a politika viszonyát csak úgy tudom jellemezni: olyan, mintha megrendelnél egy rib eye steaket, és kapsz helyette egy parizeres szendvicset, amiből hiányzik még az uborka is. 

Szóval szinte látom magam előtt, ahogy összedugták a fejüket ott fenn: "Na, mi az a támogatás, amivel úgy tűnik, mintha mindenkinek adnánk, de valójában alig kapnak páran?"

És megszületett a zseniális koncepció: Támogassuk a hiteltörlesztést! Hiszen anno 2010-ben a 8,5 millióért vett panellakás mára már 40-45 misit ér. A 3%-os hitellel is megtolták az ingatlanárakat, aki még így is hitelképes a közszférába, az meg is érdemli, hogy támogassák… Nem lehetnek olyan sokan… 

Utána olvastam, hogy ne csak megérzésekre hivatkozzak: "A felmérésekben hivatkozott becslések szerint a lakáshitellel rendelkező, a kormány által bejelentett évi nettó 1 millió forintos otthontámogatásra jogosult közszférás dolgozók aránya a teljes, elméletileg jogosult munkakörben dolgozó közszféra egészéhez képest körülbelül 14%." 

Ez kb. le is fedi, a magas keresetűeket, meg azt a pár embert, aki vakmerően belevágott úgy a több tízmilliós hitelbe, hogy hosszú évekre eladósította magát. Félreértés ne essék, nem tőlük sajnálom, hanem azokat sajnálom, akik egy röpke percig elhitték, hogy valóban kaphatnak valamit, mert megérdemelnék, mert húzzák az igát, mert méltatlanul alacsony a bérük és mert ők azok, akik azt a nemes hivatást választották, hogy az embereket szolgálják, és a szolgálatért cserébe méltatlanul alacsony, fizetésnek nevezett alamizsnát kapnak. 

Az egyik kolléganő, aki egyébként 25 éve él egy önkormányzati bérlakásban, és a fizetését látva még egy biciklire sem kapna hitelt, hirtelen azt hitte, tényleg kap pénzt... Szegény...

De nézzük, mi a valóság például a mi kis osztályunkon. Bár ez nem reprezentatív, de kb. így lehet ez máshol is.

Vannak azok akik szülőkkel élnek, alacsony a bérük, nem hitelképesek, vagy örököltek - nekik nincs lakáshitelük, vagy már idősebbek és letelt a 20 éve fizetett részletük, ők már kifizették azt az ingatlant amibe élnek, szóval már nincs hitelük, tehát nem jogosultak a támogatásra. Aztán ott van még jó-néhány kolléga, aki albérletben él, az albérleti díjat is alig tudja kifizetni a rezsivel és még kellene ruha, cipő, élelem, tisztálkodás, szórakozásról nem is mernek álmodni, de ha még meg is betegszik esetleg, akkor már borul minden és valamire nem jut. Ők vennének ingatlant, de az alacsony jövedelem miatt nem hitelképesek, tehát esélyük sincs a milliós támogatásra. A fentieket lefedi a dolgozók kb. 80-90 %-a. És bár kevesen vannak, de megemlíthetem akár a mi helyzetünket is, ahol én adóstársa lennék a fiamnak a 3%-os hitelnél, de én se lennék jogosult a támogatásra, mert jól kitalálták odafent, hogy az adóstárs nem szerezhet tulajdonrészt, így erre a támogatásra sem jogosult. Az egész osztályon 2, azaz kettő fő van, akiknek van lakáshitelük, mindkettő sok tízmilliós hitellel, gyerekeket bevállalva, kb. 20-25 évre adósították el magukat. Ők ketten kérhetik. Nem sajnálom tőlük, de sejtésem azért van róla, hogy mennyire hosszútávon fog ez a milliós támogatás segíteni nekik, hiszen a jogszabály rendelkezik róla, hogy csak abban az esetben adják, ha van rá fedezet. "7. § (1) Az Otthontámogatás abban az évben vehető igénybe, amely évben annak forrása az adott évi központi költségvetésben rendelkezésre áll." Nos... Szerintem már a 2026-os költségvetésben sincs erre megfelelő fedezet, de ugye választási év lesz, ezért jövőre még havonta csöpögtetve, egy ideig adják...  Hiszen már bármit megpróbálnak és ígérnek, csak maradhassanak hatalmon. Ahogy közeledünk a választásokhoz, szerintem előbb-utóbb az örök élet, ingyen sör ígérete is eljön :) 

vagy: 

De ne feledjük, hogy ott vannak a kormányhivatalba és a minisztériumokba a felső-vezetők, akik már eleve 4-500 ezer forint törlesztőt fizetnek, mert már eleve tisztességes fizetésük van, és persze, nekik jár a gesztus, hogy az évi egymilliójukat felhasználhatják. Nekik ez egy kis bónusz, hogy gyorsabban vegyenek jachtot. 

Így utána számolva azt látom, hogy a tényleges dolgozók jelentős százaléka, vagyis az irodai dolgozók, az ügyfélszolgálat, a kormányablak, az ügyintézők, akinek a fizetéséből nemhogy hitel, de a megélhetés is csak szorongatva jön ki, nekik az egymillió forint ajánlása olyan, mint ha hónap végén az üres hűtőszekrény előtt álló Marikának bejelentenék, hogy a kormány jóvoltából kap egy 1000 forintos vásárlási kupont a sarki élelmiszerboltba, de a kupon csak 100 000 forint feletti vásárlás esetén érvényesíthető. Köszi, vagyis dögöljön éhen... Pedig a kormány támogatta volna, csak hát nem veszi igénybe...

Az külön szépsége a dolognak, hogy a levelet megkapja az is, akinek a férje/felesége szintén a közszférában dolgozik. Jaj, de jó, dupla támogatás! Ami két hitelképtelen embernek pont nulla, de legalább KETTEN nem tudják felvenni. Ennél csak az lenne nagyobb fricska, ha a támogatásért cserébe kötelező lenne vállalni egy 20 éves, fix 3%-os kamatozású hitelt, amit a már meglévő (és sokkal drágább) hitel kiváltására KELL használni, de a bank elutasít, mert a fizetésedből már a 3%-os törlesztő is túl sok. (Így formálisan megkaptad a támogatási lehetőséget, de gyakorlatilag kizártak a feltételek miatt.) 

És ez a cinikus kegyetlenség a legbosszantóbb számomra az egészben! Az egész egy gyönyörűen csomagolt nagy semmi.

Erről fognak most napikig, hetekig szólni a hírek, ezt harsogják majd mindenhol, hogy a közszféra dolgozói kapnak évente 1 millió forintot (csak a valóságot nem fogják mellé tenni, hogy ez kb. néhány ezer embert érint, a többi semmit se kap). De ezt már nem mondják, így a kisemberek majd azt hiszik, hogy a közszférába dolgozóknak milyen jó, évente kapnak egy milliót, és mégis elégedetlenek...

És csak azért, hogy ne érjen az a vád, hogy savanyú a szőlő, meg nekem semmi se jó, mondjak jobbat, stb. 

Mondok jobbat: meg kellett volna emelni a béreket! Bizony, ha megemelték volna a béreket, ami mindenkinek jár, és ami hitelképessé tett volna esetleg embereket, az igazságosabb lett volna, csakúgy, mint a nyugdíjaknál, ahol már a 14. havi nyugdíjat ígérik, a helyett, hogy minden hónapba elfogadható nyugdíjat adnának. 

Szóval küldtek egy üres, ámde hivatalos hangvételű gratulációt, nesze semmi, fogd meg jól! 

Azt a szívességet azért megtehették volna, hogy leírják: „Bár neked ez nem jár, de örülj neki, hogy a hivatalvezetőd vagy néhány kollégád kapnak!” És érezd úgy, hogy számítasz (pedig nem)! Erről ez jut eszembe: 

Elgondolkodtam, hogy ezek után mi lehet még a következő lépés? Esetleg az, hogy a szociális segélyt majd csak annak adják, akinek már van megtakarítása és azt igazolni is tudja (viszont akkor ugye nincs szükgése segélyre...)! Vagy majd csak azt engedik be a sürgősségire, akinek már van egy friss, igazolt orvosi lelete arról, hogy nem is beteg. Vagy az igényelhet álláskeresési járadékot (leánykori nevén munkanélküli segélyt), aki fel tud mutatni egy minimum három hónapos, folyamatos, teljes állású munkaviszonyt az igénylés pillanatában? 

De nem akarok ötleteket adni, mert a végén még megvalósítják!

Azért arról se feledkezzünk meg, hogy mi volt az előző választásoknál. Ott is ment a "szavazatvásárlás", aminek aki kapott örült, és lehet még a mai napig sem mérte fel, hogy valójában őt is átb@szták. Mert mi is volt? Egy kis emlékeztető, mert a választói emlékezet elég gyenge:

A 2022-es országgyűlési választásokat megelőzően a kormány jelentős, mintegy 1000 milliárd forintos nagyságrendű egyszeri juttatásokat fizetett ki, többek között a családi szja-visszatérítést (kb. 610 milliárd Ft), a 13. havi nyugdíjat és a fegyverpénzt a hivatásos állományúaknak.

Ezt a jelentős választás előtti pénzosztást a legtöbb elemző a költségvetés elszállásának egyik fő okaként nevezte meg. 

Az infláció és a gazdasági válság hatására, a juttatások kifizetése után néhány hónappal (!!!), a megnövekedett áfa-bevételek (az elszálló árak miatt) révén a lakosság gyakorlatilag kamatostul visszafizette ezt az összeget a költségvetésbe. Végül a 2022-es év a tervezetnél sokkal nagyobb, 4,7 ezer milliárd forintos hiánnyal zárult.

Na mindegy is. Mára ennyi!

Üdv: egy köztisztviselő. Aki tudja, hogy a Magyar Valóság nem csak kegyetlen, hanem egy rossz szatíra is. És már azt is tudom, hogy nem csak életmód váltásba, de kormányváltásba is reménykedek!