Május

Hihetetlen, hogy május vége van. Elsejétől indult az "új" szakértői munka. Hát nem gondolom továbbra sem, hogy a betegek érdekei lennének az elsők, sőőőőőőt, biztos vagyok benne, hogy nem az. Ez pedig elszomorít, mert ha már a beteg emberek kis pénzecskéjéből is lecsíp a hatalom, akkor mekkora sz@rban lehetünk? Én azért próbálom a lehetőségeimhez mérten úgy alakítani a szakvéleményeket, hogy ne a beteg járjon rosszul, de mivel elég szigorú keretet szabtak, hogy mi alapján dönthetek így vagy úgy, hát nem egyszerű. Azért igyekszem megoldani.. Aztán majd kiderül, hogy ezért előbb-utóbb elővesznek-e? Nyilván a szöveges indoklást úgy írom, hogy az én véleményemet abszolút alátámassza. A munka persze sokkal nehezebb, összetettebb és megterhelőbb, mint a múlt hónapig. Ez nem is kérdés, hiszen akkor mégiscsak ketten láttuk el azt a munkát, amit most egyedül kell csinálnom. Persze az, hogy most két ember munkáját végzem, az nem jelenti azt, hogy ezért bármennyivel is több pénzt kapnék. Sőőőt. Nálunk ugye idén még béremelés se volt. "Nincs pénz." Az állam nem tud béremelést adni a saját munkavállalóinak. No comment...

Aztán már kb. 1 hónapja járok Joe Force edzésre. Az első alkalomról írtam is, nos hát azóta azért javult a helyzet, rendszeresen járok, heti 2-3 alkalommal, attól függően, hogy van-e még szabad hely, hiszen itt korlátozott a létszám. Már más kolléganőm is csatlakozott, most ott tartunk, hogy már többen is járunk a cégtől, így tegnap megemlítettem az edzőnek, hogy nekünk jobb lenne, ha 4.10-kor kezdődne az edzés, hiszen 4-kor vége a munkaidőnek, és nem sok értelem van hazamenni, hogy 5-re visszamenjek, illetve két kolléganő nem is a városba lakik, szóval nekik kihasználatlan az az egy óra, míg az edzés kezdődik. Nos, nem volt ellenére, mindössze annyit mondott, hogy még szedjünk össze pár embert, mert ha stabilan lennénk min. 5-6-an, akkor megtartja nekünk az edzést 4.10-től.

Tegnap edzés után az öltözőbe súgta oda nekem a volt kolléganőm, hogy majd beszéljünk már a június 8-ról... Én először nem is tudtam mire gondol? Azt hittem hirtelen, hogy akkorra beszéltünk meg talit a munkaügyis csajokkal, de nem, viszonylag gyorsan kapcsoltam, hogy akkor lesz a fővárosba egy nagy demonstráció a Hősök terén. Nem is gondoltam rá, hogy elmennék, de így, ha többen is mennénk, akkor jó bulinak tűnik, menjünk. Ehhez kapcsolódóan voltunk itt a városba is a helyi demonstráción. 

Furi volt. Először is az, hogy olyan korábbi kolléganőm is eljött, aki szélsőjobboldali szimpatizáns volt. Nem gondoltam volna róla, de Ő írt rám, hogy megyünk-e? Én meg amúgy is mentem volna, de vele meg főleg. Aztán más volt kollégáim is írtak, hogy menjünk együtt. Nem gondoltuk, hogy ebbe a fityeszes fellegvárba sokan leszünk. Még számolgattuk is, hogy ha megyünk mi, meg xy, és annak a kollégája, akkor már biztos leszünk vagy nyolcan... :) Nos ehhez képest azért valamivel többen voltunk. Volt aki a terület alapján kiszámolta, a legalacsonyabb számítás szerint is legalább 10.000. ember volt.

Én a 60.000. túlzónak találom, de valahol a két szélsőséges szám között lehet a megoldás. De ha már "csak" 10.000. lettünk volna, nos már az is felülmúlja a legoptimálisabb várakozásunkat is. Az is fura volt, hogy nem mentünk korán, igazából az esemény kezdete előtt kb. 10 perccel érkeztünk, de akkor még nagyon szellősen voltak az emberek, oda helyezkedtünk, ahova csak akartunk. Az egyik kolléganő közel akart állni a "szinpadhoz", de mi meg inkább kicsitt távolabb, ahol már nem zavaró a hangosítás. Így a többség döntött, de abszolút jó helyünk volt, a tömeg közepén voltunk egy fa árnyékában, kissé kiemelkedve a tömegből a fa körüli megemelt ágyásnak köszönhetően. És nem is tudom mikor történt meg, de egyik pillanatról a másikra, mire elfoglaltuk a helyünket, feleszméltünk és az esemény elkezdődött, már olyan tömeg volt, hogy mozdulni is alig lehetett. Nem is hittük, hogy tényleg ennyi ember eljött? A tömeg közepéről nem láttuk a tömeg végét egyik irányba se. A lányom is eljött, és mint utólag kiderült, az öcsém gyerekei is ott voltak, ők még fényképezkedtek is MP-vel. A tömeg részének lenni is jó érzés volt, de leginkább az tetszett, hogy a remény, igen, talán a remény, a bizakodás, a "lehet ezt másképp is csinálni" érzés lengte be a teret. Jó érzés volt ennek a részesének lenni. 

Szóval, jún. 8-án is szeretne elmenni pár kolléganő Bp-re, és nem tudom, hogy miért mindenki engem talál meg, de ha velem akarnak menni, hát legyen. Szívesen megyek velük. Van kolompom is, azt még akkor szereztem, mikor sok-sok éve életembe először mentem tüntetni a szociális területen dolgozók alacsony bére miatt. Azóta már van egy szuper nagy zászlóm is, még a piacon vettem, a használt ruhák között volt, és már nem emlékszem, de talán 200 vagy 300 forint volt. Ezt magamra szoktam teríteni,

de most mielőtt indultam otthonról kicsavartam a felmosónyelet és arra húztam rá. A kolléganőm imádta lengetni :)

De ha megyünk 8-án, akkorra valami teleszkópos nyél kellene, amit össze lehet tolni. Majd szétnézek a hétvégén a piacon, hátha találok valami szerszámnyelet, ami összecsukható (a felmosónyél egyébként elég rövid, mert nagy a zászló). 

Aztán mi is van még? Jaaa, tanítom be az osztályunkon dolgozó jogászt, hogy a nyáron már el tudjak menni szabadságra, legyen aki helyettesít, hiszen jelenleg nincs ilyen ember, ha elültne a villamos, akkor hirtelen nem tudnák megoldani, hogy ki csinálja a szakértést. És ez szerintem nagyon jó párosítás, hiszen ha eddig bármi peres ügy volt, akkor ugye Ő védte a mi szakértői véleményünket a bíróságon. Most pedig meg is fogja tanulni, hogy mi alapján, miért, hogyan készül a szakértői vélemény, és majd képes lesz rá, hogy ne csak megvédje a leírtakat, hanem el is tudja akár készíteni. Eddig amúgy nagyon jók vagyunk, hiszen mióta itt dolgozok, azóta kb. 250 peres ügyünk volt, amiből eddig úgy tudom, hogy hetet veszítettünk. Ez azt hiszem kellőképpen alátámasztja, hogy jól dolgozunk. Persze ez a sok ügy, nem feltétlen mind az én szakértői véleményem miatt kerül bíróságra, hiszen sokszor az orvosszakértői véleményt támadják meg. De most derül ki, hogy az, hogy meg tudja védeni a mi álláspontunkat és az, hogy miképp kell elkészíteni egy ilyen szakértői véleményt, nos az még neki sem egyszerű. Pedig én valamiért azt gondoltam, hogy nem egy agysebészet amit csinálok, bárki meg tudná tanulni. De most szembesített vele, hogy neeeem, ez bizony nem ilyen egyszerű, nekem azért az, mert a korábbi munkáim, munkahelyeim (szociális terület (szoc. törvény ismerete), munkaügyi kp. (foglalkoztatási törvény, valamint az, hogy vállalati kapcsolattartó voltam és ismerem a feor kódokat) a mentori munka (megváltozott munkaképességűekkel foglalkoztam, helyeztem el őket), és a jelenlegi jogszabályok ismerete, stb. már kellő alapot és ismeretet jelentenek. Ki tudja, lehet igaza van és mégse olyan könnyű ez, mint én gondolom. 

Bírom, hogy nem feltétlenül értünk egyet, úgy értem, hogy Ő jogász fejjel gondolkodik, csak a jogszabály, meg ami le van írva, én meg nyilván e mellett még sok más szempontot is figyelembe veszek. Így tanítjuk egymást. Mert bár elvileg én tanítom, de én is tanulok tőle. Legfőképpen azt, hogy vegyek vissza a szociális érzékenységemből, és legyek keményebb és szigorúbb. De látom, hogy ez kölcsönös, mert ő is elfogadja, hogy miért nem betűről-betűre a jogszabályt követem, hanem figyelembe veszek egyéb más tényezőket is és látom, hogy nyitott arra, hogy igen, lehet ezt így is. Elfogadta, mikor azt mondtam neki, hogy ha ilyen egyszerű lenne a dolog, akkor egy gépbe is be lehetne programozni a véleményezést, és akkor nem lenne szükség szakértőre. De mivel minden eset más és más, így egyéb szempontokat, élethelyzeteket, körülményeket, stb. is figyelembe veszek, amire egy gép nem lenne képes. És látom, tapasztalom azt is, hogy bizony meggyőzhető, formálható. Legfőképpen mikor szembesítem azzal, hogy ha mindent csak a jogszabályi előírás alapján, az emberi és egyéb tényezőket figyelmen kívül hagyva végezném a munkám, akkor bizony sokszor ennyi peres ügy lenne. Szóval őt is tehermentesítem ezáltal, hogy minden egyéb szempontot is mérlegelek. 

A család rendben, én voltam fodrásznál és holnap megyek vérvételre, majd vissza jövő héten az endokrinológushoz. Nagyon várom, mert valami úgy érzem, hogy nincs rendben. Évek óta tartom a diétát, már nem is okoz gondot, járok edzeni, most Joe Force-ra, de közben gondolkodom, hogy el kéne járni futni, vagy heti 2-szer edzőterembe is mellette, a közeljövőbe ez is tervbe van. Szóval mindent úgy csinálok ahogy kell, de valami mégsincs rendben. A súlyom lassan megint nőni kezdett. Van aki szerint ne foglalkozzak vele, mert csupán izmosodom és azért nőtt a súlyom, de nem, én nem feltétlen ezt érzem. Jó, pl. a karom az biztos izmosabb, mert tényleg van olyan blúzom, ami a karomon már szorít, és az is igaz, hogy korábban nem fordítottam kellő hangsúlyt a hasizomra meg a derék körüli izmokra, most meg igen, csinálok az edző útmutatása alapján ilyeneket, meg egy hónap alatt oda jutottam, hogy már plenket is tudok (a könnyített verziót) két percig, stb. De hiába izmosodom, ezzel együtt mégis mintha híznék is. Ez nagyon ambivalens érzés, meg nem is tudom, hogy ezt lehet-e így együtt? Kíváncsi leszek, hogy az orvos mit fog mondani? 

Végezetül pár cuki videót osztanék meg. A lányomék kutyájának főszereplésével, amikor adományoz, amikor szamócát lop és mikor sétálnak a házuk mellett lévő erdőbe. Szép napot mindenkinek, kitartás, hiszen holnapután már péntek!