Egy hete írtam utoljára, akkor nem voltam épp boldog, mivel a kolléganőm alávágott a hangulatomnak. Másnapra megemésztettem a dolgot, akkor már inkább sajnáltam, azóta meg egyre jobban sajnálom, olyan szánalomra méltó..., de mondjuk érdemi előrelépés nem igazán történt a mindennapi kapcsolatunkat illetően. Látszólag jól érzi így magát, én meg magamba sajnálgatom (nem tudom miért, valószínűleg azért, mert hülye vagyok).
De azóta megint történt valami, amire azt mondhatom, na... ezt megint jól megkaptuk!
Nem kell ledolgozni az ebédidőt. Elég szánalmas, főleg annak tekintetében, mint már korábban is írtam, hogy a mindennapi munkánkhoz szükséges programba való belépéskor a program úgy üdvözöl, hogy " Tájékoztatjuk Önöket, hogy a rendszerbe betöltésre került a KSH által közölt, 2023. évi fogyasztói árnövekedés 17,6%-os mértéke." Szóval minimum ennyivel ér kevesebbet a bérünk, de pénzt nem tudnak akarnak adni, helyette nem kell ledolgozni az ebédidőt.
Csak a tegnapi napon két volt kolléganőm mondott fel a munkaügyibe. Csodálom, hogy csak kettő... Nem tudom mi a cél? Az, hogy ha a kormányhivatali dolgozók bérét nem emelik, akkor mi majd alacsonyan tartjuk a diplomás bért és így nem kell akkorát emelni a tanároknak se? Az már biztos, hogy egy pedagógus többet keres mint mi, és nem napi 9 órát dolgozik... Vagy az a cél, hogy mivel tele van a kormányhivatal pedagógus és óvonő végzettségű munkavállalóval, ezért addig nem emelik itt a bért, amíg ők inkább vissza nem mennek a saját területükre? Így valamelyest tudnák enyhíteni a pedagógus hiányt, hiszen ki az a marha, aki itt marad napi 9 órában kevesebb pénzért, mint amit pl. az óvodába napi 4-5 órába megkereshet? Na mindegy, a mozgolódás elkezdődött. A hírek ugye úgy szólnak, hogy a pedagógus bérek elérik a diplomás átlagbér 72%-át, csak azt nem teszik hozzá, hogy a mi diplomás bérünk meg eléri a pedagógus bérek 72%-át :( Jaaaaaa, és nem a pedagógusoktól sajnálom! Abszolút nincsenek túlfizetve!
Mikor elmeséltem a gyerekeimnek, hogy mit kaptunk béremelés helyett, mind a kettő egyből azt mondta, hogy menjek el én is innen, hiszen már egy Lidl eladó-pénztáros is megkeresi azt a pénzt amit én, vagy még akár többet is. A fiam egyből ajánlotta, hogy a yettelnél keresnek értékesítőt, a tőle pár méterre lévő üzeletbe, és sokkal több a fizetés, mint most az enyém, ráadásul ott elég jó plusz juttatási csomag is lenne, úgy mint pl. magánorvosi ellátás, dietetikus, személyi edző, a legmodernebb csúcstelefon természetesen ingyenes internethasználattal, bónusz és egyéb cafatéria.
Én meg nézek ki a fejemből, mert elvileg már alig van pár évem a nők 40-hez, és nyilván itt ez kényelmes, profi vagyok a munkámba, el is ismerik (na jó, nem anyagilag..., de a főnököm szóban rendszeresen dicsér, meg a kollégák is), most kezdjek bele nyugdíj előtt valamibe?
Na meg az is eszembe jut, hogy tudom, tudom, "valósítsa meg mindenki az álmát", - tehát tanuljak csak németül, mert ki tudja... DE aztán meg az is eszembe jut, hogy nem mindenkinek úgy valósul meg az álma, mint szeretné:
Mint korábban írtam, ha beszélnék németül, akkor igen, talán még most is megindulnék Ausztriába (férjemmel együtt), mert ott lenne értelme dolgozni. Nem riadok vissza a fizikai munkától, dolgoztam én gyárba is 3 műszakba, nem esett le a gyűrű az ujjamról. Szóval visszatérve a fiam ajánlatára, nyilván nem egy 50 éves nőt akarnak a mobilszolgáltatóhoz, hanem inkább egy fiatalt aki keni-vágja a telefonnal kapcsolatos dolgokat. A lányom is ajánlotta, hogy menjek baristának, mert az nekem való. Most nyílik majd egy új kávézó és be is tanítják akit felvesznek. Na de lássuk be, oda se az én korosztályomat keresik.
Szóval el vagyok egy kicsit keseredve, mert itt semmi lehetőségem nincs, hogy plusz pénzhez jussak, a béremet meg úgy tűnik nem nagyon akarják emelni. Őszintén én még mindig reménykedem, hogy mégiscsak jönnek majd az önkormányzati választások, csak próbálnak valahogy előtte motiválni...
Vagy tényleg ennyire sz@rba lehet a költségvetés, hogy tényleg nincs pénz? Sokfelöl jönnek ilyen hírek. Egyre több ismerősöm kezdett bele euro felvásárlásba, mert szerintük hamarosan 450 is lehet az euró (persze nem most, majd választások után): De tényleg ekkora a sz@r? Kezdjek el németül tanulni? Milyen kár, hogy én még az a generáció vagyok, aki csak oroszt tanult...
Nos arrafelé meg nem akarok menni...
De hogy ne csak panaszkodás legyen, azért van ám olyan is ami örömet okoz. Pl. az, hogy közel egy hónap kihagyás után a kondiba megint elértem a tavaly év végi eredményeimet. Két hete döntöttem úgy, hogy nem érdekel ha tele is van a terem, én akkor is elkezdem megint a mozgást egy hónap kihagyás után. Két hete fura volt, a súlyzós edzés nem okozott gondot, de utána a futógépen csak fél órát tudtam lenyomni. De ezen a héten már ment újra a 7 km, ráadásul úgy, hogy négyszer 5 perc meredek emelkedőt is tettem bele. És nem kellett hozzá egy óra se! (Elég volt 59 perc, az meg ugye mégse egy óra! Nem? De! 😀 )
Aztán meg a hétvégi piacozás is örömforrás. (Szóval ne sírjak a bérem miatt, mikor még a piacra futja belőle...)
Múlt hétvégén pl. megint vettem egy olyan dolgot, amire az ég világon semmi, de semmi szükségem sincs, és a férjemmel úgy "játszottunk vele", hogy szétröhögtük magunkat. Olyan vicces. Lementünk egy 4-5 éves szintjére. De jól esett.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése